A Kúria Kpkf.II.39.027/2023/3. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint az építésfelügyeleti jogkörben eljárt alperes a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (2) bekezdése alapján olyan tájékoztató levelet küldött az építtető felperes részére, miszerint az általa az ÉTDR-be feltöltött, a perbeli ingatlanon lakóépület építésére vonatkozó bejelentés nem minősül egyszerű bejelentésnek, mert az ingatlan a tulajdoni lap szerint nem rendezett, nem belterületi, így arra nem lehet építeni. A felperes keresettel támadta az alperes tájékoztató levelét.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet visszautasította arra hivatkozással, hogy egyfelől a felperes keresetlevele elkésett, másfelől az alperesi tájékoztató nem minősül közigazgatási perben megtámadható közigazgatási cselekménynek, mivel az nem a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányul, illetve ilyen eredménnyel sem jár.
A felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú végzéssel szemben. Ebben egyfelől kifejtette, hogy az alperesi tájékoztató nem tartalmazott a jogorvoslati tájékoztatást a benyújtás határidejére vonatkozóan, másfelől arra is hivatkozott, hogy a tájékoztató közigazgatási cselekmény, mivel az alperes azzal megvonta a jogát az építkezés megkezdésétől.
A másodfokú bíróságként eljárt Kúria a felperes jogorvoslati kioktatás hiányára vonatkozó érvelésére figyelemmel eljárását felfüggesztette, mivel egy másik, hasonló jogkérdést felvető ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult a keresetindítási határidő elmulasztása esetén előterjeszthető igazolási kérelem benyújtására vonatkozó határidő alkotmányosságának vizsgálata iránt. Az Alkotmánybíróság 3102/2023. (III. 14.) AB határozatával ugyanakkor az egyedi normakontroll-indítványt elutasította.
A Kúria erre figyelemmel folytatta eljárását, és ennek eredményeként az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Kúria az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél elkésettségére vonatkozó álláspontjával egyetértett. Kifejtette, hogy a felperes a tájékoztató kézbesítése után 8 hónappal terjesztette elő keresetlevelét, amely időpontban már az igazolási kérelem benyújtására nyitva álló – az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak minősített – három hónapos objektív határidő is eltelt. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította vissza a keresetlevelet annak elkésettsége folytán.
A Kúria nem osztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak az alperesi tájékoztató jogi minősítésével kapcsolatos álláspontját. A Kúria megállapította, hogy a közigazgatási cselekmény közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1) bekezdése szerinti fogalmi elemei közül a közigazgatási szerv általi kibocsátás és a közigazgatási jog általi szabályozottság nem volt vitatott, így az eldöntendő kérdés az, hogy az alperes által kibocsátott tájékoztatóhoz fűződik-e jogi hatás.
A Kúria megállapította, hogy az alperes a Korm. r. 2. § (2) bekezdése szerinti vizsgálat alapján arról tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentése nem minősül egyszerű bejelentésnek és az hiányos is. E tájékoztatás azzal a következménnyel járt, hogy a felperes a kívánt építési tevékenységet egyszerű bejelentés alapján nem kezdhette meg. A tájékoztatás tehát a felperes lakóépület építésére vonatkozó feltételezett jogát vonta el, azaz építésüggyel összefüggő jogi helyzetére egyértelmű kihatással volt. E körben nem a tájékoztató levél alperes általi minősítésének, hanem annak volt jelentősége, hogy ezzel a közigazgatási cselekmény mindhárom fogalmi eleme megvalósult. Mindezek folytán az alperes tájékoztató levele építési joggal összefüggő közigazgatási cselekménynek, azon belül is a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntésnek minősül, amely közigazgatási perben megtámadható.
Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a felperes keresetlevele elkésett, az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött a keresetlevél visszautasításáról, így a Kúria a végzést helybenhagyta.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kpkf.II.39.027/2023/3.