Új „eurobűncselekmény” a láthatáron – az uniós korlátozó intézkedések megsértésének bűncselekménnyé minősítéséről

2022. november 28-án a Tanács határozatot hozott az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő bűncselekményi területnek történő minősítéséről (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32022D2332). Ez a határozat több szempontból is történelmi jelentőségű, s nemcsak az orosz-ukrán konfliktus jelenünket meghatározó szerepe miatt, hanem azért is, mert e cselekményekkel kapcsolatosan élt a Tanács először azzal a jogával, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésében szereplő bűncselekményi listát bővítse. Ezt – a tényleges szerződésmódosítási eljárást nem igénylő változtatást – az említett jogszabályhely harmadik albekezdése engedi meg, miszerint „a bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.” S ugyan 2009. december 1-jét követő fejlődési időszakban több bűncselekménnyel kapcsolatosan is felmerült e hatáskör gyakorlásának a szükségessége (különösen a gyűlölet-bűncselekmények esetén, lásd a Bizottság 2021. december 9-i javaslatát: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_21_6561), eddig nem volt olyan bűncselekményi kör, amelynek vonatkozásában az egyhangúság adott lett volna. A jelen határozatot Írország is elfogadta (bár általános opt-out-ot érvényesít a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség politikáját illetően, itt rögzítette az opt-in lehetőségét), Dánia pedig az általános opt-out-ját érvényesítve nem is szavazott.

Az uniós korlátozó intézkedések megsértésének a bűncselekményként való kezelését tehát kimondta pár nappal ezelőtt a Tanács, a következő lépés az ezzel kapcsolatos harmonizációs minimumszabályokat tartalmazó irányelv kibocsátása lesz. A Tanács megállapítja a határozatában, hogy „az uniós korlátozó intézkedések megsértését a tagállamok többsége már eddig is bűncselekménynek minősítette. (…) Azok a kritériumok, amelyek alapján a magatartás a büntetőjog hatálya alá tartozik, tagállamonként eltérőek, de általában a súlyossághoz (súlyos jelleg) kapcsolódnak, illetve azokat minőségi (szándékosság, súlyos gondatlanság) vagy mennyiségi (kár) szempontból határozzák meg.” (9. preambulumbekezdés).

Különleges a helyzet most, mivel 2022. december 2-án az Európai Bizottság már meg is jelentette az irányelv tervezét. Ez a tervezet már a fiókban volt, mert az európai politikai klíma (és a megfelelő politikai és szakmai egyeztetések) ismeretében jó eséllyel lehetett arra számítani, hogy a Tanácsban a fenti döntés meg fog születni; a Bizottság lényegében már 2022. május 25-én bejelentette a kétlépcsős intézkedését ez ügyben (először a lista bővítését kezdeményezte, illetve párhuzamosan dolgozott az irányelvtervezet előkészítésén https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_22_3264 ).

Az irányelvtervezet egészen konkrétan az EUSZ 29. cikkében vagy az EUMSZ 215. cikkében meghatározott jogalap felhasználásával elfogadott korlátozó intézkedések érvényesülésének akadályát képező emberi magatartások büntetendőségét írja elő. A minimumszabályozással a „legalább” büntetendő cselekmények köre és a büntetőjogi szankcionálás minimálisan bevezetendő szigora érhető el. Azon tagállamok esetében, amelyek jelenleg is büntetni rendelik az ilyen cselekményeket, a jogalkotás feladata lesz – az irányelv elfogadását követően – áttekinteni az anyagi jogi szabályozást annak érdekében, hogy szükséges-e azt „finomhangolni”. A többi tagállam számára a kriminalizációs kötelezettség fenn fog állni és a beillesztési határidőn belül megfelelően át kell ültetni majd az irányelv rendelkezéseit a belső jogba.

A magyar büntetőjogot érintően – az irányelvtervezet közzétett tartalmára tekintettel – a jogalkotónak lényegében egy akkurátus „megfelelőségi” vizsgálatot kell lefolytatni, mivel már a hatályos Btk. 327.§-a szerinti nemzetközi gazdasági tilalom megszegése nagy vonalakban leképezi a tervezetben megfogalmazottakat. Az előzményekhez hozzátartozik az, hogy már 1993-ban az 1978. évi IV. törvényben megfogalmazásra került először az akkori 261/A.§-ban a bűncselekmény, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jugoszláviai háborúban hozott korlátozó határozatainak megsértését rendelte büntetni. Majd 2005-ben (2005. évi XCI. törvény) módosították a Btk. szövegét azzal, hogy az EU által alkalmazott korlátozó intézkedésekre is kiterjesztették a bűncselekmény hatókörét. Az irányelvtervezet a különböző szankció-típusokban megjelenő magatartásokat absztrakt módon „tényállásítja”, így ilyen cselekménynek tekinti a következőket: bármilyen anyagi eszköz szolgáltatása, a befagyasztási manőverek, beutazási tilalmak, harmadik állam viszonylatában végrehajtott műveletek, áruk vagy szolgáltatások kereskedelme (behozatal, kivitel stb.), pénzügyi szolgáltatások nyújtása (kriptó is!), kiegészítő segítő szolgáltatások (pl. jogi tanácsadás, könyvelés stb.), illetve meghatározott információk elhallgatása, vagy azokról való tudomásszerzés esetén azok elhallgatása, adott esetben pedig a hatóságokkal való együttműködés elmulasztása, és a fentiek valamelyikére vonatkozó engedély kereteinek a túllépése.

