• Menu
  • Skip to right header navigation
  • Skip to main content
  • Skip to secondary navigation
  • Skip to primary sidebar
  • Skip to footer

Before Header

  • EN

Magyar Jogász Egylet

  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációs szemle
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
    • Deák Ferenc-díjasok
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések
  • Keresés
  • EN
  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációk
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések

A Lakástörvénynek a lakásbérleti jogviszony felmondására vonatkozó rendelkezései kógensek, azoktól sem a felek megállapodása, sem jogszabály (önkormányzati vagy miniszteri rendelet) nem térhet el

A Kúria álláspontja szerint – a Lakás tv. 26. §-ához fűzött jogalkotói indokolásra figyelemmel – téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a Ptk. szabályozási szemléletének megváltozásából következtetni lehet a Lakás tv. érintett rendelkezésének diszpozitivitására.

2021-06-03

A peres felek között ügyvéd által ellenjegyzett bérleti szerződés jött létre, határozatlan időtartamra. A felek a bérleti szerződés 14. pontjában – a bérbeadó önkormányzat (alperes) rendelete alapján – kikötötték, hogy a szerződés bármelyik fél részéről 90 napos felmondási idővel, indokolás nélkül felmondható. A szerződés 17. pontjában pedig abban állapodtak meg, hogy a bérleti jogviszony megszűnésének napjától a bérlő sem elhelyezési, sem kártérítési igényt nem érvényesíthet. A felek közjegyző előtt is megjelentek, ahol a bérleti szerződést közjegyzői okiratba foglalták. Az okiratban a felperes bérlő kijelentette, hogy a bérbeadó vele szemben fizetési és kiürítési igényét közvetlen bírósági végrehajtás útján érvényesítheti.

A felperes bérlőként a bérleménybe beköltözött és a bérleti szerződés 11. pontja értelmében a fürdőszoba felújítását elvégezte. A felújítás költségeit az alperes betudta a fizetendő bérleti díjba.

Az alperes mint bérbeadó egy év elteltével arról tájékoztatta a felperest, hogy a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezi. Egyeztetést kért és jelezte, hogy az erre szabott határidő eredménytelen eltelte esetén a bérleti szerződést 90 napos felmondási idővel felmondja. Mivel az egyeztetés eredménytelen volt, az alperes felmondta a bérleti szerződést és kérte az ingatlan átadását. A felperes az ingatlant nem hagyta el, ezért az alperes kérelmére végrehajtási záradék kibocsátására került sor, majd a megindult végrehajtási eljárás során a végrehajtó elrendelte a lakás kiürítését. A felperes további két év elteltével költözött ki az ingatlanból.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a peres felek között létrejött bérleti szerződés 14. és 17. pontjai érvénytelenek. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes felmondó nyilatkozata érvénytelen, illetve hatálytalan. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakás tv.) kifogásolt rendelkezései diszpozitív szabályok, amelyektől a felek közös akarattal eltérhettek.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között létrejött bérleti szerződés 14. pontjának azon része, hogy a szerződés indokolás nélkül felmondható, valamint 17. pontjának azon rendelkezése, amely szerint a bérleti jogviszony megszűnésének napjától a bérlő elhelyezési igényt nem érvényesíthet, érvénytelen, semmis. Megállapította továbbá, hogy az alperes felmondó nyilatkozata hatálytalan.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Lakás tv. egyes rendelkezései – a Ptk. hatálybalépésére tekintettel – hatályon kívül helyezésre kerültek, így ebből olyan következtetés is levonható, hogy a jogalkotó a kógens szabályozást nem kívánta fenntartani, nem kívánt különbséget tenni a bérbeadó személyére tekintettel a szerződési tartalom alakításának lehetőségét illetően.

A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria álláspontja szerint azonban a Lakás tv. 26. § (1) bekezdése kógens rendelkezés. A szóban forgó bekezdés kimondja: „Állami vagy önkormányzati lakás esetén a bérbeadó a határozatlan időre szóló szerződést rendes felmondással, írásban abban az esetben mondhatja fel, ha egyidejűleg a bérlő részére beköltözhető és megfelelő lakást (a továbbiakban: cserelakás) ajánl fel ugyanazon a településen – a fővárosban a főváros területén – bérleti jogviszony létesítésére. A felmondási idő három hónapnál rövidebb nem lehet.”

A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.

A Lakás tv. 26. §-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint lényeges, hogy a törvény az önkormányzati és az állami lakásoknál továbbra sem ad módot az ún. rendes, vagyis cserelakás felajánlása nélküli felmondás jogának gyakorlására. Ez a megfogalmazás – a Kúria álláspontja szerint – egyértelműen eltérést nem engedő szabályra utal.

Téves tehát az a következtetés, amely szerint pusztán a Ptk. szabályozási szemléletének megváltozásából következtetni lehet a Lakás tv. érintett rendelkezésének diszpozitivitására. A Ptk. hatálybalépésével bekövetkeztek ugyan módosítások a Lakás tv. rendelkezéseiben is, azonban ezek nem érintették a Lakás tv. 26. § (1) bekezdését. Ebből következik, hogy pusztán jogértelmezéssel az eddig egyértelműen kógens rendelkezések diszpozitívvá válása nem állapítható meg.

A Kúria összegzésként megállapította, hogy a Lakás tv. bérleti jogviszony felmondására vonatkozó szabályai kógensek, azoktól sem a felek megállapodása, sem jogszabály (önkormányzati vagy miniszteri rendelet) nem térhet el.

Jogeset száma: BH 2021. 103.

Szerző: Bodzási Balázs

További híreink

A Kúria a közérthetőség adóigazgatási eljárásokra irányadó alapelvi követelményét vizsgálta végzésében

Szakirányú továbbképzések – Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kar

A Kúria a tanúvallomás megtagadásának bűncselekmény elkövetésével összefüggő esetét vizsgálta a hatósági eljárások kontextusában

KODIFIKÁCIÓ ÉS HATÁLYOSULÁS – a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban KONFERENCIA (BUDAPEST)

Földforgalmi aktualitások és a gazdaságátadás lehetőségei címmel tartottak agrár-szakjogi konferenciát szerdán Kisújszálláson

Új kommunikációs eszköz a Bíróságon – Podcast

Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben – kényszerintézkedés vagy sem?

Megjelent a Magyar Jog májusi száma

A Kúria a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének kérdéseit vizsgálta ítéletében

Previous Post: « Új eljárás a vállalkozások reorganizációjáról
Next Post: A részvételi díj meghatározása utazási csomag értékesítése esetén »

Footer

  • Rólunk
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Stúdióbeszélgetések, interjúk
  • Tudástár
  • Képzések
  • Kapcsolat
  • Facebook
  • Adatkezelési szabályzat

Copyright © 2025 · Mai Law Pro on Genesis Framework · WordPress · Log in