• Menu
  • Skip to right header navigation
  • Skip to main content
  • Skip to secondary navigation
  • Skip to primary sidebar
  • Skip to footer

Before Header

  • EN

Magyar Jogász Egylet

  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációs szemle
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
    • Deák Ferenc-díjasok
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések
  • Keresés
  • EN
  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációk
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések

A Kúria ismételten a közigazgatási perbeli keresetváltoztatás szabályaival foglalkozott

A Kúria megerősítette, hogy nem valósít meg tiltott keresetváltoztatást, ha a felperes az első tárgyaláson a keresetben feltüntetett jogsértést konkretizálva megjelöli az alperes által megsértett jogszabályi rendelkezést.

2023-05-15

A Kfv.II.37.652/2022/10. számú határozatának témánk szempontjából releváns tényállása szerint az alperes élelmiszer-biztonsági előírások megsértése miatt eljárást indított a teakeverékeket forgalmazó felperesi gazdasági társasággal szemben. Az alperes határozatában megállapította az élelmiszer-biztonsági követelmények megsértését, élelmiszer-ellenőrzési bírság megfizetésére kötelezte a felperest, valamint megtiltotta a kérdéses termékek forgalomba hozatalát.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, állítva annak megalapozatlanságát. Az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson nyilatkoztatta az alperest arra nézve, hogy a felperes pontosan milyen jogsértést követett el, és ennek ténye a határozatban hol van rögzítve. A felperes ezen alperesi nyilatkozatra reagálva kifejtette, hogy a határozat alaki hibás, az nem felel meg az Ákr. rendelkezéseinek, mivel abból nem állapítható meg, hogy milyen anyagi jogi jogszabály megsértése miatt kit és miben marasztalt az alperes. A felperes a második tárgyaláson bírói kérdésre előadta, hogy e nyilatkozatát kereset-kiterjesztésként tartja fenn.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetében hivatkozott az Ákr. 62. § és 81. § megsértésére, amely érvelését a tárgyaláson tett nyilatkozataival csupán tovább részletezte, pontosította.

A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között kifejtette, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseten, mivel a felperes sem a keresetében, sem pedig előkészítő irataiban nem hivatkozott az Ákr. 62. § és 81. § megsértésére. A felperes csupán azzal érvelt, hogy az alperesnek nincs hatásköre és illetékessége, illetve hogy a forgalmazott termék biztonságos. Előadta, hogy a felperes az első tárgyaláson hivatkozott ugyan a határozat ténybeli megalapozottságának hiányára, de ezen nyilatkozat a Kp. 43. § szerinti időkorlátba ütközik, mivel a kereset-kiterjesztést a jogorvoslatra nyitva álló 30 napon belül kell megtenni, amely már az első tárgyalást megelőzően lejárt. A bíróság tehát megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, és a keresettől és a felperes által előadottaktól eltérő, más irányú vizsgálódásba kezdett, amikor az alpereshez azt a kérdést intézte, hogy milyen jogsértést követett el a felperes, illetőleg ez a határozatban hol szerepel. A felperes ugyanis erre reagálva fejtette ki, hogy a határozat alaki hibás, az nem felel meg az Ákr. rendelkezéseinek, és indokolási hiányosságokban szenved. Állította, hogy a felperes e nyilatkozatát észrevételként, és nem keresetkiterjesztésként adta elő. Kifogásolta, hogy a bíróság által a második tárgyaláson feltett, az első tárgyaláson tett felperesi nyilatkozatra vonatkozó kérdés a választ is magában foglalta. Végül a Kúria Kf.VI.39.149/2020/8. sz. határozatára hivatkozással sérelmezte, hogy a felperes az első tárgyaláson tett nyilatkozatával új irányt szabott a pernek. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemét tekintve is vitatta a jogerős ítéletet, ennek ismertetésétől azonban eltekintünk.

A Kúria az alperesnek az ügy érdemére vonatkozó érvelését alaposnak tartotta, így a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria szerint ugyanakkor az alperes keresetváltoztatásra vonatkozó felülvizsgálati érvelése nem volt helytálló nem tartotta alaposnak.

