Az eredeti tényállás szerint az alperes adóvégrehajtási eljárást folytatott a felperessel szemben, amelynek keretében a végrehajtó lefoglalta, majd értékesítette a felperes tulajdonát képező ívvágó berendezéseket. A felperes 61.000.000 Ft és járulékait követelte kártérítés jogcímén, a károkozó magatartást pedig a jogellenesen elrendelt végrehajtásban határozta meg, indokaként pedig azt jelölte meg, hogy a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat az alperes nem közölte vele.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolását kiegészítve rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott határozat nem ténytanúsító okirat, ezért ahhoz nem fűződik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (3) bekezdés b) pontja szerinti joghatás. Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a határozat a Pp. 323. § (3) bekezdés a) pontja alapján csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy annak kiállítója a határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak. A döntése indokolásában részletesen kitért a Pp. 323. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja
a) hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta;
b) a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát;
c) a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.
E jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatban ugyanakkor leszögezte a Kúria, hogy a bizonyítottság fenti három tárgyköre nem kapcsolódik minden és bármely típusú közokirathoz. Azt pedig, hogy a bizonyítottság melyik tárgyköre melyik közokirathoz kapcsolódik, maga a közokirat fajtája határozza meg.
A jogeset száma: BH 2023. 163. (Kúria Pfv.VI.20.946/2022/5.)
Részletesebben lásd: https://szakcikkadatbazis.hu/Magyar_Jog/2023/9
Szerző: Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes,
magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
