A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.750.528/2022/2. számú végzésének tényállása szerint a felperes támogató okirat alapján vissza nem térítendő támogatásra volt jogosult, amelyre hivatkozással kifizetési igénylést terjesztett elő. A felperes ezután két ízben is vis maior bejelentéssel él, amelyeket a kifizető ügynökség azonban elutasított. A felperes az elutasító döntéssel szemben a 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 152. § (1) bekezdése alapján kifogást nyújtott be az alpereshez.
Az alperes döntésében megállapította, hogy a felperes a pályázat folytatásától időközben visszalépett, amely folytán a támogatási jogviszony megszűnt, így a kifogáskezelési eljárást a Kr. 154. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntette.
A felperes keresettel támadta az alperes döntését, amelyben kifejtette, hogy a pályázat folytatásától való elállás nem érinti a vis maior bejelentés elbírálását, így a kifogáskezelési eljárás megszüntetésének nem volt helye.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította arra hivatkozással, hogy a felek közötti jogvita elbírálására nincs hatásköre, mivel annak nem közigazgatási cselekmény a tárgya, az alperes ugyanis nem közigazgatási szervként, hanem polgári jogi jogalanyként járt el. Kifejtette, hogy a Kr. 3. § (1) bekezdésének 54-55. pontjaiból és 75. § (2) bekezdéséből következően a felek között polgári jogi jogviszony jött létre. Utalt arra is, hogy a következetes kúriai gyakorlat szerint a kifogás elutasítása tárgyában hozott döntés nem minősül a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntésnek és a d) pontja szerinti közigazgatási szerződésnek sem, így az nem lehet közigazgatási jogvita tárgya.
Az elsőfokú végzéssel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben fenntartotta, hogy az alperes közigazgatási szerv, a közigazgatási jog szabályai szerint járt el, a kifogást elutasító döntése pedig joghatás kiváltására volt alkalmas, így annak felülvizsgálatára közigazgatási perben kerülhet sor.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenység definíciója három konjunktív fogalmi elemből tevődik össze. A perben nem volt vitatott, hogy az alperes közigazgatási szerv és döntése joghatást vált ki; a felek között vita csupán abban mutatkozott, hogy az alperes döntését a közigazgatási jog szabályozza-e.
Az ítélőtábla elsőként rögzítette, hogy a Kúria állami támogatásokkal kapcsolatos gyakorlata szerint a támogatói okirat kibocsátását követően létrejövő jogviszonyok alapvetően polgári jogi jogviszonyok. Kifejtette, hogy a Kr. ezzel összefüggésben az európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjére önálló eljárási rezsimet, speciális jogorvoslati rendet alakított ki. Így a Kr. 3. § (1) bekezdésének 54. pontja a támogatási szerződéssel létrejött jogviszonyt kifejezetten polgári jogi jogviszonynak tekinti. Hasonlóan fogalmaz az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 48/A. § (1) bekezdése, amely szerint ha az államháztartás valamely alrendszeréből támogatói okirat alapján nyújtanak támogatást, akkor polgári jogviszony jön létre. A támogatói okirat elfogadásával tehát a felek között polgári jogi jogviszony jött létre, így a vis maior kérelemről való döntés, valamint az ezzel szembeni kifogás elbírálása szintén a polgári jogi támogatási jogviszony keretei között történik. Ennek megfelelően a felperes az eredménytelen kifogást követően a támogatási összeg kifizetése iránti igényét is polgári bíróság előtt érvényesítheti. Az alperes döntése tehát a felperes polgári jogi támogatási jogviszonyára volt kihatással, így az nem tekinthető a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdései szerinti közigazgatási jog általi szabályozott közigazgatási tevékenységnek, így az elsőfokú bíróság helyesen döntött a keresetlevél visszautasításáról.
Mint azt a címben is kiemeltük, tételes jogunkban jelenleg nem kérdéses, hogy a támogatói okirat (és támogatási szerződés) alapján létrejött támogatási jogviszonyból eredő jogviták nem közigazgatási, hanem polgári jogvitának minősülnek (ld. pl. Kfv.IV.35.400/2020/10.; Kfv.IV.35.429/2020/6.; ill. Kpkf.V.35.105/2022/2. és az ott idézett gyakorlatot) Megjegyzést érdemel ugyanakkor, hogy a szakirodalom egy része már jó ideje kritikával illeti e megoldást (ld. pl. Kovács András: Közigazgatási szervek közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. (Ket.) törvény hatálya alá nem tartozó egyes eljárásai. Magyar Jog, 2007/7. 395-403.; Nagy Marianna: Szerződés a közigazgatási jogban. Jogtudományi Közlöny, 2022/4. 143-145.; Gönczi Lili Luca: A területfejlesztési támogatások esetén igénybe vehető jogvédelem sui generis jellege – a szabálytalanság fókuszában. Közjogi Szemle, 2021/3. 39-48.), hangsúlyozva, hogy szerencsésebb lenne az ilyen támogatási jogviszonyokat is közjogi-közigazgatási jellegű jogviszonyoknak tekinteni, és ebből fakadóan az azokból fakadó jogvitákat közigazgatási bírói útra utalni.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.750.528/2022/2. (ÍH 2023.79)
Megyei Jogásznap a Komárom-Esztergom Vármegyei Szervezet szervezésében