3/2020. BJE
A bírói gyakorlatban nem volt egységes a Btk. 44. § (2) bekezdés a) pontjának az értelmezése, amely előírja, hogy erőszakos többszörös visszaesővel szembeni életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás kizárása kötelező (tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés). A jogértelmezési kérdés lényege az volt, hogy az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a Btk. 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén kötelező-e kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét akkor, ha az erőszakos többszörös visszaesést megalapozó bűncselekmény egyébként olyan, amely önmagában nem teszi lehetővé a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabást, mert nem szerepel a Btk. 44. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt bűncselekmények között.
A Kúria a rendszertani és logikai értelmezés helyes alkalmazásával megállapította, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásnak csak a Btk. 44. § (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények miatt lehet helye, ami fakultatív szabályként is kivételt nem tűrő szabály, így a Btk. 44. § (2) bekezdés a) pontjára, azaz a kötelező kizárás esetére is szükségképpen vonatkozik.
A bírói gyakorlat szempontjából a döntés praktikusan azt jelenti, hogy az emberölés alapesetét elkövető erőszakos többszörös visszaesővel szemben nem, hogy nem kötelező, de nem is lehetséges a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.
Szerző: Szomora Zsolt
Kiskorúak büntetőjogi felelőssége Franciaországban