C-778/18. sz. ügy (2020. október 15.)
Az EUB a banki termékek és szolgáltatások vonatkozásában vizsgálta az árukapcsolás tilalmát. A 2014/17-es irányelv értelmében a csomagban történő értékesítés és az árukapcsolás közötti különbség abban áll, hogy míg az első ügylet során a fogyasztónak lehetősége van külön-külön megkötni a hitelmegállapodást, illetve vásárolni a hitelező által csomag formájában kínált egyéb pénzügyi termékekből vagy szolgáltatásokból, addig a második ügylet esetében a fogyasztónak nincsen ilyen lehetősége.
Az árukapcsolás tilalma alól ugyanakkor az említett irányelv tesz néhány kivételt. Így az irányelv lehetőséget ad a hitelezők számára arra, hogy a fogyasztótól kizárólag az irányelvben meghatározott célból – azaz a hitel visszafizetését vagy törlesztését fedező tőke gyűjtésére, a hitelfelvétel során szükséges források elhelyezésére, vagy a hitelező számára nemteljesítés esetére további biztosíték nyújtására – kérjék fizetési számla vagy betétszámla nyitását. A hitelező számára biztosított ezen lehetőség azonban nem vezethet oda, hogy a hitelező által az adóstól megkövetelt jóváírás meghaladja azt a mértéket, amely a kölcsön visszafizetéséhez, a hitel megszerzéséhez vagy a fizetés elmaradása esetén a hitelező részére további biztosíték nyújtásához szükséges.
Az EUB álláspontja szerint ezért a 2014/17-es irányelv 12. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy a kölcsön összegétől, esedékességétől és futamidejétől függetlenül a kölcsön nyújtásának feltételéül szabja az adós összes munkabérének vagy hasonló jövedelmének az e hitelezőnél nyitott fizetési számlán való elhelyezését.
Az ítélet magyar nyelven itt érhető el:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62018CJ0778&qid=1608473352461&from=HU
Szerző: Bodzási Balázs