Atanasije Ristić szerb állampolgárt 2016. november 19-én este rendőrök igazoltatták, amikor egy műanyag tasakot lenyelve próbált menekülni előlük. Elfogását követően a rendőrségre vitték, ahol családjával vagy ügyvédjével nem léphetett kapcsolatba, s nem mutattak neki hivatalos letartóztatási dokumentumot. Másnap toxikológiai vizsgálatra vitték, ahol kiderült, hogy kokain volt a szervezetében. Kórházi tartózkodásának ideje alatt folyamatos rendőri felügyelet alatt állt, állítása szerint kéz- és lábbilincset használtak rajta, és csak rendőr jelenlétében használhatta a mosdót. November 22-én székletében megtaláltak egy nagyobb zacskóban hét kisebb tasak fehér port, amit lefoglaltak, és bizonyítékként felhasználtak kábítószer birtoklása ügyében. Ristić-et 23-án engedték ki a kórházból, majd néhány órával később a rendőrségről is.
A kérelmező az Egyezmény 3. (kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma) és 5. cikkére (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) hivatkozva panaszolta, hogy akarata ellenére kényszerítették orvosi beavatkozásra (laxatív szer beadása, az ürítés monitorozása, rendőri jelenlét a mosdóhasználatkor), illetve szabadságát indokolatlanul és jogellenesen korlátozták a bíróság vagy ügyvéd elérhetőségének lehetősége nélkül. Szerbia kormányának álláspontja szerint a rendőri és kórházi intézkedések életvédelmi célokat szolgáltak, mivel fennállt a halálos túladagolás veszélye, így Sürgősen kellett eljárni, és a jogsértések az életmentés érdekében indokoltak voltak. Az állam elismerte, hogy hivatalos bírói engedély nem volt, de hangsúlyozta a helyzet válságát, illetve hogy az orvosi szakvélemények és intézkedések jogszerűek és szükségesek voltak.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a kérelmező kórházi őrizete és fogva tartása során nem készült hivatalos jegyzőkönyv. Ez önmagában súlyos jogállamisági hiányosság, és ellentétes az 5. cikk követelményeivel. Ristić nem kapott megfelelő tájékoztatást az őrizet okáról (5. cikk 2. pontja), nem vihették rövid időn belül bíróság elé, hogy az ellenőrizze a szabadságkorlátozás jogszerűségét (5. cikk 3. és 4. pontja). A Bíróság rámutatott, hogy az életmentő intézkedések sem jelenthetnek automatikusan kivételt az eljárásjogi garanciák teljesítése alól. Az embertelen bánásmód tekintetében a Bíróság nem talált megalapozott bizonyítékot a bilincs vagy a kényszerítő orvosi beavatkozás túlzott vagy szükségtelen alkalmazására, ezért a 3. cikk sérelmét nem állapította meg. Az 5. cikk több pontjának megsértése miatt Ristić 6000 euró nemvagyoni kártérítést, illetve 1.726 euró költségtérítést kapott.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: Case Of Atanasije Ristić v. Serbia, 38336/21 sz. kérelem, 2025. augusztus 26-i ítélet, https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-244345
