A héalevonás megtagadásának mértékét határozta meg az Európai Unió Bírósága a C-596/21 sz. ügyben hozott ítéletével

Az Európai Unió Bírósága a C-596/21. sz. ügyben hozott ítéletével ismételten a HÉA irányelv szerinti adólevonás szabályait értelmezte és megállapította, hogy a levonás megtagadásának szempontjából irreleváns az, ha az adott termék első beszerzője is tudott az első értékesítés során az eredeti eladó által elkövetett adócsalásról, ebben az esetben továbbra is a második beszerző héa-levonásának megtagadása a közösségi jognak megfelelő gyakorlat. A Bíróság továbbá egyértelműsítette, hogy a csalárd magatartás okán megtagadott héa-levonás az adó teljes mértékére vonatkozik, nem csupán arra a mértékre, amellyel az adóalany a jogszerűen levonásba helyezett héaösszeget túllépi. Ez utóbbi esetben ugyanis a szabályozás nem ösztönözné kellő mértékben az adóalanyokat a kellő gondosággal történő eljárásra, így pedig nem érvényesülne megfelelően a HÉA irányelv adócsalással és adókikerüléssel, valamint az esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelemre vonatkozó célkitűzése.

Az ügy tényállása szerint a résztvevők olyan háromszereplős szerződéses láncolatot hoztak létre, amelyben az alapeljárás felperese, mint vevő úgy szerzett be, vállalkozási tevékenységének céljára, használt gépkocsit, hogy azt részére Eladó1 Eladó2-nek kiadva magát értékesítette.  Eladó2 tudomással bírt arról, hogy Eladó1 a felperes vevő felé Eladó2-nek adta ki magát és ehhez hozzájárult. Az értékesítésről Eladó2 állított ki számlát a felperes részére (64 705,88 euró plusz 12 294,12 euró héa), amelyet azonban sem Eladó1, sem pedig Eladó2 nem szerepeltett könyveiben, így a számlán feltüntetett héaösszeg sem került megfizetésre a kincstár felé. A felperes ezen számla héaösszegét helyezte levonásba. Eladó1 azonban Eladó2 részére 52 100,84 eurót és 9899,16 euró összegű héát tartalmazó számlát állított ki a vitatott gépkocsi értékesítéséről. Eladó1 az állam felé ezen alacsonyabb összegű héa összegét fizette meg. Emiatt a német adóhatóság megtagadta a felperestől az adólevonást, mivel állítása szerint az nem végezte el a szükséges ellenőrzéseket, így pedig tudomással kellett volna bírnia arról, hogy adócsalásra irányuló ügyletben vesz részt. Az adóhatósági határozattal szemben folyamatban lévő perben az eljáró bíróság előzetes döntéshozatali eljárással fordult az uniós bíróság felé.

A Bíróság értelmezésében a kérdést előterjesztő lényegében arra vár választ, hogy a HÉA irányelvet az adócsalás tilalmának elvére tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely termék második beszerzőjétől megtagadható az előzetesen megfizetett héa levonásának kedvezménye, amennyiben tudta vagy tudnia kellett volna, hogy e beszerzés az eredeti eladó által az első értékesítés során elkövetett héacsaláshoz kapcsolódik, még akkor is, ha az első vevő is tudott e csalásról. A Bíróság fenntartotta az eddigi gyakorlatát és kizárólag a vevő adócsalásban betöltött szerepét vizsgálta, vagyis azt, hogy ő aktív vagy passzív alanya volt-e ennek az adócsalásra irányuló értékesítési láncnak, tudott-e vagy tudnia kellett volna arról, hogy adócsalásra irányuló ügyletben vesz részt. Amennyiben objektív körülmények alapján bizonyítást nyer a felperes részvétele az adócsalásban, úgy tőle a héalevonás attól függetlenül megtagadható, hogy a termék első beszerzője szintén ismeri az eredeti eladó által elkövetett adócsalást, és hozzájárulásával tevőlegesen meg is könnyíti azt.

Az ügyben felmerült második kérdés a levonható adó mértékére irányult, vagyis, hogy a termék második beszerzőjétől teljes mértékben megtagadható-e a héa levonáshoz való jog, vagy erre kizárólag azon összeg erejéig kerülhet sor, amelynek tekintetében az adócsalást elkövették. A Bíróság megjegyzi, hogy a HÉA irányelv értelmében az adólevonási jog megtagadása nem függ attól, hogy az adókijátszásban résztvevőnek az adott ügyletből származik-e nyeresége, valamint, hogy az adókijátszás miatt megtagadott levonási jog megkülönböztetendő az adócsalásokhoz köthető adójogi szankcióktól. Az ítélet tehát arra a következtetésre jut, hogy az adólevonásra jogosító adóköteles ügyletet érintő csalásról való tudomás hiánya a levonási jog hallgatólagos anyagi jogi feltételét képezi. Azon adóalanytól, aki pedig a levonás gyakorlásának feltételeit nem teljesíti a teljes összeg levonását meg kell tagadni. Ez az értelmezés egyúttal a HÉA irányelv célkitűzéseinek is megfelel.

Az uniós bíróság jelen ítélete tulajdonképpen nem szolgál nagy meglepetéssel a közösségi héarendszer vonatkozásában, hiszen a levonási jog megtagadásakor továbbra is az adóalany adókijátszásban történő részvételének vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, amely összhangban áll az eddigi bírói gyakorlattal. A bíróság továbbá élesen elkülöníti a héalevonásra vonatkozó feltételeket az adójogi szankcióktól, amely azonban aligha szolgálhat újdonságként a tagállami jogalkalmazók számára. Mindazonáltal, mivel a héarendszer nagyban érinti mind a tagállami érdekeket, mind pedig a gazdasági szereplők terheit továbbra is várható a jövőben a HÉA irányelvvel összefüggő ügyek felülreprezentáltsága, figyelembe véve a héarendszer komplexitását is.

Szerző: Kis Krisztián