Az elutasított bírói kezdeményezésben foglaltak szerint a törvény (értsd: a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény, továbbiakban: Járástörvény) támadott rendelkezése a korábbi szabályozást (miszerint az életpályamodellhez kapcsolódó illetményrendszer bevezetéséről szóló külön törvény – a 2016. évi LII. törvény – hatálybalépéséig jogosult az illetményre a fővárosi és megyei kormányhivatal állományába átkerült köztisztviselő), felváltotta az a szabályozás, amely szerint az említett köztisztviselő illetményét a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezése alapján történő besorolás szerint, a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani.
A jogszabály-módosítás hatására a bírói indítvány alapjául szolgáló ügyben a felperes illetményét úgy módosították, hogy a korábbi 440 000 forint összegű illetménye 199 100 forintra csökkent, változatlan munkakör, munkaidő, munkahely és munkafeltétel mellett. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés a korábban önkormányzati tisztviselőként foglalkoztatott felperes olyan jelentős érdeksérelmét okozta (tkp. a kellő felkészülési idő egyedi esetre vetített hiányára alapozva), amely nem feleltethető meg az Alaptörvényben foglalt szükségesség-arányosság követelményének, ennél fogva sérti a jogállamiság elvét. (Az indítvány egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy a felperesnek „a normaváltozás okozta negatív egzisztenciális hatások áthidalására nem volt lehetősége felkészülni.”) A jogállamisággal kapcsolatban az indítvány felhozta még a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, amelynek kapcsán kifejtette, „hogy ugyan a jogalkotó nem visszamenőleges hatállyal léptette életbe az érintett rendelkezést, viszont a felperes részére a korábban garantált illetményére vonatkozóan azt alkalmazni kellett, ami a jogosult számára hátrányos, a jogosult érdekeit korlátozó változást eredményezett,” és így az említett tilalomba ütközött. Erre épült a bírói indítvány azon hivatkozása, hogy az EJEE I. kiegészítő jegyzőkönyve tulajdonjogot érintő rendelkezéseinek sérelme is megvalósul, hiszen a visszaható hatályú jogalkotás miatt a felperes illetménye (mint jogos várakozás) jelentős mértékben csökkent.
A fenti indítványelemek elbírálását a határozat [19]-[20]. margószámai alatt találjuk, az Alkotmánybíróság korábbi esetjogára hivatkozással mérlegelve a jogállamiság és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, megalapozatlanként vetette el azokat, többek között az alábbi határozatokra hivatkozással: 16/2014. (V. 22.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, 7/2016. (IV. 6.) AB határozat, 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, 3154/2019. (VII. 3.) AB határozat, 3221/2019. (X. 11.) AB határozat.
A [23] margószám alatt a felkészülési idővel kapcsolatos indítványi érveket tekinti át az Alkotmánybíróság, és kijelenti: eseti mérlegelés tárgya, hogy hol a határ a jogalkotó szabadsága és a normák címzettjeinek a jogi szabályozás kiszámíthatóságához fűződő érdeke között, tekintettel a status quo viszonylagos változatlansága ésszerű elvárhatóságának szempontjára is. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint (ld. [21]) „az Alaptörvény nem tartalmaz kifejezetten a közszolgálatra, az államszervezetben dolgozó, az állam közigazgatási feladatait ellátó tisztviselők jogállására nézve speciális szabályokat. Így az Alaptörvény keretei között a törvényhozó nagy szabadságot élvez a közszolgálati jogviszonyok szabályozásában, beleértve a vonatkozó díjazás, illetmény meghatározását és bértábla kialakítását.” A törvény megalkotásával a jogalkotónak az Alkotmánybíróság értékelése szerint az volt a célja, hogy a helyi és területi közigazgatási rendszer teljes szervezeti áttekintését követően az alacsony hatékonyságot növelje és a struktúrát átláthatóbbá tegye. Ennek részét képezte egyrészt a járások kialakítása, másrészt a feladat-elosztás átalakítása, és a későbbiekben az illetményrendszernek a megváltozott feladat-elosztáshoz igazítása.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Járástörvény 7/A § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést, mivel az Alkotmánybíróság szerint a bírói kezdeményezésben támadott törvényi rendelkezés nem sérti az Alaptörvényben foglalt jogállamiság elvét. Részben a kezdeményezést pedig visszautasította, ugyanis a tulajdonhoz való jog sérelme és ennek kapcsán a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata (EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyv) vonatkozásában az nem felelt meg az ún. határozott kérelem (alapjogsérelem lényegének indokolásra vonatkozó) követelményének [ld. Abtv. 52. § (1b)].
Szerző: Sulyok Márton
A Köztársaság nevében! – első olvasatban elfogadta a francia nemzetgyűlés alsóháza a köztársaság elveinek tiszteletét megerősítő törvény javaslatának szövegét