A II. rendű alperes által szerkesztett honlapon 2019. november 19. napján egy olyan médiatartalom jelent meg, amellyel szemben a felperes társaság ügyvezető igazgatója mint képviselő sajtó-helyreigazítási kérelmet terjesztett elő, melyet az I. rendű alperesnek címzett. A helyreigazítás iránti kérelmet elektronikus úton 2019. december 17-én, postai úton pedig 2019. december 20-án küldték el. Az elektronikus úton (e-mail-ben) előterjesztett helyreigazítás iránti kérelmet a felperes nem látta el fokozott biztonságú elektronikus aláírással.
Az alperesek a helyreigazítás iránti kérelemnek nem tettek eleget, így a felperes 2020. április 6-án keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság szerint a helyreigazítási kérelemnek a Pp. 495. § (1) bekezdése alapján 2019. december 19-ig kellett volna megérkeznie a sajtószervhez. A postai úton megküldött kérelem azonban ezen határidőn túl érkezett meg. Az elektronikus úton megküldött kérelem pedig nem volt ellátva fokozott biztonságú elektronikus aláírással.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az elektronikus okiratok esetében az írásbeliség követelménye akkor teljesül, ha az megfelel az elektronikus aláírásról szóló rendelkezéseknek. E körben az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) 1. § 22. pontja alkalmazandó. Eszerint fokozott biztonságú elektronikus aláírás az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (ún. eIDAS Rendelet) 26. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő aláírás.
A felperes fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla elsősorban azt emelte ki, hogy sajtó-helyreigazítási eljárásban az igényérvényesítés alakja írásbeli, további formai előírás azonban nincsen. A helyreigazítás iránti kérelem lehet akár egyszerű magánokirat is és származhat a fél képviselőjétől is. Bármely esetben azonban az iratnak a címzetthez való megérkezését bizonyító elküldési forma alkalmazása célszerű. Az iratnak a sajtószervhez időben történt megérkezését ugyanis – vita esetén – a felperes tartozik bizonyítani.
Sem a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.), sem pedig a Pp. rendelkezéseiből nem következik, hogy a korábbi szabályozásnál szigorúbb feltételeknek kellene megfelelnie sajtó-helyreigazítási eljárások esetében az előzetes kérelemnek. Az írásbeliségnek továbbra is a kérelem megérkezésének ideje, ennek bizonyíthatósága szempontjából van jelentősége. Ezzel összefüggésben a ténylegesen írásba foglalt kérelem esetén sem szükséges a teljes bizonyító erejű magánokirati forma.
Az írásbeli nyilatkozatok követelményrendszerét a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése határozza meg. Az (1) és a (2) bekezdés a hagyományos, írásbeli jognyilatkozatok tartalmi, illetve formai követelményét rögzíti, a korábbi szabályozással lényegében egyezően. A (3) bekezdésben foglaltakkal a jogalkotó a technikai fejlődés által lehetővé váló új jognyilatkozati formák szabályozását célozta. A tudatosan technológiasemleges megfogalmazás alapján a bírói gyakorlatra bízta annak meghatározását, hogy milyen jognyilatkozati forma felel meg a (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ennek eredménye az, hogy ma már nem kérdéses, hogy a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum kétséget kizáróan eleget tesz a Ptk. írásbeliségre vonatkozó követelményének.
Az ítélőtábla azonban kiemelte, hogy emellett más megoldások is kielégíthetik a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében meghatározott, három konjunktív feltételből álló követelményrendszert. Ilyen lehet például egy online banki ügyintézést biztosító technikai megoldás is. Azt is a bírói gyakorlat alakította ki, hogy egy egyszerű e-mail vagy egy SMS erre nem alkalmas.
Olyan egyértelmű kijelentés azonban a másodfokú bíróság szerint nem tehető, hogy valamilyen elektronikus úton megküldött jognyilatkozat csak és kizárólag akkor tekinthető írásbelinek, amennyiben az fokozott biztonságú elektronikus aláírással van ellátva.
Ezzel összefüggésben az ítélőtábla a Kúria új Ptk. Tanácsadó Testületének a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos állásfoglalására is hivatkozott. Eszerint is kétségtelen, hogy a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum megfelel a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének. Ebből azonban nem következik, hogy minden jogviszonyban, minden körülmények között kizárólag ez a forma felelne meg minimálisan az elektronikus úton tett közlések esetén az írásbeliség követelményének.
