• Menu
  • Skip to right header navigation
  • Skip to main content
  • Skip to secondary navigation
  • Skip to primary sidebar
  • Skip to footer

Before Header

  • EN

Magyar Jogász Egylet

  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációs szemle
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
    • Deák Ferenc-díjasok
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések
  • Keresés
  • EN
  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációk
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések

A végrendeletet részben vagy egészben nyomtatott betűkkel is alá lehet írni

A Kúria szerint az „aláírás” fogalmát a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell értelmezni: az aláírás az örökhagyó személyének az azonosítására szolgál és közömbös, hogy az örökhagyó a nevét hogyan – akár nyomtatott betűkkel – írja le.

2021-06-30

Az örökhagyó egy lapból álló, géppel írt és két tanú által aláírt írásbeli végrendeletet tett, amelyen az örökhagyó aláírásaként egy szignó és a teljes nevének részben nyomtatott nagybetűkkel, részben kisbetűkkel való leírása szerepelt. A végrendeletben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy két ingatlanát, valamint minden, a halála időpontjában meglévő ingó- és ingatlanvagyonát az élettársa (az I. rendű alperes) örökölje.

Ezt követően az örökhagyó és a II. rendű alperes több tartási szerződést is kötöttek. A tartási szerződések tartalma szerint az ingatlanok tulajdonjogát az örökhagyó a számára nyújtott tartás fejében átruházta a II. rendű alperesre.

Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban a II. rendű alperes hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő a tartási szerződésekkel összefüggésben. A felperes mint törvényes örökös az örökhagyónak a végrendeleten szereplő aláírása valódiságát vitatta. Az eljáró közjegyző-helyettes szakértői bizonyítást rendelt el és igazságügyi írásszakértőt rendelt ki. A kirendelt szakértő megállapította, hogy a perbeli végrendeleten a végintézkedés alatt látható szignószerű aláírás, valamint a nyomtatott nagy betűkkel írt névleírás nem az örökhagyótól származik. Erre tekintettel a felperes kérte a hagyaték részére történő átadását törvényes öröklés címén. A közjegyző-helyettes az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó hagyatékát a hagyatéki hitelezői igény kielégítésére irányuló egyezség címén a II. rendű alperesnek adta át, az I. rendű alperes öröklés címén történt közbenső jogszerzésének a megállapítása mellett.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy érvényes végrendelet és más törvényes örökös hiányában ő az örökhagyó törvényes örököse. Kérte, hogy a bíróság a hagyatékot neki adja át, továbbá, hogy keresse meg az illetékes földhivatalt a tulajdonváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen. Új szakértő kirendelése helyett az elsőfokú bíróság a korábban már eljárt szakértőt rendelte ki azzal, hogy a szakértőnek a peres eljárásban több korabeli összehasonlító adat alapján van lehetősége a szakértői vélemény kialakítására.

A kirendelt szakértő a korábban készített szakértői véleményében foglalt megállapításokat módosította és arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli végrendeleten szereplő szignószerű aláírás hamisított, az nem az örökhagyótól származott, azonban a nyomtatott nagy betűkkel írt névaláírás kétséget kizáróan az örökhagyótól származik. A perben meghallgatott tanúk is megerősítették, hogy az örökhagyó a végintézkedését előttük írta alá.

Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a szignószerű aláírást és a nyomtatott nagy betűkkel való névleírást mint íráselemet együttesen kell az örökhagyó aláírásának tekinteni. Abban az esetben, ha ezek közül bármelyik elem nem az örökhagyótól származik, akkor az elsőfokú bíróság szerint a teljes aláírás tekintetében levonható az a következtetés, hogy az aláírás hamis. Ezért az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a szignószerű aláírás hamísított voltára tekintettel az örökhagyó végrendeletén szereplő aláírást nem lehet valódinak tekinteni, így a végrendelet érvénytelen.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy az aláírás fogalmának definíciója nem szerepel a törvényben, ebből következően „az aláírás” kifejezés értelmezésének a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell megtörténnie. A másodfokú bíróság azt is kiemelte, hogy a régi Ptk. az aláíráson kívül egyéb fogalmat nem használ a nyilatkozattevő személy azonosítására, így nem utal a névírásra, a kézjegyre és a szignóra sem, mint az aláírástól különböző fogalmakra. Ennek alapján a másodfokú bíróság szerint abból a tényből, hogy egy idegen szignó szerepelt az okiraton, nem lehet arra következtetni, hogy a végrendelet érvénytelen.

A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a nyomtatott betűs kézírás önálló aláírásnak volt értékelhető és ezáltal a végrendelet érvényesnek minősül. Az „aláírás” fogalmát a Kúria szerint is a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell értelmezni: az aláírás az örökhagyó személyének az azonosítására szolgál és közömbös, hogy az örökhagyó a nevét hogyan – akár nyomtatott betűkkel – írja le.

Jogeset száma: BH 2021. 134.

Szerző: Bodzási Balázs

További híreink

Új kommunikációs eszköz a Bíróságon – Podcast

KODIFIKÁCIÓ ÉS HATÁLYOSULÁS – a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban KONFERENCIA (BUDAPEST)

Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben – kényszerintézkedés vagy sem?

Megjelent a Magyar Jog májusi száma

A Kúria a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének kérdéseit vizsgálta ítéletében

FÖLDFORGALMI AKTUALITÁSOK ÉS A GAZDASÁGÁTADÁS LEHETŐSÉGEI – Konferencia meghívó

Igazságügyi Kupa

Államfői kerekasztal 2025

A Kúria a nyugdíj újramegállapítására irányuló eljárás jogi természetét vizsgálta ítéletében

Previous Post: « Jogellenes a közlekedési büntetőpontok lettországi nyilvános hozzáférhetősége
Next Post: A szabad mozgás összefüggése közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat végrehajtásával »

Footer

  • Rólunk
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Stúdióbeszélgetések, interjúk
  • Tudástár
  • Képzések
  • Kapcsolat
  • Facebook
  • Adatkezelési szabályzat

Copyright © 2025 · Mai Law Pro on Genesis Framework · WordPress · Log in