Az utóbbi hetekben, hónapokban sokszor és sokat olvashattunk a közhivatalt gyakorló személyek hivatásával és hivatalával összefüggő szakmai titoktartás megszegésével kapcsolatban – elég pusztán a Trump és Biden amerikai elnökökkel összefüggésben megjelenő hírekre és jogi eljárásokra gondolnunk. A téma az elmúlt év végén azonban nem csak a tengerentúli, de a francia eljárás- és alkotmányjogászok gondolatait is foglalkoztatta.
2022. október 30-án és 31-én két ügy érkezett a francia Alkotmánytanácshoz, amelyek tárgya az ügyvédek magánlakásán illetve irodájukban folytatott nyomozás lehetőségével összefüggésben álló alapjogok korlátozása vonatkozásában vizsgálta egyes nyomozati és büntetőeljárási cselekmények alkotmányosságának kérdését ún. QPC, vagyis elsőbbségi alkotmányossági kérdés vonatkozásában.
Szoros tárgyi összefüggésük miatt a két ügyben (DC 2022-1030, 2022-1031 QPC) felvetett kérdéseket és az azokra adott válaszokat az alábbiakban egyben tárgyaljuk a 2023. január 19-én meghozott döntések alapján.
Tulajdonképpen mindkét indítvány érdemben kifogásolta a francia büntetőeljárási törvény 56-1. cikkének azon rendelkezését, amely alapján bírói engedéllyel lehetséges nyomozási cselekményeket folytatni (itt különösen házkutatás) ügyvéd irodájában vagy magánlakásán, figyelemmel arra, hogy e cselekmények semmilyen körülmények között nem korlátozhatják az ügyvédi hivatás gyakorlását, valamint arra, hogy a védelemhez való jog vagy az ügyvédi titoktartás által érintett dokumentumok zár alá vételére (placer sous scellé, magyar terminológiával lefoglalására) nincs lehetőség. (E határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.)
Az első ügyben megfogalmazott indítvány szintén kifogást emelt ugyanezen törvény 56-1-2 cikkével szemben is, amelynek értelmében az adott jogi tanácsra vonatkozó ügyvédi titok védelme (secret professionnel du conseil) nem képezheti gátját fenti nyomozati cselekményeknek, ha
(i) a nyomozati cselekmény az általános adókódexszel, valamint ennek alapján a francia Btk. állam, ezen belül pedig a közigazgatás ellen elkövetett bűncselekményekkel összefüggő cselekmény, vagy az ezekkel összefüggő pénzmosás felderítését szolgálja, és
(ii) a nyomozati cselekményekkel érintett dokumentumok, levelezés vagy egyéb egyeztetési anyag, amelyeket az ügyfél vagy a jogi képviselő továbbított annak bizonyítását tehetné lehetővé, hogy a fent nevezett bűncselekmények elkövetéséhez vagy az elkövetés elősegítéséhez adták azokat.
Az elsőbbségi alkotmányossági kérdés eldöntésének előterjesztői, és a hozzájuk csatlakozó beavatkozók (ti. a párizsi és Párizs-környéki ügyvédi kamarák számos ügyvédje) indítványukban előadták, hogy a törvény idézett rendelkezései kollízióban állnak
(i) a védelemhez fűződő szakmai titoktartás valamint jogi tanácsadás alapjogával,
(ii) a védelemhez való joggal, illetve magával a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal,
(iii) a magánélet tiszteletben tartásához való joggal, a kapcsolattartás bizalmasságához fűződő joggal, valamint
(iv) az önvádra kötelezés tilalmával.
A kifogásolt törvény rendelkezések kapcsán az indítvány azt említi, hogy nem helyénvaló azon dokumentumok lefoglalásának lehetővé tétele az ügyvéd irodájában vagy magánlakásán foganatosított házkutatás során, amelyek nem kapcsolódnak a védelemhez való jog gyakorlásához. Indítványozók problémásnak tekintik azt is, hogy a jogi tanácsadással kapcsolatos ügyvédi titok nem hívható fel a védelemhez való jog gyakorlására tekintettel a zár alá vétellel (lefoglalással) szemben.
A francia törvény fent idézett 56-1. cikkében továbbá egy olyan szabály is található, amely akkor teszi lehetővé a nyomozati cselekmény lefolytatását, ha azt – illetve a bűncselekmény elkövetésének gyanúját – „valószínűsíthető okok” (raisons plausibles) támasztják alá. Az indítványozók és beavatkozók véleménye szerint e megfogalmazás túlzóan pontatlan. Az indítványozók által támadott törvényi rendelkezések vizsgálatát többek között a normavilágosság, a jogegyenlőség valamint a hatékony jogorvoslat elvére tekintettel is kérelmezik.
A francia Alkotmánytanács 2022-1030 QPC sz. döntésében az indítványt elutasítva úgy foglalt állást, hogy a vizsgálni kért rendelkezések szóhasználata és megfogalmazása összhangban van az alkotmánnyal, azon vizsgálni kért szövegváltozat tekintetében, amely a 2021. decemberi az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom (confiance dans l’institution judiciaire) növelését célzó jogalkotás nyomán állt elő. (A 2022-1031-es sz. döntés alapját képező indítvány még a fent idézett büntetőeljárási rendelkezésekkel összefüggésben további adóügyi, eljárási szabályok vizsgálatát is kérte, de az Alkotmánytanács ez esetben sem adott helyt az indítványnak és megállapította a vizsgálni kért törvényhelyek alkotmánnyal való összhangját.)
A magyar szakirodalomban az itt tárgyalt konkrét, nyomozással összefüggő kérdésekkel ezidáig nem igazán találni forrásokat. A friss szakirodalom zöme ún. pénzmosás compliance kérdésekkel foglalkozik az ügyvédi munka összefüggésében, ld. Kozák Andrea, vagy Tóth Attila Tas írásait. Az ügyvédség alkotmányos helyzetével összefüggésben Sulyok Tamás 2012-ben megírt doktori értekezése (SZTE, 2012, 54-58, 134-136. oldalak) tekinti át a pénzmosásra vonatkozó jogalkotás és a védelemhez való jog összefüggéseit, és a vonatkozó európai bírósági gyakorlatot. Legújabban Patyi Gergely: Az ügyvédek megújuló szerepe az igazságügyi igazgatásban c. értekezése (Pázmány Press, 2020) tekinti át az ügyvédség pénzmosással kapcsolatos felelősségi kérdéseit (125-134. oldal), amely visszacsatol a compliance kérdéseihez.
Ami a jogalkotást illeti, a 2017. évi magyar büntetőeljárási törvény két ponton: (i) a védő feljegyzésének, valamint a védővel történt közléseknek a lefoglalását megtiltó rendelkezésben [310.§ (1) bek.], valamint (ii) a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása kapcsán állapít meg kifejezetten a védőre, illetve a hivatásánál fogva titoktartása köteles személyekre vonatkozó kivételeket (357. §).
Ezeket a törvényi rendelkezéseket természetesen együtt kell értelmezni az Ütv. (2017) titoktartásra vonatkozó szabályaival (9-12. §§), illetve a pénzmosással kapcsolatosan elfogadott szintén 2017-es MÜK szabályzattal.
Sulyok Márton
Az Alkotmánybíróság határozata alapján módosult a kuruzslás Btk.-beli tényállása