Minderre tekintettel az ítélőtábla el kívánt térni a Kúriának azon gyakorlatától, amely szerint a sajtó-helyreigazítási eljárásban az előzetes helyreigazítási kérelem elektronikus úton csak akkor minősül írásban előterjesztettnek, ha a kérelmet fokozott biztonságú elektronikus aláírással látták el.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében megfogalmazott követelmények nem kétséget kizáró bizonyosságot követelnek meg, hanem ezekre alkalmas formát. Az adott körülmények vizsgálata – így például a jogviszony, a jognyilatkozat jellege, a felek közötti esetleges korábbi megállapodás – határozhatja meg, hogy mi az a forma és közlési mód, ami elegendő bizonyosságot nyújt a hamisítatlansággal, a valódisággal, a nyilatkozattétel időpontjának azonosításával kapcsolatban.
Az adott esetben a felperes a sajtó-helyreigazítási kérelmét oly módon hozta létre, hogy egy jognyilatkozatot tartalmazó szöveget számítógépen futtatott szövegszerkesztő program segítségével megírt, majd azt kinyomtatta, és ezt a kinyomtatott példányt a felperesi társaság ügyvezető igazgatója saját kezűleg aláírta. A jognyilatkozat írásba foglalásával, fizikai létrehozásával, valamint a fizikai példány tényleges, az aláíró írásának sajátosságait grafikai módon tartalmazó, saját kezű aláírásával egy valóságos, kézzel fogható írásbeli jognyilatkozat keletkezett, amely megfelelt a Ptk. 6:7. § (2) bekezdésében foglalt előírásnak. Eszerint ugyanis – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
A perbeli esetben a felperes – keltezést és aláírást is tartalmazó – írásbeli nyilatkozatát szkenneléssel, lényegében fotómásolatot képezve elektronikus dokumentummá alakította vissza. A másolat képzésével egy PDF kiterjesztésű dokumentum keletkezett, amely formátumánál fogva nem módosítható. Ezt az elektronikus dokumentumot juttatta el a felperes az alperesi szerkesztőséghez. Az így elküldött elektronikus dokumentum – a leírt technika (fotómásolat) folytán – az aláírt, és kétségtelenül írásbelinek minősülő jognyilatkozat valamennyi jellemzőjét változatlanul hordozta. A közlési forma az írásbeli nyilatkozat jellemzőit nem rontotta le. A valódiság, a hitelesség és a nyilatkozattétel időpontja kapcsán a perben sem merült fel kétség.
A másodfokú bíróság megítélése szerint mindezek alapján a leírt eljárással megküldött jognyilatkozat tekintetében a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt valamennyi követelmény teljesült.
Nem tartható az a gyakorlat a sajtó-helyreigazítás terén – az internetes sajtótermékek elterjedtségére, a helyreigazítási kérelem jogi jellegére is figyelemmel –, hogy internetes sajtótermékekkel szemben az érintett kizárólag legalább fokozott elektronikus biztonsági aláírással igényelhessen elektronikus úton helyreigazítást.
Az eIDAS Rendelet 26. cikkében írt ellenőrző és hitelesítési folyamatra a Ptk. 6:7. § (2) bekezdése szerinti, valódi írásos formában létrejövő jognyilatkozatnak a nyilatkozó általi aláírásakor nem kerül sor. Ebben az esetben a nyilatkozatot tevő személyének azonosítása a kizárólag rá jellemző írás-sajátosságú aláírás alapján lehetséges.
Az ítélőtábla álláspontja szerint, ha a nyilatkozó által aláírt, nem elektronikus írásbeli nyilatkozattal szemben nem várható el a külön jogszabályban előírt szintű ellenőrző-hitelesítési folyamat, akkor nem indokolt, hogy az elektronikus úton közölt nyilatkozatok esetén is csak ilyen szintű ellenőrzési-hitelesítési folyamatnak megfelelő nyilatkozattételi és közlési formát fogadjanak el. Figyelembe kell azt is venni, hogy az elektronikus aláírás alapvetően nem a valódiság és a hamisítatlanság kritériumait elégíti ki, hanem a letagadhatatlanságot.
Az ítélőtábla azt is kiemelte, hogy az elektronikus levelet és annak csatolmányát indokolt megkülönböztetni. Nincs jogszabályi alapja annak a különbségtételnek, hogy egy hagyományos írásjelekkel készült, a nyilatkozatot tevő aláírásával ellátott irat miért alkalmas joghatás kiváltására, amennyiben postai úton jut el a címzetthez és miért nem, ha mindez elektronikus hálózaton keresztül történik, olyan módon, hogy a tartalom változatlan visszaidézésére alkalmas.
Az egyszerű e-mail és az SMS aláírás hiányában nyilvánvalóan nem minősülhet a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatnak. Az aláírt és szkennelt dokumentum azonban a fentiek alapján egyszerű írásban tett nyilatkozatnak minősíthető.
Az elektronikus aláírás olyan kódolási eljárás, amely a tartalom biztosítását és a nyilatkozattevő azonosítását szolgálja az elektronikus úton létrejött dokumentumok esetében. Ez a kettős cél azonban más technikai megoldás alkalmazásával is elérhető, amennyiben fokozottabb biztonságra, hitelesítésre nincs szükség.
A sajtó-helyreigazítási pereket megelőző eljárásban szükséges írásbeli kérelem nem tekinthető olyan tranzakciónak, amely érdekében szükséges a bizalmi – különösen a minősített bizalmi – szolgáltatások kiépítése, fenntartása és alkalmazása.
Figyelemmel arra, hogy a sajtószervek többsége ma már elektronikus formában szolgáltat híreket, nyilvánvaló, hogy a helyreigazítási kérelmek elektronikus formában történő előterjesztése kerül előtérbe. Semmi nem indokolja, hogy az ezen formát választó érintettek a bizalmi szolgáltatás igénybevételével többlet terhet vállaljanak, miközben az elektronikus kommunikáció egyre inkább előtérbe kerül, kifejezetten a könnyebb és gyorsabb ügyintézés érdekében.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a sajtó-helyreigazítási pereket megelőző eljárásban az írásbeliség minimális követelményének eleget tesz az az elektronikus rendszeren keresztül megküldött kérelem, amelyen látható az igényt érvényesítő személy vagy képviselőjének aláírása, a kérelem tartalmi megváltoztatása egyszerű informatikai módszerekkel nem lehetséges, a kézbesítés időpontja pedig nem kétséges.
Jogeset száma: BDT 2021. 4323.
Észrevételek a jogesethez kapcsolódóan
A Fővárosi Ítélőtábla döntése kiemelkedő jelentőségű, hogy ebben az ítélőtábla alapvetően tért el a korábbi – szigorú – bírói joggyakorlattól. A korábbi eseti döntések szerint ugyanis az elektronikus úton tett nyilatkozat akkor minősül írásba foglalt jognyilatkozatnak, ha az alapján a valódiság és hamisítatlanság követelményének megvalósulása ellenőrizhető, és egyidejűleg a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható. A korábbi döntések alapján e feltételeknek kizárólag a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat felel meg. Az egyszerű e-mail üzenetben megküldött vagy az ahhoz mellékletként csatolt helyreigazítási kérelem azonban – a korábbi gyakorlat szerint – nem felelt meg az írásba foglalt nyilatkozat követelményének (BDT 2018. 3931., BDT 2019. 3986.).
A korábbi, merev bírói gyakorlat egyrészt nem követte a technológia fejlődést, így megnehezítette az írásbeli jognyilatkozattételt. Másrészt ez a korábbi gyakorlat logikai ellentmondásokat is tartalmazott: felmerült ugyanis az a kérdés, hogy egy helyettesítő eszköztől miért várnak el többet, mint attól, amit helyettesít. A ténylegesen írásba foglalt nyilatkozatoktól ugyanis nem elvárt a hamisítatlanság, amit a korábbi gyakorlat a Ptk. 6:7. § (3) bekezdés hatálya alá eső jognyilatkozat-közlési formáktól elvárt. (Erről részletesebben ld. Éless Tamás: Két dilemma az írásbeli jognyilatkozatok kapcsán. Magyar Jog, 2015/6. szám, 321-325. oldal).
Szerző: Bodzási Balázs
Luxembourgi ügyek: beruházásvédelem és kötelezettségszegés