A választásokon mandátumot nem szerzők közszereplői minőségéről foglalt állást az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság döntésének alapjául szolgáló büntetőügy tényállása szerint a magánvádló az önkormányzati választásokon indult képviselőjelöltként, és 2019. október 13-ig, a választások napjáig aktívan közreműködött a település közéletében. Mivel a választásokon mandátumot nem szerzett, ezt követően közügyekben többet nem nyilvánult meg. A vádlott 2020. január 4-én a Facebook-csatornáján posztolt egy olyan bejegyzést, amelyben a magánvádlónak – az önkormányzati választásokkal összefüggésben – a politikusi minőségét becsmérelte, a bejegyzésében többek között olyan kifejezéseket használt, mint csicska, böszme vagy szemét. A magánvádló feljelentése nyomán háromfokon eljárt bíróságok változó minősítéssel – becsületsértésben, rágalmazásban vagy éppen mindkettőben – mondták ki a vádlott bűnösségét. A bíróságok foglalkoztak a cselekmények alapjogi vetületével, ennek során az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magánvádló a választásokat követően nem minősült közszereplőnek, ezért rá a közszereplőkre irányadó fokozott tűrési kötelezettség sem terjedt ki. Ezzel az állásponttal a fellebbviteli bíróságok is egyetértettek, és megállapították a vádlott bűnösségét, aki mindhárom ítéletet alkotmányjogi panasszal támadta meg.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságok a – véleményszabadságot garantáló – Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével összhangban döntöttek-e a magánvádló közszereplői minőségének a megítéléséről. Az AB ehhez felidézte a közügyek vitáihoz kapcsolódó polgári és büntetőügyekben hozott alaphatározatainak legfontosabb megállapításait [7/2014. (III. 7.) AB határozat; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat]. Az alapjogi bíráskodás fontos értelmezési kérdése tehát, hogy mely megszólalások tartoznak a közügyek vitájához, hiszen az erre adott válasz jelöli ki a véleménynyilvánítások különlegesen védett körét (AB hat. [34]). A határozat felidézi a közszereplő minőség és a közügyek vitája közötti logikai összefüggést: a közügyek vitájára vonatkozó alkotmányos szempontok egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely – például a kizárólag magán- vagy családi életükre vonatkozó – közlést e szempontok szerint kell megítélni (AB hat. [35]). A közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások, a teljesítményüket, elképzeléseiket és ezzel összefüggésben akár személyiségüket érő bírálatok tipikus esetben a közéleti véleménynyilvánítás részei. Másrészt az érintett státuszának abból a szempontból is jelentősége van, hogy bár a szólásszabadság fokozott védelme a közügyek vitájához tartozó valamennyi közlés esetén irányadó, a személyiségvédelem ezzel járó korlátozottságának mértékét már befolyásolják a konkrét személyhez kötődő körülmények (AB hat. [37]).

Az Alkotmánybíróságnak arra kellett választ adnia, hogy a választási kampány során kétségtelenül (a magánvádló által sem vitatottan) fennálló közéleti szereplői minősége (meg nem választására tekintettel) valóban megszakadt-e az önkormányzati választások másnapján. Az AB szerint a választási kampányban résztvevő jelöltnek a kampány során tett kijelentései, illetve cselekményei, valamint önmagában az ő jelöltként való indulása a választási időszakot követően is lehetőséget adhat a közéleti vitáknak (kritizálhatóak maradnak pl. az általa a kampány során elmondottak). Önmagában ugyanis csupán azért, mert a jelölt nem szerzett mandátumot, nem válnak a kampány során elmondott szavai, cselekményei és önmagában a jelöltsége a véleménynyilvánítás általános mércéi szerint megítélhetővé. Ha tehát egy választást követően, a meg nem választott jelölttel szemben, a jelöltségére tekintettel fogalmaznak meg kritikát, akkor azokat nem a véleménynyilvánítás szabadságának általános mércéi szerint, hanem a közügyek vitájában véleményt formáló közéleti szereplőkre irányadó, magasabb tűrési kötelezettséget megkövetelő szempontok szerint kell elbírálni (AB hat. [40]).

Ennek fényében az AB határozat kimondta, hogy az eljáró bíróságok nem az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével összhangban döntöttek a magánvádló közszereplői minőségéről, így az indítványozó által posztolt tartalmat és az általa közzétett hozzászólásokat sem az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdéséből fakadó szempontok szerint ítélték meg. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott bírósági ítéleteket megsemmisítette. Az ügy az elsőfokú bíróságon megismételt eljárás keretében folytatódik.

A döntés kapcsán hangsúlyozandó, hogy az Alkotmánybíróság a téves alapjogi minősítés és – ennek következtében – a büntetőjogi felelősségre irányadó téves alapjogi mérce alkalmazása miatt semmisítette meg az ítéleteket. Az adott történeti tényállásra a helyes alapjogi mérce szerinti konkrét mérlegelést az Alkotmánybíróság nem végezte el, ennek az elvégzése a büntetőbíróság feladat lesz a megismételt eljárásban. Ezt a helyzetet egyébként a döntésről tudósító sajtóhírek alapvetően félreértették (pl. https://hvg.hu/itthon/20220506_Az_Ab_szerint_kozeleti_vitaban_szabad_csicskanak_es_boszmenek_nevezni_az_ellenfelet,https://nepszava.hu/3156039_alkotmanybirosag-csicska-boszme), amikor az AB határozat úgy interpretálták, hogy a közéleti vitában szabad böszmének és csicskának hívni az érintetteket. Az AB döntés ezt nem mondja ki, hanem azt írja elő a büntetőbíróságnak, hogy ezeket a becsmérlő kifejezéseket a helyes alapjogi mérce alkalmazásával bírálja el. Az újabb AB gyakorlat szerint egyébként a mérlegelés eredményét majd az Alkotmánybíróság érdemben is felülbírálhatja, ha a büntetőbíróság újból megállapítaná a vádlott felelősségét [lásd pl. 29/2019. (XI. 4.) AB határozat]. Ha ez megtörténne, az inkriminált kifejezések minősítésének – tehát végső soron büntetőjogi tilalmazottságának vagy megengedhetőségének – kérdésében csak ekkor foglalna állást az Alkotmánybíróság.

A döntés hivatalos lapban való közzétételére még nem került sor. Nem hivatalos szövege itt olvasható: https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2022/05/sz_iv_3605_2021.pdf

Szerző: Szomora Zsolt