A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az emberi jogok európai egyezményének kínzást, embertelen és megalázó bánásmódot tiltó 3. cikkébe ütközik az, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből legkorábban negyven év elteltével szabadulhat az elítélt. Erre a következtetésre a második Magyar László-ügyben jutott, amelyben 2021. október végén hirdetett ítéletet.
Magyar Lászlót 2010-ben ítélték ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre, a szabadon bocsátás lehetősége nélkül. 2014-ben az EJEB ezt az egyezmény 3. cikkébe ütközőnek találta (Magyar László k. Magyarország, 73593/10. sz.), amely nyomán a magyar bíróság megváltoztatta az ítéletét akként, hogy negyven év eltelte után megvizsgálható legyen a feltételes szabadságra bocsátás. Ezt követően az elítélt alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, azzal érvelve, hogy a negyven év a gyakorlatban olyan hatású, mint ha tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lenne, így sérti az alapvető emberi jogait. Az Alkotmánybíróság előtt az eljárás 2015 óta folyamatban van.
A jelenlegi strasbourgi ügyben Magyar László mellett Bancsók József is felperes, akit 2013-ban ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre emberölés miatt, ugyanúgy legalább negyven letöltendő évvel.
Az EJEB megvizsgálta az európai államok gyakorlatát, és azt találta, hogy a legsúlyosabb büntetés esetén tipikusan huszonöt év után engedélyezik a feltételes szabadságra bocsátás vizsgálatát, ami jelentősen kevesebb, mint a negyven év. A negyven év hatásában olyannak minősül, mint ha nem is lehetne szabadságra bocsátani az elítéltet és ez szembe megy az egyezmény szellemiségével és az EJEB megelőző gyakorlatával.
Forrás: Bancsók and László Magyar (No. 2.) v. Hungary, app nos. 52374/15, 53364/15. 2021. október 28-i ítélet. http://hudoc.echr.coe.int/eng-press?i=003-7165483-9721954
Szerző: Szalai Anikó