A Kúria Kfv.VI.37.170/2024/11. számú határozatának tényállása szerint az egyetemi hallgató felperessel szemben 2023. júliusában fegyelmi eljárás indult az elsőfokú közigazgatási szervként eljárt egyetemi etikai és fegyelmi bizottság előtt írásbeli vizsgán történt csalás gyanúja miatt. A bizottság határozatában megállapította a fegyelmi vétség felperes általi elkövetését, és ezért őt két félévre eltiltotta tanulmányai folytatásától, továbbá büntetőfeljelentést tett vele szemben.
A felperes jogorvoslati kérelme nyomán eljárt egyetemi felülbírálati bizottság (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozat büntetőfeljelentésre vonatkozó részét megsemmisítette, ezt meghaladóan azonban a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv és az alperes eljárása során megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. §, 6. §, 33. §, 62. §, 76. § és 78. § rendelkezéseit, továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az egyetem és az alperes nem minősül hatóságnak, a felsőoktatási fegyelmi eljárás pedig nem hatósági eljárás. Kiemelte, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 55. § (5) bekezdése szerint a fegyelmi eljárás szabályait a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata határozza meg. Az Nftv. 57. § (6) bekezdése ugyan alkalmazni rendeli az Ákr. szabályait a fegyelmi eljárásra, de csak szűk körben, méghozzá az igazolásra, a döntés alakjára és tartalmára, illetve annak kijavítására, kiegészítésére, módosítására és visszavonására. A felperes ehhez képest jogsérelemként az Ákr. olyan rendelkezéseinek megsértésére hivatkozott, amelyek a felsőoktatási fegyelmi eljárásban nem alkalmazhatóak. Kiemelte továbbá, hogy az ügyre az Alaptörvény XXIV. cikkében deklarált tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog sem irányadó, mivel az csak a hatóságok eljárására vonatkozóan állapít meg alkotmányos követelményeket. Figyelemmel arra, hogy a felperes által hivatkozott Ákr.-rendelkezések az ügyben nem voltak alkalmazhatóak, azok megsértésére sem kerülhetett sor, így a felperes keresetét alaptalannak ítélte.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy jelen ügyben az egyetem 2023. december 20. napjáig hatályos szervezeti és működési szabályzatát kellett volna alkalmazni, amely kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a fegyelmi eljárást szabályozó törvény az Ákr. Ennélfogva a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata az Nftv. 55. § (5) bekezdése alapján akként határozta meg a fegyelmi eljárás rendjét, hogy arra az Ákr. irányadó. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ehhez képest a 2023. december 21. napjától hatályos, e körben eltérő rendelkezéseket tartalmazó szervezeti és működési szabályzat alapján hozta meg ítéletét.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv és az alperes által lefolytatott különböző eljárási cselekményekről készült jegyzőkönyveket nem ismerhette meg, illetve hogy azok nem feleltek meg a jogszabályban foglalt formai és tartalmi követelményeknek. Kifogásolta, hogy az alperes nem értesítette őt a bizonyítási eljárás lefolytatásáról, és nem adott lehetőséget számára a bizonyítékok megismerésére. Állította, hogy az alperes ezen eljárásával megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontját, 6. § (1) és (3) bekezdéseit, 33. § (1) és (4) bekezdéseit, 76. §-át, valamint 78. § (2)-(4) bekezdéseit, továbbá hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogának sérelmére is.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a felsőoktatási intézmény hatáskörét a jogszabály keretei között gyakorolva, meghatározott ügyekben a hallgató jogait és kötelezettségeit érintő döntést hozhat. A felsőoktatási intézmény tehát ennyiben hatásörök gyakorlására feljogosított. Az Nftv. 55. § (5) bekezdésére és 57. § (6) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a fegyelmi eljárás szabályait – ideértve az elsőfokú és a jogorvoslati eljárást is – az Ákr. mellett a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata határozza meg. A perbeli egyetem 2023. december 21. napja előtt hatályos szervezeti és működési szabályzatának fegyelmi és kártérítési szabályzati részének 30. §-a kifejezetten kimondja, hogy a szabályzatban nem szabályozott kérdések tekintetében az Ákr. rendelkezései irányaóak. Ezen felül a szervezeti és működési szabályzat fegyelmi és kártérítési szabályzati részének 21. § (3) bekezdése azt is kimondja, hogy a másodfokú eljárás szabályait a szervezeti és működési szabályzat hallgatói jogorvoslati eljárás rendjéről szóló szabályzati része tartalmazza. Ennek 2020. április 1-jén hatályba lépett 22. § (2) bekezdése kifejezetten úgy szól, hogy az Ákr. rendelkezéseit a hatályba lépést követő eljárásokban alkalmazni kell.
A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a felsőoktatási intézmény ugyan nem hatóság, azonban törvényben biztosított hatáskörében a hatósági eljárás számos szabályát is alkalmaznia kell a vele jogviszonyban álló hallgatók ügyeinek elbírálása során.
A Kúria szerint erre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes az Ákr. olyan rendelkezéseire hivatkozott keresetében, amelyek az ügyben nem voltak alkalmazhatóak. A jogszabályban, valamint az intézményi dokumentumokban található rendelkezéseket ugyanis komplex módon kell alkalmazni, figyelemmel arra, hogy az Nftv. 58. § (2) bekezdése alapján ezek a hallgatói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekként együttesen állapítanak meg a hallgatókra jogokat és kötelezettségeket. A Kúria kiemelte, hogy az Ákr. és az intézményi szabályzatok alkalmazása egységben történik, így a felperesi hivatkozások elbírálása során az Ákr. szabályait nem lehetett volna mellőzni. A Kúria utalt arra is, hogy nem jelenthető ki, hogy az Ákr. rendelkezései általában véve egyáltalán ne lettek volna alkalmazandók a vizsgált fegyelmi eljárás során. A perbeli eljárás 2023. július 13-án indult, így az ekkor hatályos szervezeti és működési szabályzat alapján állapítható meg tételesen, hogy melyek az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések az elsőfokú fegyelmi eljárás és a jogorvoslati eljárás során.
A Kúria a megismételt eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak be kell szereznie a 2023. július 13. napján alkalmazandó egyetemi szervezeti és működési szabályzatot, majd ezt követően döntenie kell, hogy melyik eljárásban milyen Ákr.-rendelkezések irányadóak, végül ezeket össze kell vetnie a felperes által előadott jogsérelmekkel és az alperes határozatával.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.VI.37.170/2024/11.
VI. Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia