A Kúria Kfv.III.45.093/2023/5. számú ítéletének releváns tényállása szerint az alperesi érdekelt 2018 szeptemberében a munkavégzés helyéről hazafelé haladt motorkerékpárjával, amikor is a felperes tulajdonában álló kutya kiszaladt elé az útra, ami folytán az alperesi érdekelt balesetet szenvedett. A Baranya Vármegyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala mint elsőfokú hatóság 2018 novemberében kelt határozatában a balesetet üzemi balesetnek ismerte el.
A felperes az elsőfokú határozatról csak később 2020-ban szerzett tudomást, így azzal szemben 2020 novemberében fellebbezést nyújtott be. Az alperes Baranya Vármegyei Kormányhivatal mint másodfokú hatóság a felperes fellebbezését végzésével visszautasította arra hivatkozással, hogy az nem a jogosulttól származik. A felperes keresettel támadta az alperes végzését, amelyet az elsőfokú bíróság előzményi ítéletével megsemmisített, és az alperest a fellebbezés érdemi elbírálására kötelezte. Az alperes a megismételt másodfokú eljárásban hozott határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben többek között az alperes hatáskörével kapcsolatos eljárási jogsérelmeket is megfogalmazott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. A felperes hatásköri kifogásával összefüggésben megállapította, hogy az egészségbiztosítási szervekről szóló 386/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Krm.) 5. §-a – amely szerint a fellebbezéseket Budapest Főváros Kormányhivatala bírálja el – 2020. március 1. napjától hatályon kívül helyezésre került, így a tárgyi ügyben az alperes Baranya Vármegyei Kormányhivatal rendelkezett hatáskörrel a fellebbezés elbírálására.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között azzal érvelt, hogy az alperesnek nem volt hatásköre a fellebbezés elbírálására, ezért azt át kellett volna tenni Budapest Főváros Kormányhivatalához mint hatáskörrel rendelkező másodfokú szervhez. Ennek elmulasztása folytán a határozat az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmis. Előadta továbbá, hogy ugyan a Krm. 5. §-át, amely Budapest Főváros Kormányhivatala hatáskörébe utalta a fellebbezés elbírálását, a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítésével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 360/2019. (XII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 162. § (2) bekezdés c) pontja 2020. március 1-jétől hatályon kívül helyezte, viszont a R. 203. § (3) bekezdése szerint a folyamatban lévő fellebbezési eljárás lefolytatása továbbra is Budapest Főváros Kormányhivatala hatáskörébe tartozik.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú határozat még 2018-ban került meghozatalra, az ekkor hatályos eljárási szabályok szerint pedig a határozattal szemben fellebbezésnek volt helye, amelynek elbírálására a Krm. 5. § alapján Budapest Főváros Kormányhivatala rendelkezett hatáskörrel. A felperes ugyanakkor csak 2020 novemberében terjesztette elő fellebbezését, amikor is már bevezetésre került az egyfokú hatósági eljárási modell, amely az üzemi balesettel kapcsolatos hatósági eljárások esetében is megszüntette a fellebbezés lehetőségét. Ennek következtében 2020. március 1. napjától a perbeli ügyben a fellebbezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések, így a Krm. 5. §-a is hatályon kívül helyezésre került. Az átmeneti szabályok körében a R. 203. § (3) bekezdése akként rendelkezett, ha az ügyben e jogszabályi változás nyomán a fellebbezés kizárttá válik, törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a folyamatban lévő fellebbezési eljárást a fellebbezést kizáró rendelkezés hatálybalépését megelőzően hatáskörrel rendelkező szerv folytatja le.
A Kúria ezért vizsgálta, hogy a perbeli ügyben a fellebbezési eljárás 2020. március 1. napján folyamatban volt-e. E körben rögzítette, hogy az elsőfokú határozat 2018. novemberében kelt, és még 2018-ban véglegessé vált, amely ellen a felperes csak 2020 novemberében nyújtott be fellebbezést. Ennek megfelelően 2020. március 1. napján az elsőfokú döntés véglegessé válása folytán a hatósági eljárás már nem volt folyamatban, fellebbezési eljárás pedig a fellebbezés későbbi előterjesztése folytán még nem volt folyamatban. A felperes tehát a fellebbezését olyan időpontban terjesztette elő, amikor már nem lehetett alkalmazni az R. átmeneti rendelkezéseit, illetve amikor már nem volt kijelölve másodfokú hatáskörrel rendelkező szerv az üzemi balesettel kapcsolatos közigazgatási eljárásokban.
A Kúria álláspontja szerint mindez azt jelenti, hogy az ügyben nem volt olyan szerv, amely másodfokú egészségbiztosítási szervként lett volna kijelölve a per tárgyát képező hatósági eljárásban, így az alperesnek az Ákr. 116. § (4) bekezdés d) pontját kellett volna alkalmaznia, amely szerint a döntés ellen nincs helye fellebbezésnek, ha nincs kijelölt másodfokú hatóság. Az alperes így hatáskör hiányában járt el, amikor érdemben elbírálta a felperes fellebbezését, ezért határozata az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmis, amelyet ekként meg kellett semmisíteni.
A megismételt eljárásban az alperesnek így Ákr. 116. § (4) bekezdés d) pontját is figyelembe véve kell elbírálnia a felperes fellebbezését.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.III.45.093/2023/5.
HONNAN INDULTUNK,ÉS HOL TARTUNK MA? – ELEMZÉSEK ÉS GONDOLATOK A 10 ÉVE HATÁLYBA LÉPETT POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL