A Kúria Kfv.IV.37.106/2024/5. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperes a kérelmére indult építési engedélyezési eljárásban 2022. november 16. napján a hatósági eljárás szünetelése iránti kérelmet terjesztett elő az alperes építésügyi hatósághoz. Az alperes 2022. december 2. napján kelt végzésében megállapította, hogy az eljárás 2022. november 17. napjától legfeljebb hat hónapig szünetel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 49. § (1) bekezdése alapján. Az alperes végzése 2022. december 9. napján vált véglegessé.
A felperes 2023. május 31. napján az eljárás folytatása iránti kérelmet és műszaki dokumentációt terjesztett elő az alpereshez. Az alperes ezt követően végzésében megállapította, hogy az eljárás az Ákr. 49. § (2) bekezdése alapján megszűnt, miután a szünetelés hat hónapos határideje 2023. május 17. napján letelt.
A felperes keresettel támadta az alperes eljárás megszűnését megállapító végzését. Az elsőfokú bíróság az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az Ákr. 49. §-ből kétféle értelmezés olvasható ki a szünetelés kezdő időpontjára nézve: az egyik szerint a kezdő időpont az önálló jogorvoslattal támadható szünetelést megállapító döntés véglegessé válása, a másik szerint pedig az ügyfél kérelmének benyújtási dátuma. Kiemelte, hogy bár a kérelem előterjesztésével a szünetelés automatikusan beáll, a hatóságnak az Ákr. 49. §-ában foglalt feltételek fennállását vizsgálnia kell. Így például vizsgálandó, hogy az ügyfél szabályosan terjesztette-e elő kérelmét, illetve hogy jogszabály nem zárja-e ki a szünetelést az adott ügyfajtában, és csak ezek fényében hozhat végzést a szünetelésről. Az alperesnek a szünetelés tárgyában az Ákr. 112. § (2) bekezdés e) pontja alapján is önálló jogorvoslattal támadható végzést kell hoznia, márpedig az Ákr. rendszerében a döntések csak a véglegessé válásuk esetén alkalmasak joghatás kiváltására. A bíróság erre figyelemmel a megismételt eljárásra előírta, hogy az alperesnek a szünetelés kezdő időpontjaként a szünetelést megállapító végzés véglegessé válását kell figyelembe vennie.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben lényegében azzal érvelt, hogy az Ákr. 49. § (1) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy a szünetelés iránti kérelem előterjesztésekor a szünetelés joghatásai automatikusan állnak be, így a szünetelés kezdő időpontja a szünetelés megállapítására irányuló ügyféli kérelem benyújtásának időpontja.
A Kúria végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy Ákr. 49. §-a – szemben más eljárási jogszabályokkal, például a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény vagy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény rendelkezéseivel – nem határozza meg a szünetelés kezdő időpontját. Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy „erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a Kúria nem határozhatja meg, hogy egy Ákr. alapján zajló hatósági eljárásban általánosan mely napon kezdődik a szünetelés.”
A Kúria ugyanakkor a perbeli esetben kiemelte, hogy az alperes 2022. december 2. napján kelt végzésében megállapította, hogy az eljárás 2022. november 17. napjától legfeljebb hat hónapig szünetel. A felperes e végzést önálló jogorvoslattal nem támadta, az abban megállapított időpontot nem tette vitássá, következésképp a konkrét perbeli esetben ezt az időpontot kellett irányadónak tekinteni a szünetelés kezdő időpontjaként. Ezzel összefüggésben a Kúria hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a szünetelést megállapító végzés utóbb vált csak véglegessé, a szünetelés alperes által meghatározott kezdő időpontját nem érintette.
A Kúria utalt arra is, hogy bár az elsőfokú bíróság helyesen érvelt azzal, hogy a szünetelés iránti bejelentés jogszabályi feltételeit az alperes köteles vizsgálni, ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a szünetelés időpontja a szünetelést megállapító végzés véglegessé válásakor kezdődne el, felülírva az alperes által korábban hozott, jogorvoslattal nem támadott végzésben foglalt időpontot. Az alperes végzésének véglegessé válása mindösszesen annyit jelent az Ákr. 82. § (1) bekezdése alapján, hogy azt a hatóság már nem változtathatja meg. A felperes a hat hónapi szünetelés eltelte miatt az eljárás megszűnését megállapító végzésben ezen időpontot már nem tehette vitássá, erre kizárólag a szünetelést megállapító végzés elleni önálló jogorvoslat keretében lett volna lehetősége.
A Kúria végzése egy fontos elvi jogkérdést vet fel a hatósági eljárás szünetelése kapcsán, nevezetesen hogy mely időpontot kell a szünetelés kezdő időpontjának tekinteni: a szünetelés iránti kérelem benyújtását avagy a szünetelést megállapító végzés véglegessé válását? A Kúria ugyanakkor a konkrét ügyben kikerülte az e jogkérdésben való állásfoglalást arra hivatkozással, hogy az alperes a szünetelés kezdő időpontját a szünetelést megállapító végzésben köteles rögzíteni, amely az Ákr. 112. § (2) bekezdés e) pontja alapján önálló jogorvoslattal támadható, a felperes azonban ezzel a jogával nem élt, így az abban foglalt időpontot jelen eljárásban már nem vitathatta. Ennélfogva e jogkérdés végleges eldöntése továbbra is a Kúriára vár, még akkor is, ha álláspontja szerint „erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában” egyébként sem döntheti el e jogkérdést. Megjegyzendő az is, hogy ha elfogadjuk a kúriai végzés e megállapítását, miszerint az Ákr. nem szabályozza egyértelműen a szünetelés kezdő időpontját, és e jogkérdés bírói jogértelmezés útján sem dönthető el, akkor felvethető az is, hogy az Ákr. 49. §-a akár a jogállamiság elvéből levezethető egyes alkotmányos elvek (pl. a közigazgatás joghoz kötöttsége vagy a normavilágosság), akár a tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog sérelme folytán alaptörvény-ellenes.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.106/2024/5.
Közfeladatot ellátó személy-e a pedagógus a Btk. alkalmazása szempontjából?