Az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó között 2016. április 12-én alvállalkozási szerződés (a továbbiakban: szerződés) jött létre egy projekt keretén belül két épület, a J1 és J4 jelű épületek homlokzati hőszigetelő rendszereinek kivitelezési munkálataira.
A felek a szerződést 2016. június 22-én a J4 épület vonatkozásában közös megegyezéssel szóban módosították úgy, hogy a felperes kizárólag a J1 épület vonatkozásában tesz eleget a szerződésben foglalt kötelezettségének, egyidejűleg pótmunka elvégzésében is megállapodtak. Az erről szóló megállapodást a 2016. június 23-i keltezésű e-mailben rögzítették. Az alperes a szerződést 2016. augusztus 23-án felmondta, ezt megelőzően egy másik céggel, a W. S. Kft.-vel mint vállalkozóval kötött alvállalkozási szerződést a J1 épület homlokzati hőszigetelő rendszer építésének kivitelezési munkálataira.
A felek között kialakult elszámolási vitára tekintettel a felperes a Teljesítésigazolási Szakértői Szervtől (a továbbiakban: TSZSZ) szakvéleményt szerzett be, mely alapján a felperes keresetében 6.587.738 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a keresetet nem vitatta, azzal szemben beszámítási kifogást terjesztett elő egyrészről 5.889.288 forint késedelmi és hibás teljesítési kötbér, másrészről 8.015.807 forint a felperes által okozott többletköltség mint kár, harmadsorban 4.508.840 forint üvegkár címén.
A felperes a beszámítási kifogást mindegyik tétel tekintetében vitatta jogalapjában és összegszerűségében is. A kötbérigény tekintetében – egyebek mellett – arra hivatkozott, hogy a felek a szerződést előbb közös megegyezéssel módosították, és az a J4 épületre nem maradt fenn, majd a teljes szerződést közös megegyezéssel megszüntették, így kötbérigénnyel az alperes nem léphet fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 6.587.738 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, míg a beszámítási kifogását teljes egészében alaptalannak ítélte. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felek a szerződést szóban módosították annyiban, hogy azt a J4 épület kivitelezési munkálataira megszüntették. Ezen túlmenően azt is megállapította, hogy ezt követően a szerződés a J1 épület tekintetében is megszüntetésre került a felek akaratának megfelelő állapot létrejöttével. A megszűnt szerződés alapján pedig kötbérigény nem érvényesíthető, így annak beszámítására nincs lehetőség.
A másodfokú bíróság tévesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint a perbeli szerződést a felek szóban, közös megegyezéssel megszüntették. A peres felek – a másodfokú bíróság szerint – a szerződést szóban módosították annyiban, hogy a felperesnek a J4 jelű épületre vonatkozó szerződéses kötelezettségét megszüntették, így ezt követően kizárólag a J1 jelű épület vonatkozásában kellett eleget tennie szerződéses kötelezettségeinek, és egyidejűleg pótmunka végzésében is megállapodtak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés az alperes felmondásával 2016. augusztus 23-án szűnt meg, nem pedig a felek szóbeli megegyezésével.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, így a felülvizsgálati kérelem alaptalan volt.
A Kúria indokolásában kiemelte, hogy a felperes megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg a bíróság bizonyíték értékelési (mérlegelési) tevékenységét rögzítő eljárási jogszabályhelyet, így a Kúria a felülvizsgálat keretében a tényállást érintő kérdésekkel, a bizonyítékok értékelésével, mérlegelésével nem foglalkozhatott. Ebből pedig az is következett, hogy a Kúriának a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletben rögzített tényállásból kellett kiindulnia, másrészről nem érinthette a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásból levont jogi következtetéseket sem.
Nem felülvizsgálható tényként kellett tehát figyelembe venni, hogy a felek szerződése az alperes 2016. augusztus 23-i azonnali hatályú – a felperes által tényszerűségében nem vitatott – felmondása eredményeként szűnt meg. A szerződésben rögzített teljesítési határidő ehhez képest 2016. július 22. napja volt, amely időpontban a felperes – szintén nem vitatottan – nem teljesített, így késedelembe esett.
A Kúria álláspontja szerint téves a felperes felülvizsgálati érvelése a meghiúsulási kötbérigény érvényesítésével összefüggésben. A Kúria ezzel kapcsolatban megerősítette a korábbi precedensképes határozataiban[1] közzétett álláspontját, miszerint a szerződésben vállalt kötelezettség határidőre történő teljesítésének elmaradása nem a teljesítés meghiúsulását, hanem a vállalkozó kötelezetti késedelmét és késedelmi kötbérfizetési kötelezettségét alapozza meg.
Az adott ügyben a felperes nem vitásan bekövetkezett késedelme és az alperes azonnali hatályú felmondása közötti időszakra értelmezhető a kötelezett késedelme, így annak szankciójaként a szerződésben kikötött késedelmi kötbérfizetési kötelezettség.
A jogeset száma: BH 2024. 12. (Kúria Gfv.V.30.137/2023/4.)
Részletesebben lásd (Magyar Jog, 2024/5., 310-312. o.):
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4354950
Szerző: dr. NAGY ÁLMOS LUKÁCS
közjegyzőhelyettes, magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
[1] Pfv.V.20.748/2016/6. (megjelent: BH 2017.153.), Pfv.V.20.544/2019/13.
Felhívás – 2024. évi VI. „Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia” című szakmai konferencia