A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) hatályba lépését követően kialakult bírói gyakorlat szerint a hatósági mulasztás orvosolását célzó mulasztási per megindításának a Kp. 128. § (2) bekezdése alapján feltétele volt, hogy az ügyfél először a hatóság felügyeleti szervéhez forduljon a mulasztás orvoslását szolgáló, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása érdekében. A mulasztási per megindítására csak az ezen eljárásra irányadó határidő eredménytelen lejártát követően volt lehetőség.
A Kúria jogegységi tanácsa ugyanakkor az e gyakorlattól való eltérésről határozott az 1/2022. Közigazgatási jogegységi határozatban. A jogegységi határozat indokolása szerint ugyanis az Ákr. 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás nem tekinthető a Kp. 128. § (2) bekezdése szerinti értelemben a mulasztás orvosolását szolgáló közigazgatási eljárásnak, az Ákr. szabályaiból ugyanis nem következik, hogy ezen eljárás az ügyfél részéről kérelemre igénybe vehető lenne, illetve hogy az ügyfél köteles lenne azt kezdeményezni. Következésképp, a Kúria szerint az a gyakorlat, amelynek értelmében a mulasztási per megindítására csak a felügyeleti szervhez való fordulást követően van lehetőség, a perindítást jogszabályban nem szereplő feltételhez kötötte, méghozzá az ügyfél terhére. A jogegységi tanács álláspontja szerint ez egyúttal bizonytalan helyzetbe is sodorta az ügyfeleket. Az ügyfélnek ugyanis – jogorvoslati kioktatás hiányában – nincs biztos tudomása arról, hogy mikor és milyen formában kell a felügyeleti szervhez fordulnia, vagy hogy van-e egyáltalán felügyeleti szerve a mulasztó hatóságnak. Ezen felül a Kúria jogegységi tanácsa szerint ilyen esetben a mulasztási per megindítására nyitva álló határidő számítása is bizonytalanná válhat.
A jogegységi határozat alapján tehát az Ákr. nem ismer olyan eljárást, amely megfelelne a Kp. 128. § (2) bekezdése szerinti, a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás fogalmának. Ez ugyanakkor nem akadálya annak, hogy az ügyfél bejelentse a hatóság mulasztását a felügyeleti szervnek, amely ilyen esetben az Ákr. 15. § (2) bekezdése szerinti eljárásban kötelezheti a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására, de a bejelentés elmaradásának az ügyfél által indítható mulasztási perre nézve pergátló hatása nincs.
Kétségtelen, hogy a jogegységi határozat folytán a hatóságokkal szembeni mulasztási per megindítása egyszerűbbé vált az ügyfelek számára, hiszen a mulasztás ügyfél általi bejelentése az Ákr. 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása céljából immáron csak lehetőség. Ugyanakkor kérdés, hogy e változás egyúttal a hatósági mulasztások gyorsabb, hatékonyabb orvosolásához is vezet-e majd, hiszen vannak olyan hatósági mulasztások, amelyek vonatkozásában a felügyeleti szerv az ügyféli „jelzés” alapján lefolytatott eljárásban egyszerűbben képes jogvédelmet nyújtani, mint a közigazgatási bíróság az ügyfél keresetindítása nyomán. Szintén érdekes kérdést vet fel, hogy a jogegységi határozatban megjelenő elvi tétel hogyan hozható összhangba az Ákr. 15. § (2) bekezdésének második mondatával, amely szerint a közigazgatási bíróság csak akkor kötelezheti a hatóságot az eljárás lefolytatására, ha nincs felügyeleti szerv, vagy ugyan van felügyeleti szerv, de az nem intézkedik.
Hivatkozott döntés: 1/2022. számú KJE határozat
Szerző: Kárász Marcell
