Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Naumenko ügyben a „hajnali rajtaütés” (dawn raid) szabályaival foglalkozott. A Bíróság a rajtaütés engedélyezése körében vizsgálta az előzetes bírói kontroll szabályait és az eljárási cselekmény arányosságát olyan esetben, amikor feltételezhető, hogy a bizonyítási eszközök beszerzése csak „hajnali rajtaütés” segítségével érhető el. Az EJEB az engedélyezés körében megengedő gyakorlatot alakított ki, így jelen ügyben nem állapította meg az Egyezmény 8. cikkének megsértését.
[I] Az ügy tényállásaKérelmező egy lett hajózási ügynökség, akivel szemben a nemzeti versenyhatóság – a magyar Tpvt. szerinti terminológiával élve – helyszíni kutatást foganatosított, azaz az eljáró hatóság előzetes értesítés nélkül megjelent a vállalat székhelyén és az ott tárolt iratokba, elektronikus adathordozókba betekintett, arról másolatot készített, az ott tartózkodó alkalmazottakat kikérdezte és feltartóztatta. A versenyhatóság a Lett Hajózási Ügynökök Országos Szövetsége (NALSA) által szervezett versenykorlátozó tiltott megállapodás felderítése érdekében folytatott eljárást. A hatóság állítása szerint ésszerű gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy a Kérelmező díjszabásának megállapítása során a NALSA ajánlott árait vette figyelembe és így az, mint árrögzítő megállapodás tiltott. A versenyhatóság a nemzeti szabályoknak megfelelően bírósághoz fordult a helyszíni kutatás előzetes engedélyezése végett. A bíróság a kutatást engedélyezte.
[II] A Kérelmező érveléseA Kérelmező állítása szerint a helyszíni kutatást elrendelő bírósági határozat sérti az Egyezmény 8. cikkében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Ebben a körben kiemeli, hogy a Bíróság töretlen gyakorlata alapján a 8. cikkben biztosított szabadságjog jogi személyeket is megillet, így pedig a Kérelmező társasági irataiba történő beavatkozás alappal veti fel a 8. cikk korlátozásának kérdését. A Kérelmező panaszát arra alapozta, hogy a bírósági határozat túl tág körben engedélyezi a helyszíni kutatást. Kifogásolta, hogy az nem jelöli meg pontosan sem az érintett személyi kört, sem a kutatás pontos területét, sem pedig a helyszíni kutatás időtartamát. Azzal pedig, hogy a Bíróság tkp. „biankó” felhatalmazást ad a versenyhatóságnak kiüresedik a tartalmi bírósági kontroll. Ez ellentétes a lett Versenytörvénnyel, valamint egyúttal nem arányos a vizsgálathoz szükséges információk beszerzése a 8. cikkben foglalt emberi jog védelmével.
A Kérelmező előadta továbbá, hogy álláspontja szerint nem volt elegendő („ésszerű”) gyanú, illetve megfelelő jogi indok a helyszíni kutatásra, ugyanis a versenyhatóság nem az érintett vállalkozás, hanem a NALSA ellen folytatott vizsgálatot. A lett állam szerint azonban a határozat maradéktalanul megfelelt a törvényi feltételeknek és az eljárás azon szakaszában még okkal feltételezhette a Kérelmező részvételét a tiltott megállapodásban; éppen ezért is tartotta meg az ellenőrzést.
[III] A Bíróság döntése és jogi indokaiA Bíróság megállapította, hogy a helyszíni kutatás és az iratok lefoglalása valóban a 8. cikkel védett magánszférába történő beavatkozás. Ezekután gyakorlatának megfelelően alkalmazta a tág értelemben vett arányossági emberi jogi tesztet. Ennek során a Bíróság megállapította, hogy a helyszíni kutatást elrendelő bírósági határozat megfelelt a törvényi előírásoknak, illetve, hogy a versenyhatóság által gyakorolt piacfelügyelet megfelelő legitim cél a magánélethez való jog korlátozására. Az arányosság tekintetében a Bíróság a következőket emelte ki.
A Bíróság elismerte, hogy a bizonyítékok fizikai összegyűjtése megfelelő indok lehet a helyszíni kutatások elrendelésére és a bizonyítási eszközök lefoglalására, azonban a Société Canal Plus és mások ügyben kimondott tétele szerint az eljárás alá vonatnak megfelelő – elsősorban eljárási – biztosítékok kellenek, hogy rendelkezésére álljanak az esetleges visszaélések megelőzése érdekében. A mérlegelés során a Bíróság két ellentétes hatású arányossági tényezőt vett figyelembe: egyrészről a bírósági határozat valóban tág felhatalmazást adott a versenyhatóságnak és nagyszámú dokumentumok megvizsgálását tette lehetővé, másrészről azonban ezek a jogi személy működését érintették és nem pedig valamely egyén magánszféráját.
