A Kfv.II.37.080/2023/5. számú határozat témánk szempontjából releváns tényállása szerint az alperes természetvédelmi hatóság határozatával elrendelte a felperes tulajdonában álló, védettséget élvező elefántagyarból készített dísztárgyak elkobzását. A felperes a határozatban foglalt kötelezésnek nem tett eleget, így az alperes végzésével elrendelte a határozat végrehajtását. A felperes továbbra sem adta át az elkobozott dísztárgyakat, így az alperes végzésével 400.000,- forint eljárási bírságot szabott ki vele szemben az Ákr. 77. § alapján.
A felperes keresettel támadta az alperes végzését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletével megsemmisített. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a hatósági döntések végrehajtását az Ákr. IX. fejezete szabályozza. A végrehajtás foganatosítása során alkalmazható kényszerítő eszközök alkalmazásának lehetőségét, és így a bírságolás lehetőségét ugyanakkor nem az Ákr., hanem – a végrehajtást foganatosító szervtől függően – az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény (Avt.) vagy a bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) tartalmazza. Az Ákr. 77. § által szabályozott eljárási bírság kiszabása az elsőfokú eljárás lefolytatásához, és nem a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódik. Az eljárási bírság célja nem a döntés végrehajtásának kikényszerítése, hanem, hogy maga az eljárás eredményesen, gyorsan lefolytatásra kerülhessen. Az alperes tehát olyan szankciót alkalmazott, amelynek a végrehajtási eljárásban nem volt helye, így végzése jogsértő.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között kifejtette, hogy a felperes akadályozta a határozat végrehajtását, mivel a dísztárgyak hollétét nem árulta el, illetve azokat nem adta át. Vitatta azon ítéleti megállapítást, miszerint az Ákr. 77. §-át csak az elsőfokú eljárásra lehet alkalmazni, az Ákr. 131. § szerint ugyanis az Ákr. rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Erre figyelemmel nem volt akadálya, hogy az alperes az Ákr. 77. § (1) bekezdése szerinti eljárási bírságot szabjon ki a végrehajtás foganatosítására irányuló eljárást akadályozó felperessel szemben.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Ákr. 77. § szerinti eljárási bírság célja az eljárás időszerű befejezését akadályozó magatartások szankcionálása. A bírósági végrehajtási eljárásban ennek a Vht. 45/A. § (1) bekezdése szerinti rendbírság feleltethető meg funkcióját tekintve. Az Ákr. 131. § (3) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy az Ákr. szerinti végrehajtási eljárásban rendbírság helyett az Ákr. 77. § szerinti eljárási bírságot kell alkalmazni.
A perbeli esetben azonban az alperes nem azért szabott ki bírságot, mert a felperes akadályozta volna a végrehajtási eljárás lefolytatását, hanem mert így kívánt a végrehajtható határozatban foglalt kötelezésnek érvényt szerezni. Erre az esetre azonban a Vht. külön rendelkezést tartalmaz: a Vht. 174. § c) pontja szerint ugyanis a meghatározott cselekmény végrehajtása foganatosításának egyik módja a kötelezett személlyel szemben pénzbírság kiszabása.
A Kúria szerint a perbeli esetben az alperesnek pontosan az volt a célja, hogy a végrehajtás egyik módjaként, a végrehajtható döntésben foglalt kötelezés kikényszerítése érdekében szabjon ki a felperessel szemben bírságot, ezzel „ösztönözve” őt a határozatban foglalt kötelezettség teljesítésére (a meghatározott cselekmény elvégzésére). Ilyen esetben azonban nem az Ákr. 77. § szerinti eljárási bírságot, hanem a Vht. 174. § c) pontja szerinti pénzbírságot kell kiszabni. A Kúria szerint ezt a distinkciót támasztja alá a Vhr. 45/A. § azon szabálya is, amely szerint rendbírság kiszabására nem kerülhet sor csak azért, mert a kötelezett nem teljesíti a végrehajtható okiratban foglaltakat. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli esetben, a végrehajtható határozatban foglaltak teljesítésének kikényszerítése céljából nem szabható ki az Ákr. 77. § szerinti eljárási bírság.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.080/2023/5.
Téli és nyári szünet az államigazgatásban