A járulékos közigazgatási cselekmény Kp. szerinti fogalmát értelmezte a Kúria

A Kfv.IV.37.444/2022/4. számú eseti döntés tényállása szerint a felperes megbízott egy másik személyt, hogy kereskedelmi ügyleteket bonyolítson le javára. Az elsőfokú büntetőbíróság azonban megállapította a kereskedő büntetőjogi felelősségét a felperes sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette miatt, egyúttal kötelezte őt, hogy fizessen meg a felperes részére 57 millió forintot bűncselekménnyel okozott kártérítés címén. A kereskedő a bűnösségét megállapító ítélet megszületését követően eladott egy tulajdonában álló ingatlant egy harmadik személynek.

A felperes ezt követően iratbetekintési kérelmet terjesztett elő az alpereshez, amelyben kérte a kereskedő ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga törlésének alapjául szolgáló adásvételi szerződésekbe és egyéb iratokba való betekintés és iratmásolat-készítés biztosítását az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 67. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alapján. Indoklásként előadta, hogy az ingatlan értékesítésére valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet keretén belül került sor, így a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti polgári pert kíván indítani, amelyhez szükséges a szerződéssel kapcsolatos körülmények feltárása, adatok beszerzése.

Az alperes végzésében elutasította a felperes iratbetekintés és iratmásolat kiadása iránti kérelmét, mivel a felperes az ingatlan vonatkozásában kötelezettnek vagy jogosultnak nem minősül, a jogosult vagy kötelezett engedélyét nem csatolta, valamint az iratok megismeréséhez fűződő egyéb érdekének fennálltát sem igazolta.

A felperes keresettel támadta az alperesi végzést. Az elsőfokú bíróság az alperes végzésével szembeni keresetet a Kp. 124-126. §§ szerinti egyszerűsített perben bírálta el, és azt alaptalanként elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy önmagában az, hogy a felperes az iratokban foglaltak függvényében polgári pert kíván indítani, nem alapozza meg, hogy az alperes a személyes adatokat tartalmazó iratokat számára mint harmadik félnek kiadja, hiszen a felperes az ingatlan tekintetében jogokkal és kötelezettségekkel egyáltalán nem bír.

A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben – többek között – azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyszerűsített pert folytatott le, ennek azonban nem adta indokát az eljárás során. Előadta, hogy az egyszerűsített per lefolytatásának feltételei nem álltak fenn, viszont annak folytán elesett fellebbezési jogától, mivel a Kp. 126. § (3) bekezdése kizárja az egyszerűsített perben hozott ítélettel szembeni fellebbezést.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes egyszerűsített perrel kapcsolatos kifogásai vonatkozásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ugyan egy Ákr. 112. § (2) bekezdése szerinti hatósági végzést vizsgált felül, azonban az a konkrét esetben nem minősült járulékos közigazgatási cselekménynek, ekként egyszerűsített per lefolytatásának a Kp. 124. § (2) bekezdése c) pontja alapján nem volt helye. A felperes iratbetekintési és iratmásolat iránti kérelmét elutasító döntés ugyanis nem egy alapeljárásban született közbenső végzés, hanem a felperes kérelméről végleges jelleggel döntő, érdemi közigazgatási cselekmény, amely nem szolgálja további anyagi jogviszony rendezésére irányuló közigazgatási cselekmény megvalósítását. Következésképp, e végzés felülvizsgálata során az általános megtámadási per szabályait kellett volna alkalmaznia az elsőfokú bíróságnak. A Kúria ugyanakkor vizsgálta azt is, hogy az egyszerűsített per szabályainak alkalmazásában megnyilvánuló eljárási jogszabálysértés kihatott-e az ügy érdemére. E körben kifejtette, hogy az eljárás során az egyszerűsített perre vonatkozó, Kp. 124-126. §§ szerinti speciális eljárási szabályok alkalmazására nem került sor a perben. Nem volt alapos fellebbezési jogtól való megfosztással kapcsolatos felperesi érvelés sem, ugyanis az elsőfokú ítélettel szemben a per általános szabályok szerinti lefolytatása esetén sem lett volna helye fellebbezésnek a Kp. 99. § (1) bekezdése alapján.

Jelen kúriai ítélet a járulékos közigazgatási cselekmény fogalmának értelmezéséhez szolgál fontos adalékkal. A szakirodalom eddig akként foglalt állást, hogy az Ákr. 112. § (2) bekezdése szerinti önálló jogorvoslattal támadható végzések járulékos közigazgatási cselekménynek minősülnek (Barabás Gergely – Baranyi Bertold – Fazekas Marianna [szerk.]: Nagykommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez, 112. §). Kivételt képeztek ez alól a kérelmet visszautasító és eljárást megszüntető végzések, hiszen ezek a hatósági eljárást lezáró döntések (Kúria Kfv.III.38.233/2018/5.).

A Kúria érvelése alapján azonban megállapítható, hogy létezhetnek más hatósági végzések is, amelyek nem járulékos, hanem érdemi cselekménynek minősülnek. Jelen ügyben az érdemi cselekményként való minősítést az alapozza meg, hogy a hatósági eljárásnak kizárólag a felperes iratbetekintési kérelme képezte tárgyát, a felperesnek nem volt olyan kérelme, amelynek tárgyában határozattal kellett volna döntenie az alperesnek, azaz az alperesi végzés – ahogyan arra a Kúria is helyesen hivatkozott – nem szolgálta további anyagi jogviszony rendezésére irányuló közigazgatási cselekmény megvalósítását.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntések:

Kfv.IV.37.444/2022/4.; Kfv.III.38.233/2018/5.