Az EJEB ítéletében megállapította, hogy Lettország nem sértette meg az Egyezmény 8. cikkét, mivel a Versenyhatóságnak adott tág felhatalmazás az ügy tárgyához volt kötött és nem volt aránytalan a magánéletbe történő beavatkozással, épp ellenkezőleg a tág felhatalmazás pont az indokolta, hogy előzetes bírói kontrollról van szó, így a tényállás tisztázásához szükséges adatokról a bíróságnak és a hatóságnak nem lehetett teljeskörű tudomása. Másrészről pedig mind az eljárás során a helyszínen, mind pedig utólag a bíróság elnökéhez címzett jogorvoslattal biztosították a Kérelmező részvételét és alanyi jogainak érvényesítését.
[IV] A döntés jelentőségeAz EJEB jelen ítéletével a rajtaütések eljárási garanciáit vizsgálta. Nem kérdés, hogy a meglepetésszerű (verseny)hatósági rajtaütések súlyos beavatkozást jelentenek a jogalanyok privátszférájába, ahogyan az sem, hogy a kartell és egyéb versenykorlátozó együttműködések visszaszorításához elengedhetetlen ezen jogintézmény. Az EJEB és a nemzeti jogalkotók éppen ezért is követelnek meg szigorú eljárási garanciákat, amely a hatósági önkény ellen védi a piaci szereplőket.
Az EJEB jelen ítéletében is hangsúlyozta, hogy nem a lett jogrendszer absztrakt normakontrollját végzi, hanem a jelen ügyben történteket értékeli és vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a konkrét kérelmező vonatkozásában megsértették a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot.[1] Ez azért fontos, mert időközben egy lett joggyakorlat elemző csoport véleményének hatására a jogalkotó megváltoztatta a korábbi Versenytörvényt és a hatályos norma már sokkal pontosabban meghatározza a rajtaütéseket elrendelő bírósági határozatok tartalmi követelményeit, tkp. rendezi azokat a kételyeket, amiket a Kérelmező jelen ügyben a Bíróság előtt felvetett. Mindezek mellett tehát a Bíróság nem a korábbi törvény Egyezménykonformitásáról mondott ítéletet, hanem arról, hogy a Naumenko ügyben, az elméletet és gyakorlatot is figyelembe véve, sérült-e a Kérelmező egyezményes joga.
Jelen kitérő a hazai jogalkotás tendenciák szempontjából bír jelentőséggel. A hazai versenytörvény, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 65/A. §-a szintén ismeri a helyszíni kutatás fogalmát és arra a (3) bek. alapján csak előzetes bírói engedély alapján kerülhet sor. A törvény tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a helyszíni kutatás engedélyezhető. A jogalkotó 2021-ben a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvény 62. §-val ezt a taxatív felsorolást kibővítette a d) ponttal, ami lehetőséget ad arra, hogy gyorsított ágazati vizsgálat esetén is éljen a versenyhatóság a rajtaütés lehetőségével. A Tpvt. 43/D. § értelmében a gyorsított ágazati vizsgálatra akkor kerül sor, ha a versenyhatóság az ármozgások vagy más piaci körülményekből arra a következtetésre jut, hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny torzul vagy korlátozódik. Ez azt jelenti, hogy a többi törvényi lehetőséggel ellentétben gyorsított ágazati vizsgálat címén konkrét versenykorlátozó megállapodás felmerülése nélkül is engedélyezhető rajtaütés.
Mint az előbb láttuk a Bíróság a rajtaütés tekintetében egy megengedő gyakorlatot folytat. Kérdéses azonban, hogy a Tpvt.-ben tapasztalt gyorsított ágazati vizsgálat megfelel-e ugyanakkor az EJEB emberi jogi tesztjének, hiszen a jelen Naumenko ügyben is legitim célként a Bíróság egy konkrét tilalmazott megállapodás „ésszerű gyanúját” jelölte meg.
Szerző: Kis Krisztián
[1] [56], illetve mutatis mutandis, Nejdet Şahin and Perihan Şahin v. Turkey [GC], no. 13279/05, §§ 69-70,
Keresetváltoztatás a közigazgatási perben?