E körben a Kúria kifejtette, hogy a felperes eredeti írásbeli keresetében az alperes határozatának megalapozottságát vitatta, és azt állította, hogy az általa forgalmazott termékek az alperesi határozatban foglaltakkal szemben biztonságosak. A felperes az első tárgyaláson tett nyilatkozatában csupán azt határozta meg, hogy a keresetben állított jogsértés pontosan mely jogszabályi rendelkezések alperes által megsértését takarja. A felperes ezen, az Ákr. 62. §-át és 81. §-át mint megsértett jogszabályhelyeket megjelölő nyilatkozata tehát nem tartalmazott a keresetben foglaltaktól eltérő jogsértést. A felperes eredeti, írásbeli keresetében a teljes határozatot, annak valamennyi rendelkezését támadta, így az, hogy csak az első tárgyaláson jelölte meg a konkrét megsértett jogszabályi rendelkezéseket, nem tekinthető tiltott kereset-kiterjesztésnek, figyelemmel arra is, hogy a keresetben a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem tételes jogszabálysértést kell megjelölni, elegendő csak jogsérelemre hivatkozni. Erre figyelemmel a kereseti kérelemhez kötöttség elve sem sérült. A Kúria kiemelte azt is, hogy a Kp. 43. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt 30 napos határidő csak a közigazgatási cselekmény keresettel eredetileg nem támadott, egyéb rendelkezésektől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésre vonatkozik (ún. látszólagos keresetkiterjesztés/keresetváltoztatás), ilyenre pedig jelen ügyben a felek által nem vitatottan nem került sor.

A Kúria kifejtette továbbá, hogy a bíróság nem követett el eljárási szabályszegést akkor sem, amikor a második tárgyaláson nyilatkoztatta a felperes az első tárgyaláson előadottakra nézve.  Éppen ellenkezőleg: a Kúria szerint az elsőfokú bíróság ezen eljárása elősegítette a per koncentrált befejezését, mivel a bíróságnak a felperes által előadottakat a Kp. rendszerében kell értelmeznie és elbírálnia.

A korábbiakban már részletesen foglalkoztunk a Kúria közigazgatási perbeli keresetváltoztatás témakörében kialakult gyakorlatával. A téma jelentőségét mutatja, hogy az időközben a szakirodalom érdeklődését is felkeltette (ld. pl. Bíró Péter: A Kúria közigazgatási perben történő keresetváltoztatás fogalmát elemző végzése. Jogesetek Magyarázata, 2022/4.) A Kúria Kfv.II.37.754/2021/7. számú határozatában korábban már leszögezte, hogy nem minősül a Kp. 43. § szerinti keresetváltoztatásnak, ha a felperes a korábban már megjelölt jogsérelmet új jogszabályi hivatkozásokkal, új jogi érveléssel támasztja alá, feltéve hogy az tartalmilag nem új jogsértés állítását eredményezi. A Kúria jelen ügyben ezen elvi tételt alkalmazta egy konkrét jogvitára, amikor megállapította, hogy a felperes első tárgyaláson tett, az Ákr. 62. § és 81. § alperes általi megsértését állító nyilatkozata nem tekinthető keresetváltoztatásnak, mivel a tényállástisztázási kötelezettség megsértésére és a határozat indokolási hiányosságára tartalmilag már a keresetében is hivatkozott.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntések: Kfv.II.37.652/2022/10.; Kfv.II.37.754/2021/7.

További híreink

Beszámoló a Magyar Jogász Egylet Hajdú-Bihar Megyei Szervezet Jogásznapjáról

Hogyan érinti a fogyasztói jogok érvényesítése az ingatlanra vezetett végrehajtást? – Podcast

A Kúria a közérthetőség adóigazgatási eljárásokra irányadó alapelvi követelményét vizsgálta végzésében

Szakirányú továbbképzések – Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kar

A Kúria a tanúvallomás megtagadásának bűncselekmény elkövetésével összefüggő esetét vizsgálta a hatósági eljárások kontextusában

KODIFIKÁCIÓ ÉS HATÁLYOSULÁS – a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban KONFERENCIA (BUDAPEST)

Földforgalmi aktualitások és a gazdaságátadás lehetőségei címmel tartottak agrár-szakjogi konferenciát szerdán Kisújszálláson

Új kommunikációs eszköz a Bíróságon – Podcast

Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben – kényszerintézkedés vagy sem?

Previous Post: « „A népvád bevezetése – kényszerű döntés vagy az idők szava?” – konferencia
Next Post: A járművezetéstől eltiltás törvényi esetköreit embercsempészés miatt folyt büntetőeljárásban értelmezte a Kúria (BH2023. 55.) »

Footer

  • Rólunk
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Stúdióbeszélgetések, interjúk
  • Tudástár
  • Képzések
  • Kapcsolat
  • Facebook
  • Adatkezelési szabályzat

Copyright © 2025 · Mai Law Pro on Genesis Framework · WordPress · Log in