A Kúria Kfv.V.37.725/2023/8. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperes egységes környezethasználati és környezetvédelmi működési engedélyének felülvizsgálata iránti kérelmet terjesztett elő az alpereshez. Az alperes hiánypótlásra hívta fel a felperest a levegőre, rendkívüli eseményekre, illetve hulladékra vonatkozó nyilatkozat megtétele érdekében. A felperes a hiánypótlási felhívásra válaszként nyilatkozatot terjesztett elő az alpereshez.
Az alperes ezt követően a hatósági eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján hozott végzésével megszüntette. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről szóló 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet 2. számú mellékletének 2.2 pontja alapján az engedély felülvizsgálatának elvégzéséhez szükség van a tevékenységgel kapcsolatos dokumentációkra, így többek között a depóniagáz vizsgálati eredmények 5 évre visszamenő bemutatására, ehhez képest a felperes a depóniagázra vonatkozó mérési eredményekre csak részben nyilatkozott, így kérelme nem bírálható el. Utalt arra is, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenységek nyilvántartásba vételéről, valamint hatósági engedélyezéséről szóló 439/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdés e)-f) pontjai alapján a hulladékkezeléshez használt eszközök, berendezések bérlése esetén szükséges a bérleti jogviszony igazolása, a felperes azonban e körben is csak részben tett eleget a hiánypótlási felhívásban foglaltaknak, mivel a csatolt bérleti szerződések nem voltak alkalmasak a bérleti jogviszony igazolására. Mindez szintén akadályát képezte a hatósági eljárás érdemi lefolytatásának.
A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest az eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján kizárólag akkor van lehetőség az eljárás megszüntetésére, ha az ügyfél a hatóság felhívására egyáltalán nem tesz nyilatkozatot. Ettől elhatárolandó az az eset, amikor az ügyfél nyilatkozik ugyan, de a nyilatkozat tartalmilag nem alkalmas a kérelemnek megfelelő döntés meghozatalára. Kiemelte, hogy a tisztességes eljárás követelményéből fakadóan a hatóság az érdemi döntésében, a határozatában köteles megindokolni azt, hogy a hiánypótlási felhívásra tett ügyféli nyilatkozat miért nem alkalmas a kérelmezett jog gyakorlásának megalapozására. Utalt rá, hogy az eljárás megszüntetéséről rendelkező végzés keretében a nyilatkozat tartalmi hiányossága nem értékelhető, ezzel ugyanis a hatóság lényegében érdemben döntene a kérelmezett jogról.
Kifejtette, hogy jelen esetben a felperes válaszolt a hiánypótlási felhívásra, és csatolta a depóniagáz vizsgálati eredményeit bemutató jegyzőkönyveket, továbbá bérleti szerződéseket nyújtott be a hulladékkezeléshez szükséges berendezések kapcsán. Az előterjesztett dokumentumok hiányossága nem egyenlő a nyilatkozat hiányával. Az ügy érdemére, a kérelmezett jog gyakorlásának megalapozottsága körébe tartozik annak vizsgálata, hogy mely dokumentumok alkalmasak a jogszabályi követelmények teljesülésének igazolására, valamint hogy a benyújtott szerződések igazolják-e a berendezések meglétét, így e kérdések tárgyában érdemi döntés (határozat) meghozatala szükséges. Kiemelte, hogy az eljárás megszüntetése kapcsán a hatóság csak azt vizsgálhatja, hogy tett-e nyilatkozatot a hiánypótlási felhívásra vagy sem. Ha az ügyfél nyilatkozik, de annak tartalma nem alkalmas a kérelem alátámasztására, ennek következményeit érdemi döntésben, határozatban kell levonni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a hiánypótlás jogintézményének funkciója az Ákr. 2020. január 1. napján hatályba lépett módosításával megváltozott, amennyiben hiánypótlásra immáron csak egy ízben és kizárólag alaki hiányosság miatt van lehetőség. Ekként a hiánypótlási felhívás nem szolgálhat a hiányos tényállás tisztázására, így a bíróság tévesen értelmezte az Ákr. 47. § (1) bekezdésének b) pontját. Kifejtette, hogy a hiánypótlási felhívás kibocsátására a felperesi kérelem alaki hibája miatt került sor, mivel az nem tartalmazta a jogszabály által megkövetelt dokumentumokat, adatokat a depóniagázra vonatkozó mérési eredmények és a berendezések bérleti jogviszonya kapcsán. Ez teljesen független az anyagi normák tényállásától, az ügyfél által megszerezni kívánt jogosultság kérdésétől, és ekként a tényállás tisztázásától is. Kiemelte, hogy az alaki hiba orvoslása azt a célt szolgálja, hogy a jogalkotó által támasztott alaki kritériumok mindegyike teljesüljön, így kizárólag az a hiánypótlás teszi a kérelmet jogszerűvé, ami a megjelölt hiányosságokat teljes mértékben orvosolja. Utalt arra is, hogy az eljárás feltételét képező kérelem hiányosságainak orvoslását megkísérlő, de azt meg nem valósító ügyféli nyilatkozat azonos megítélés alá esik a meg nem tett ügyféli nyilatkozattal.