A hatályos magyar tényállás keretdiszpozíció, mivel a mögöttes konkrét szankciós norma (BT határozat, vagy EU rendelet, határozat) határozza meg a magatartási szabályokat, ugyanakkor már az látható, hogy például a kiegészítő szolgáltatások nyújtása jelenleg tettesi alakzatként nem esik a Btk. 327. § hatálya alá. Hasonlóképpen jogalkotást fog követelni az, hogy az irányelvtervezet – jelenlegi formájában – a „súlyosabb fokú” gondatlansággal elkövetett cselekményeket is büntetni rendeli (a fenti felsorolásból a dőlt betűvel szedett magatartásokat), figyelemmel arra, hogy jelenleg a bűncselekmény csak szándékos megvalósítás esetén büntetendő. A Btk. 328. §-ában szereplő feljelentési kötelezettség hatóköre szűkebb, mint amilyen tettesi alakzatokat a tervezet tartalmaz, vélelmezhetően itt is szükség lesz új szövegezésre. Különös fényt fog kapni a hozzátartozóra vonatkozó, a Btk.-ban elismert elvárhatóságot kizáró ok megítélése, tekintettel arra, hogy bár az Alapjogi Charta sem engedi az önvádra kötelezést, a hozzátartozókkal kapcsolatos mentesülés ebbe nem szükségképpen tartozik bele, így ennek megtartása a minimumszabályozás nem megfelelő átvételét jelentené. A humanitárius segítségnyújtás körébe tartozó, formailag tényállásszerű magatartások nem tartoznak a büntetendővé nyilvánítandó cselekmények közé, elképzelhetőnek tartjuk ennek kifejezett rögzítését a Btk.-ban is. A minősítő körülmények vonatkozásában a bűnszervezet, a szolgáltatónál dolgozó személy kötelességszegése, illetve a hivatalos személyi minőség (vagy feladat) szerepel jelenleg minimumszabályként. Ebben a körben a hivatalos személynek nem minősülő, de a fenti körben tettesi cselekményt kifejteni képes személyeket kell pontosan meghatároznia majd a jogalkotónak. Ugyan a tervezet – jelenleg rendelkezésre álló két nyelvi változata – súlyosító körülményekről ejt szót, a magyar beillesztési gyakorlatban ott valójában minősített esetekről van szó. Új szabályozási elem ebben a tervezetben az egyes „enyhítő” körülmények definiálása, ilyen jellegű szabályokat nem szoktak tartalmazni a jogharmonizációs irányelvek. Ezeket azonban a minimumszabályozási jellegből fakadóan szabályozni kell, nem lehet teljes egészében a bírói gyakorlatra bízni az esetleges alkalmazásukat, következésképpen vagy a felelősségi szinten kell helyt adni ezeknek (privilegizált eset), vagy büntetéskiszabási szinten (enyhítés, korlátlan enyhítés) vagy esetleg eljárási jelentőséget is lehetne neki tulajdonítani. Véleményünk szerint az irányelvi szabályozás célját a hatóságokkal együttműködő személyt érintő eljárási kedvezmények is megfelelő transzpozíciót jelentenének.

Az irányelvtervezet – ott, ahol ez releváns – az érintett források pénzben kifejezhető értékét tekinti a büntetőjogi fenyegetettség fokozásának alapjául, s a legsúlyosabb esetekre (100 ezer eurót meghaladó érték esetén) a legalább 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetést írja elő. A hatályos magyar szabályozás nem érzékeny a felelősségi szinten az értékhatárra, a büntetéskiszabás során értelemszerűen figyelembe vehető. Tekintettel azonban arra, hogy ekként a hatályos szabályozás alapeseti fenyegetettsége is egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, a büntetőjogi minimumszankciók szintje jelenleg is megfelelne a követelményeknek. Újszerű elemként jelentkezik ebben az irányelvtervezetben még az 5. cikk (5) bekezdése szerinti követelmény, miszerint a természetes személyekkel szemben a szabadságvesztés mellett pénzbüntetés is kiszabható legyen – miközben a vagyonelvonás értelemszerűen eleve be van kódolva a rendszerbe (10. cikk). Ennek megfelelő átültetése – véleményünk szerint – fog némi fejtörést okozni a jogalkotónak.

Az EU jelenleg is több, mint 30 szankciós rezsimet működtet, például Szíria, Irán, Kongó, Venezuela, Észak-Korea irányában (EU External Actions, https://www.eeas.europa.eu/eeas), de a jelen dinamikus jogalkotási lépéseket az orosz agresszió teremtette meg. Mindezek ismeretében meglehetősen furcsa, hogy számos tagállamban még 2022-ben sem voltak büntetendőek az ilyen típusú cselekmények, miközben látható, hogy az ENSZ igen régóta, illetve az EU (korábban EGK) is lényegében több évtizede (1987 óta) operál ilyen intézkedésekkel. Az egyéb közigazgatási jellegű tagállami válaszok is nyilvánvalóan alkalmasak lehetnek egyes jogsértő tevékenységek megszüntetésére, bizonyos fokú szankcionálására, de a büntetőjogi fenyegetés – a szimbolikus jelentőségen túlmenően – az egyéni bűnelkövetői részvételre visszaszorító és elrettentő hatással lehet.

Az irányelvre vonatkozó rendes jogalkotási eljárás lefolytatható néhány hónap alatt, illetve a jelenlegi tervek szerint a beillesztési határidő is meglehetősen rövid lenne (6 hónap). Figyelemmel az európai politikai környezetre, nagy valószínűséggel prognosztizálható, hogy legkésőbb jövő ilyenkorra már a magyar Btk.-ban is átvezetik a módosításokat. Itt is várjuk a fejleményeket.

Szerző: Karsai Krisztina