A Kúria a jogsérelem orvosolásának közigazgatási perbeli szabályait értelmezte

A Kfv.IV.38.154/2021/7. számú eseti döntés tényállása szerint a felperes tetőtérbeépítéssel lakásokat alakított ki a perbeli ingatlanon. Az építésfelügyeleti hatóság helyszíni szemlét tartott, az erről szóló értesítést azonban a felperes korábbi székhelyére kézbesítette. Az elsőfokú építésfelügyeleti hatóság határozatában kötelezte a felperest, hogy az ingatlanon végezze el az omlásveszélyes párkánytagozat veszélytelenítését, valamint szüntesse meg a szerkezetek károsodását okozó állapotot és a kialakult szerkezeti hiányosságokat. Az alperes az elsőfokú határozatot lényegében helybenhagyta. A határozatokat továbbra is a felperes nem hatályos, korábbi címére kézbesítették A felperes a határozatban foglaltaknak nem tett eleget, így a NAV végrehajtási eljárás keretén belül elvégezte a párkánytagozat veszélytelenítését.

A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Az alperes a keresetlevél alapján módosította határozatát. A párkánytagozat veszélytelenítésére vonatkozó kötelezést határozatával változatlanul hagyta, ugyanakkor a szerkezetek károsodását okozó állapot és a szerkezeti hiányosságok megszüntetésére vonatkozó határozatrészeket a határozatba foglalt végzésével visszavonta, illetve az ezekre vonatkozó elsőfokú döntésrészeket megsemmisítette, és kötelezte az elsőfokú hatóságot az építésfelügyeleti ismételt lefolytatására, immáron a felperes ügyfélkénti bevonásával, az iratok szabályszerű kézbesítésével.

Az elsőfokú bíróság a Kp. 83. § szerinti, a jogsérelem orvoslására irányuló eljárásban nyilatkozattételre hívta fel a felperest. A felperes úgy nyilatkozott, hogy az alperes nem tett eleget kereseti kérelmének, ugyanis az alaphatározatok nem szabályszerű kézbesítése folytán a teljes határozatát vissza kellett volna vonnia, ideértve a párkánytagozat veszélytelenítésére vonatkozó döntésrészét is. Erre tekintettel keresetét a módosító határozatra is kiterjesztette, és kérte a jogsértés megállapítását, valamint a határozatok hatályon kívül helyezését. Egyúttal tájékoztatta a bíróságot, hogy az új, az ügy érdemében született határozatokat szintén keresettel támadta, amely per külön ügyszámon folyik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy sérültek a felperes ügyféli jogai, amikor az alaphatározatokat nem kézbesítették számára, ugyanakkor a módosító határozatot már kézbesítették számára, így ezt követően már gyakorolhatta ügyféli jogait. Sőt az alperes módosító határozatával nagyobb részben megsemmisítette a jogsértő döntéseket. Az egyetlen „megmaradt” alperesi döntésrész a párkány veszélytelenítésére kötelezés volt, ezt azonban már végrehajtották, így e tekintetben az ügy érdemére nem hatott ki az eljárási szabálysértés. A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

A Kúria a jogerős ítéletet felülbírálatra való alkalmatlanság folytán hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes is elismerte módosító határozatában, hogy a felperes a megelőző eljárásban – szabályszerű kézbesítés hiányában – nem gyakorolhatta ügyféli jogosultságait. A Kúria állaspontja szerint a módosító határozat a felperes ebből fakadó jogsérelmét a szerkezetek károsodását okozó állapot és a szerkezeti hiányosságok megszüntetése kapcsán – a saját határozatának visszavonásával, az elsőfokú határozat megsemmisítésével és új eljárás lefolytatására kötelezéssel – orvosolta, így e tekintetben az elsőfokú bíróságnak az eljárást a Kp. 83. § (6) bekezdése alapján meg kellett volna szüntetnie, és azt érdemben csak az egyetlen fennmaradt kötelezés, a párkánytagozat veszélytelenítését előíró döntésrész vonatkozásában kellett volna folytatnia.

A Kúria kifejtette továbbá, hogy az ítéletből nem állapítható meg, hogy a bíróság párkánytagozat veszélytelenítését előíró döntésrész kapcsán milyen indokokból utasította el a keresetet. Önmagában az, hogy a határozatban foglalt kötelezést már végrehajtották, nem képezi akadályát a határozat felülvizsgálatának. Másfelől a módosító határozat felperessel való szabályszerű közlése nem pótolja a nyilatkozattételi és jogorvoslati jogait, amelyeket az alaphatározat meghozatalára vezető eljárásban nem gyakorolhatott.

Jelen ügy tényállása annyiban speciális, hogy a keresetlevél alapján az alperes határozatát részben visszavonta, és e tekintetben egyúttal az elsőfokú döntést is megsemmisítette és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú hatóságot. A Kp. 83. § (1) bekezdése épp az ehhez hasonló helyzetek kezelése érdekében került 2022. január 1-i hatállyal akként módosításra, hogy perbeli jogsérelem-orvoslásnak minősül az is, ha „a közigazgatási szerv a cselekményt visszavonja és eljárását folytatja.” E módosítás azonban talán több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. A visszavonó döntés ugyanis – mint arra jelen jogeset is rávilágít – az ügy érdemét nem dönti el, ekként a felperes eleve nem lehet abban a helyzetben, hogy megítélje azt, hogy a keresetében állított anyagi és eljárásjogi jogsérelmei orvosolásra kerültek-e. Ennek megítélésére csak az új határozatokkal szemben indított külön perben kerülhet sor. A Kúria a BH2022. 137. számon közzétett döntésében épp e megfontolásból érvel úgy, hogy az alperes határozatát visszavonó és az eljárás folytatását (itt: ismételt lefolytatását) elrendelő döntésére a felperes keresetkiterjesztése fogalmilag nem terjedhet ki, kizárólag az új eljárásban született érdemi döntésre. E tekintetben tehát a joggyakorlat nem egységes.

További kérdést vet fel, hogy a Kúria szerint az elsőfokú bíróságnak a felperes azon nyilatkozata ellenére, hogy jogsérelme nem került orvoslára, a pert a Kp. 83. § (6) bekezdése alapján részben meg kellett volna szüntetnie. Bár kétségtelen, hogy a visszavonó és új eljárásra kötelező végzéssel szembeni pernek nincs értelme – különösen ha az új határozat már megszültetett –, a Kp. 83. § (6) bekezdésének szövegezéséből mégis úgy tűnik, hogy megszüntetésnek csak akkor van helye, ha a felperes egyáltalán nem nyilatkozik a bíróság felhívására. Kérdés, hogy e jogértelmezés – amely nem példa nélküli (Kpkf.VI.40.148/2020/2.) – hogyan egyeztethető össze azzal a kúriai gyakorlattal, amely szerint a jogsérelem orvoslására irányuló eljárásban az eljárás további menetét a felperes Kp. 83. § (5) bekezdése szerinti nyilatkozata határozza meg (Kfv.IV.38.252/2019/6.).

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntések:

Kfv.IV.38.154/2021/7.; Kfv.IV.38.252/2019/6.; Kpkf.VI.40.148/2020/2.; BH2022. 137.