Álláspontja szerint az alakilag továbbra sem megfelelő kérelem alapján érdemi döntést nem lehet hozni, az eljárást meg kell szüntetni, ellenkező esetben a hatóságnak alaki hiányosság esetén is érdemi, anyagi joghatást célzó döntést kellene hoznia. Kiemelte, hogy az alperes az Ákr. 44. § szerinti „alaki” hiánypótlási felhívást, és nem az Ákr. 65. § szerinti, a tényállás tisztázását célzó „anyagi” iratcsatolásra történő felhívást bocsátott ki, az eljárás megszüntetésére pedig szintén az alaki hiányosság miatt kerül sor, tehát az eljárás során az anyagi tényállás tisztázását szolgáló eljárási cselekményre egyáltalán nem került sor. Erre figyelemmel tévesnek tartotta azon ítéleti megállapítást, miszerint a kérelmezett jog megalapozottságát érdemben vizsgálta végzésében.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az alperes azért bocsátott ki hiánypótlási felhívást, mivel észlelte, hogy a felperes által a kérelmével együtt benyújtott dokumentumok hiányosak. Az alperes végzésében pontosan meghatározta, hogy milyen dokumentumok csatolását várja el a felperestől annak érdekében, hogy meg tudja ítélni a jogszabályban foglalt feltételek teljesülését az engedély felülvizsgálata iránti kérelem elbírálásához. A felperes a hiánypótlási felhívásnak ehhez képest csak részben tett eleget, mivel a depóniagáz mérésekkel kapcsolatos vizsgálati eredményekre csak részben nyilatkozott, illetve a berendezések bérlése körében is csak részben tett eleget a felhívásnak, olyan szerződések csatolásával, amelyek nem voltak alkalmasak a bérleti jogviszony igazolására. A hiánypótlás nem megfelelő teljesítése miatt a kérelem elbírálhatatlan volt, ezért az alperes az eljárást az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.
A Kúria kifejtette, hogy az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő „a hatóság felhívására” kitétel a kérelemnek a jogszabályok által meghatározott követelményeknek való meg nem felelése, hiányosságai miatt alkalmazott alaki hiánypótlási felhívásra vonatkozik. A hiánypótlás alaki hiánypótlást jelent, és olyan hiányosságok orvoslását szolgálja, amelynek nem teljesítése a kérelem érdemi elbírálását megakadályozza. Ennélfogva a Kúria álláspontja szerint a nyilatkozat hiányával azonos megítélés alá esik azon eset is, amikor az ügyfél nyilatkozik ugyan, de nem az anyagi jogszabályban megjelölt, a kérelme elbírálásához szükséges dokumentumokat csatolja, vagy azokat nem teljes körűen csatolja, és így kérelme nem bírálható el. Jelen ügyben a felperes a hiánypótlási felhívásra kétségtelenül csatolt bizonyos dokumentumokat, de ezek nem tették lehetővé kérelmének érdemi elbírálását, mivel azok a kérelemmel szemben előírt jogszabályi követelményeknek nem feleltek meg, mivel azok nem tartalmazták az irányadó anyagi jogszabályok által előírt adatokat, így – figyelemmel arra is, hogy az eljárás hivatalbóli folytatásának nem volt helye – az alperes jogszerűen döntött az eljárás megszüntetéséről. A Kúria utalt arra is, hogy az alperes az eljárást megszüntető végzésében pontosan megjelölte, hogy a felperes mely jogszabályi rendelkezésben foglaltaknak nem tett eleget, illetve hogy a csatolt dokumentumok miért nem voltak megfelelőek. A dokumentumok teljeskörű csatolásának hiányában a hatóság nem került abba a helyzetbe, hogy érdemben tudjon dönteni az engedély felülvizsgálata tárgyában.
A Kúria utalt arra is, hogy az alperes nem a tényállás tisztázására irányuló eljárási cselekményt végzett, hanem alaki hiánypótlási felhívást bocsátott ki, annak érdekében, hogy hogy az ügyfél kérelme érdemi elbírálásra alkalmassá váljon. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a hiánypótlási felhívás nem megfelelő teljesítése következtében a hatóságnak érdemi döntést kellett volna hoznia, minthogy abban is tévesen foglalt állást, hogy a hatóság az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja körében kizárólag azt vizsgálhatja, hogy tett-e nyilatkozatot a hiánypótlási felhívásra az ügyfél avagy sem. A Kúria szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a hiánypótlást szabályozó Ákr. 44. § 2020. január 1-jével módosításra került, a módosított normaszöveg szerint pedig hiánypótlás alatt kizárólag a hiánypótlás szűk, alaki fogalmát kell érteni. Erre figyelemmel a módosítást megelőző jogszabályszöveget értelmező Kf.III.37.441/2019/6. és Kf.IV.37.444/2019/7. számú határozatok e körben nem vehetőek figyelembe. A Kúria szerint a Kfv.III.37.441/2019/6. számú határozatban kifejtett jogértelmezés annyiban alkalmazható, hogy a kérelem kötelező tartalmi követelményeinek megfelelő hiánypótlást követően kerülhet sor a tényállás tisztázására, ez azonban már nem hiánypótlás útján történik.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.V.37.725/2023/8.
Miért érvénytelen a személyazonosító okmányok esetében ujjlenyomatok vételét kötelezővé tevő uniós rendelet és mik ennek jogkövetkezményei?