A Kúria Kfv.VI.37.439/2022/5. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint a felperes fogyatékossági támogatás megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez hallási fogyatékosságra hivatkozva. A szakértői bizottság véleménye szerint a felperes nem minősült súlyos hallási fogyatékosnak; a felperes önálló életvitelre és önkiszolgálásra való képességét ugyanakkor a bizottság nem vizsgálta. Az alperes erre tekintettel elutasította a felperes kérelmét. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes a szakértői bizottság véleménye szerint nem minősül súlyosan fogyatékosnak, önálló életvitelre és önkiszolgálásra pedig képes. A határozaton a kiadmányozó aláírása és a hatóság bélyegzőlenyomata informatikai eszközzel került rögzítésre.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A bíróság a kiadmányozási jogkör kapcsán a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja alapján hivatalbóli vizsgálatot folytatott, és e körben leszögezte, hogy a fogyatékossági támogatás megállapítása az alperes hatáskörébe tartozik, a döntés kiadmányozása pedig a vonatkozó 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet szabályainak megfelelt. Az elsőfokú bíróság az ügy érdemét tekintve szakértői bizonyítást folytatott le, amely alapján megállapította, hogy a felperes – az alperesi határozat megállapításával szemben – kimeríti a hallási fogyatékosság kritériumait. Ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a szakértői vélemény szerint a felperes önálló életvitelre és önkiszolgálásra képes. Erre tekintettel megállapította, hogy bár az alperes által elfogadott szakértői bizottsági vélemény a fogyatékosság fennállása tekintetében megdöntésre került, az önálló életviteli és önkiszolgálási képesség továbbra sem volt megállapítható, így a keresetet el kellett utasítani.
A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. A Kúria leszögezte, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja a hatóság hatáskörének hiányát szabályozza semmisségi okként, amelyet a bíróságnak a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja alapján hivatalból kell figyelembe vennie. A hatóság döntése ezen okból akkor semmis, ha az ügy nem hatósági ügy, vagy hatósági ügy ugyan, de az ágazati jogszabály nem az eljárt hatóságra, illetve nem arra a szintű szervre telepítette a hatáskört. A Kúria e körben visszautalt az 1/2019. számú KMPJE határozatra is. A jogegységi határozatra hivatkozással megállapította, hogy a hatáskör meglétéről vagy hiányáról nem a kiadmányozó aláírásának megfelelősége alapján lehet állást foglalni, hanem az alapján, hogy az ügyben ténylegesen melyik hatóság járt el, és e hatóságnak volt-e jogszabályon alapuló hatásköre az eljárásra. A Kúria megállapította, hogy jelen esetben nem volt vitatott, hogy a fogyatékossági támogatási ügyekben való eljárásra a jogszabály az alperest jelölte ki, így az alperes hatásköre kiterjedt a felperesi kérelemről való döntésre. A Kúria szerint a kiadmányozás jogintézménye arra szolgál, hogy a hatáskör gyakorlásának jogszerűsége az ügyfél számára megállapítható legyen a határozatból. Pusztán a kiadmányozással kapcsolatos eljárási szabályok megsértése ugyanakkor nem eredményezi a hatáskör hiányát, az csupán eljárási szabálysértés, de nem semmisségi ok, így azt a bíróság hivatalból nem is vizsgálhatja. Az elsőfokú bíróság ezért szükségtelenül bocsátkozott a kiadmányozási joggal összefüggő jogsértés vizsgálatába, a felperes ugyanis arra nem hivatkozott.
Az ügy érdemét tekintve a Kúria leszögezte, hogy az alperes úgy állapította meg a fogyatékossági támogatásra való jogosultság valamennyi feltételének hiányát, hogy a szakértői bizottság a felperes önálló életvitelre való képességét és önkiszolgálási képességét nem is vizsgálta. Márpedig ezek olyan szakkérdések, amelyekre a szakértői bizottságnak ki kellett volna térnie. A bíróság szakértői bizonyítást folytatott ugyan, de a Kúria szerint az alperes által egyáltalán nem vizsgált feltételek vizsgálata a bíróság által már nem pótolható, mert az végső soron az alperesi hatáskör elvonását és a jogorvoslathoz való jog megsértését eredményezné. A Kúria ezen felül megjegyezte azt is, hogy a szakértői bizottság véleménye és a perbeli szakvélemény is több ponton ellentmondásosnak tekinthető.
A Kúria e határozatában több eljárásjogi jogkérdést is vizsgált, de mi most csak a kiadmányozási jogkörrel kapcsolatos okfejtést emeljük ki. E kérdéskör már korábban is reflektorfénybe került és sajtónyilvánosságot is kapott, amikor egyes bíróságok a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a Magyar Nemzeti Bank döntéseinek felülvizsgálatára irányuló közigazgatási perekben a döntések aláírásával és kiadmányozásával összefüggésben megvalósított eljárási szabálysértéseket elkezdték bevonni a hatáskör hiánya mint semmisségi ok körébe, és hivatalból kezdték azokat figyelembe venni. A Kúria erre reagálva hozta meg a jelen ügyben is idézett 1/2019. számú KMPJE határozatot, amelyben rögzítette, hogy a hatósági döntés kiadmányozójának aláírásával kapcsolatos hiba vagy hiányosság önmagában nem minősül hivatalból figyelembe vehető, a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségi oknak, hanem „csupán” eljárási szabálysértésnek, amelyre a felperesnek hivatkoznia kell. (A jogegységi határozat kritikájára ld. Pomázi Miklós: A Kúria jogegységi határozata a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről. In: Jogesetek Magyarázata 2019/2-3. 37-57.o.) A Kúria jelen döntésével megerősítette, hogy a jogegységi határozat kiadmányozási jogkörre vonatkozó megállapításai az Ákr. kontextusában is alkalmazandóak.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.439/2022/5.
Magas szintű nemzetközi elismerésben részesült a magyar közjegyzőség – A Latin Típusú Közjegyzőségek Nemzetközi Uniója (UINL) Kormányzótanácsának tagjává választotta dr. Tóth Ádámot