Egy német-olasz kettős állampolgár 2013-ban házasságot kötött Németországban egy olasz állampolgárral. 2018-ban az olasz jog által lehetővé tett módon, a felek kötöttek egy házasságbontó megállapodást, amely alapján egy olasz közjegyző kiállította a házasság felbomlását tanúsító okiratot. A német hatóságok azonban elutasították a válás tényének a bejegyzését a hatósági nyilvántartásba arra hivatkozással, hogy azt nem a megfelelő német bíróság mondta ki. Az ügy a német szövetségi bíróság elé került, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelemben azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy egy bíróságon kívüli, a tagállami jog által lehetővé tett, a házastársak között létrejött, közjegyző által jóváhagyott házasságfelbontó megállapodás megfeleltethető-e a Brüsszel IIa rendeletben foglalt bírósági határozat fogalmának.
Az Európai Unió Bírósága a C-646/20. sz. ügyben igenlő választ adott a kérdésre, kifejtve, hogy a nem bíróság által kimondott válást abban az esetben kell a Brüsszel IIa rendelet szerinti „határozatnak” tekinti, amennyiben a tagállam nemzeti joga lehetővé teszi, hogy a házasság felbontását ne csak bíróságnak legyen joga kimondani. A Bíróság véleménye szerint a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy abba bármilyen, bírósági vagy nem bírósági eljárás végén hozott hatósági döntés beleérthető legyen, feltéve, hogy az érintett tagállami jog felruház ezzel a jogosultsággal a bíróságon kívül más szervet vagy hatóságot. Ennek megfelelően a többi tagállamnak automatikusan el kell ismernie az olyan határozatot házasságbontó határozatként, amelyet ennek megfelelően hoztak a másik tagállamban.
A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy a Brüsszel IIa rendelet csak azokra a házasságbontó határozatokra vonatkozik, amelyet valamely állami hatóság hozott, és nem tartoznak a körébe a pusztán „magánjellegű” válások. Ez a hatósági érintettség azt is jelenti, hogy a Brüsszel IIa rendelet értelmében elvárt, hogy a hatóság a házasságot felbontó határozat meghozatala során vizsgálja azt, hogy a válás a felek közös, érvényes beleegyezésén alapul, és annak a feltételei megfelelnek a nemzeti jognak és a nemzeti jog alapján érvényesnek tekinthető. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a nemzeti hatóságnak vizsgáló, ellenőrző szerepe van, és ez a vizsgálat fogja megkülönböztetni az elfogadható hatósági határozatokat a többi megegyezéstől.
A Bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a Brüsszel IIa rendelet jelentős módosításon esett át, amely 2022. augusztus 1-jén lépett hatályba és többek között ezeket a kérdéseket is tisztázza. A konkrét ügy tekintetében a Bíróság megállapította, hogy az olasz jog alapján a közjegyzőnek van megfelelő jogosultsága a házasság felbontása körülményeinek és a felek megegyezésének a vizsgálatára, különösen arra is, hogy a házasság felbontásába érvényes, szabad akaratukból és megfelelően tájékozottan egyeztek bele. Továbbá az olasz közjegyző a megállapodásuk tartalmát is vizsgálni tudja, különösen azokra a szempontokra tekintettel, hogy a megállapodás jogi hatálya csak a házasság felbontására, a házasság polgári jogi hatásainak a megszűntetésére terjed ki, és nem vonatkozik a házassági vagyon sorsára vagy a gyermekek elhelyezésére. Ezek alapján az olasz közjegyző kimondhatja a házasság felbontását oly módon, ami megfelel a Brüsszel IIa rendelet minőségi követelményeinek is.
Forrás: A Bíróság ítélete a C-646/20. sz. ügyben | Senatsverwaltung für Inneres und Sport, ECLI:EU:C:2022:879
Írta: Szalai Anikó
Évvégi esetcsokor – Paks II-től a szuperligáig