A Kfv.III.45.080/2023/5. számú eseti döntés tényállása szerint a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperesnél, ahol operatív műveleti területen, figyelő munkakörben dolgozott. A felperes egészségügyi alkalmassági vizsgálatán megállapításra került, hogy többek között nyaki porckorong rendellenesség, idegi hallásvesztés, alvászavar, valamint szorongásos és depressziós zavar betegségekben szenved. Az alperes a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 257. § (3) bekezdése szerinti minősítő határozatában az orvosi bizottság szakvéleményére alapítottan a felperes betegségeit szolgálati kötelmekkel össze nem függő megbetegedésnek minősítette. A felperes fellebbezése nyomán eljárt minisztérium az alperes határozatát lényegét tekintve helybenhagyta.
A felperes keresettel támadta az alperes és a minisztérium határozatait, amelyben előadta, hogy megbetegedései a szolgálati kötelmekkel összefüggésben alakultak ki. Ennek alátámasztása érdekében indítványozta igazságügyi orvos- és pszichiáter szakértő kirendelését.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le. A kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes megbetegedései nem közvetlenül a szolgálati kötelmekkel függenek össze. A felperes a szakvéleményre tett beadványaiban kérte a szakértő elfogultság miatt kizárását, valamint kifogásolta a szakértői bizonyítási eljárás szabályszerűségét is. Az elsőfokú bíróság aggálymentesnek értékelte a szakvéleményt, így a felperes szakértő kizárására és másik szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmét – a szakértő meghallgatása nélkül – elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélettel szemben. Ebben többek között sérelmezte, hogy a bíróság a kizárás iránti indítványát a szakértő részére nem küldte meg, illetve a szakértőt az indítvány elutasítása előtt nem hallgatta meg, amivel megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 301. § (4) bekezdését. Sérelmezte továbbá, hogy a szakértő eljárása ellen a per során kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a szakértő a per tárgyát nem képező megbetegedések vonatkozásában folytatott le vizsgálatot, a bíróság azonban e kifogást nem bírálta el, és arról az ítéletben sem adott számot, megsértve ezzel a Pp. 156. § (2) bekezdését.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy a Pp. 301. § (4) bekezdése kógens előírást tartalmaz arra, hogy a bíróság a kizárás tárgyában a felek meghallgatása után határoz, valamint hogy a perben kirendelt szakértő alkalmazása esetén a határozat meghozatala előtt a szakértőt meghallgatja. Az elsőfokú bíróság ehhez képest a felperes szakértő kizárása iránti kérelmét anélkül tagadta meg, hogy azt megküldte volna a szakértőnek, illetve hogy e körben a szakértőt meghallgatta vagy nyilatkoztatta volna. A Kúria szerint e mulasztás lényeges eljárási szabályszegésnek minősül, ami különösen azért súlyos, mert a felperes a Pp. 12. § f) pontja szerinti szubjektív kizárási okra (elfogultság) hivatkozott, miszerint szakértőként nem járhat el, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható. A Pp. 316. § (3) bekezdése szerint a kizárt szakértő szakvéleménye a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe, erre figyelemmel a kizárás iránti kérelem szabályos elintézésére a bíróságnak különös gondot kell fordítania.
A Kúria kiemelte továbbá, hogy a bíróság a felperes eljárás szabálytalansága ellen benyújtott kifogásával összefüggésben sem hozott határozatot, és ítéletében sem utalt arra, hogy azt miért hagyta figyelmen kívül. Az alperes azon védekezése kapcsán, miszerint a szakértő eljárásával szemben nem terjeszthető elő eljárási kifogás, kifejtette, hogy a szakértő eljárásának kereteit a kirendelő végzés adja meg, így a felperes jogszerűen sérelmezhette az azon való túlterjeszkedést. A bíróság ugyanakkor a kifogást nem bírálta el, amivel megsértette a Pp. 156. § (2) bekezdését.
Az új eljárásra nézve a Kúria előírta, hogy a bíróság a szakértő kizárása iránti kérelemről való döntés előtt köteles a szakértőt meghallgatni, és a szakértő e nyilatkozatát, továbbá a kirendeléskori és az azt követő magatartásokat, eseményeket is értékelve kell döntenie az elfogultság kérdésében. A bíróságnak továbbá meg kell vizsgálnia a felperes eljárási kifogását is, és amennyiben azt a Pp. 156. § (1) bekezdése szerinti kifogásként értékeli, akkor a Pp. 156. § (2) bekezdése szerinti formális döntés meghozatalát nem mellőzheti.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.III.45.080/2023/5.
Tisztességtelen-e az a szerződési feltétel, amely kisebb törlesztő részlet elmaradása esetén a teljes nagyértékű hitelszerződés felmondását lehetővé teszi? – Podcast