Az örökhagyó egy lapból álló, géppel írt és két tanú által aláírt írásbeli végrendeletet tett, amelyen az örökhagyó aláírásaként egy szignó és a teljes nevének részben nyomtatott nagybetűkkel, részben kisbetűkkel való leírása szerepelt. A végrendeletben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy két ingatlanát, valamint minden, a halála időpontjában meglévő ingó- és ingatlanvagyonát az élettársa (az I. rendű alperes) örökölje.
Ezt követően az örökhagyó és a II. rendű alperes több tartási szerződést is kötöttek. A tartási szerződések tartalma szerint az ingatlanok tulajdonjogát az örökhagyó a számára nyújtott tartás fejében átruházta a II. rendű alperesre.
Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban a II. rendű alperes hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő a tartási szerződésekkel összefüggésben. A felperes mint törvényes örökös az örökhagyónak a végrendeleten szereplő aláírása valódiságát vitatta. Az eljáró közjegyző-helyettes szakértői bizonyítást rendelt el és igazságügyi írásszakértőt rendelt ki. A kirendelt szakértő megállapította, hogy a perbeli végrendeleten a végintézkedés alatt látható szignószerű aláírás, valamint a nyomtatott nagy betűkkel írt névleírás nem az örökhagyótól származik. Erre tekintettel a felperes kérte a hagyaték részére történő átadását törvényes öröklés címén. A közjegyző-helyettes az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó hagyatékát a hagyatéki hitelezői igény kielégítésére irányuló egyezség címén a II. rendű alperesnek adta át, az I. rendű alperes öröklés címén történt közbenső jogszerzésének a megállapítása mellett.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy érvényes végrendelet és más törvényes örökös hiányában ő az örökhagyó törvényes örököse. Kérte, hogy a bíróság a hagyatékot neki adja át, továbbá, hogy keresse meg az illetékes földhivatalt a tulajdonváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen. Új szakértő kirendelése helyett az elsőfokú bíróság a korábban már eljárt szakértőt rendelte ki azzal, hogy a szakértőnek a peres eljárásban több korabeli összehasonlító adat alapján van lehetősége a szakértői vélemény kialakítására.
A kirendelt szakértő a korábban készített szakértői véleményében foglalt megállapításokat módosította és arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli végrendeleten szereplő szignószerű aláírás hamisított, az nem az örökhagyótól származott, azonban a nyomtatott nagy betűkkel írt névaláírás kétséget kizáróan az örökhagyótól származik. A perben meghallgatott tanúk is megerősítették, hogy az örökhagyó a végintézkedését előttük írta alá.
Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a szignószerű aláírást és a nyomtatott nagy betűkkel való névleírást mint íráselemet együttesen kell az örökhagyó aláírásának tekinteni. Abban az esetben, ha ezek közül bármelyik elem nem az örökhagyótól származik, akkor az elsőfokú bíróság szerint a teljes aláírás tekintetében levonható az a következtetés, hogy az aláírás hamis. Ezért az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a szignószerű aláírás hamísított voltára tekintettel az örökhagyó végrendeletén szereplő aláírást nem lehet valódinak tekinteni, így a végrendelet érvénytelen.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy az aláírás fogalmának definíciója nem szerepel a törvényben, ebből következően „az aláírás” kifejezés értelmezésének a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell megtörténnie. A másodfokú bíróság azt is kiemelte, hogy a régi Ptk. az aláíráson kívül egyéb fogalmat nem használ a nyilatkozattevő személy azonosítására, így nem utal a névírásra, a kézjegyre és a szignóra sem, mint az aláírástól különböző fogalmakra. Ennek alapján a másodfokú bíróság szerint abból a tényből, hogy egy idegen szignó szerepelt az okiraton, nem lehet arra következtetni, hogy a végrendelet érvénytelen.
A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a nyomtatott betűs kézírás önálló aláírásnak volt értékelhető és ezáltal a végrendelet érvényesnek minősül. Az „aláírás” fogalmát a Kúria szerint is a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell értelmezni: az aláírás az örökhagyó személyének az azonosítására szolgál és közömbös, hogy az örökhagyó a nevét hogyan – akár nyomtatott betűkkel – írja le.
Jogeset száma: BH 2021. 134.
Szerző: Bodzási Balázs
Jogellenes a közlekedési büntetőpontok lettországi nyilvános hozzáférhetősége