A felperes korábban pert indított az alperessel szemben (a továbbiakban: előzményi per) – többek között 2020. március 1-jétől a birtokbaadásig havi 150.000 forint használati díj megfizetésére –, tekintettel arra, hogy a felek között a szívességi használati szerződés a felmondás hatályosulásának napjától, 2017. február 21-től megszűnt. A bíróság jogerős ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest.
Ezt követően a felperes újabb eljárásban 2017. február 21-től 2020. február 29-ig terjedő időszakra havi 150.000 forint, összesen 5.440.000 forint használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelen perben érvényesített használati díjigény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § (1) bekezdése alapján ítélt dolognak minősül és az eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes már az előzményi per során tudomással bírt teljes használati díjigényéről, de saját döntése alapján keresetét csak a 2020. március 1-jét követő időszakra terjesztette elő.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 360. § (1) bekezdését. A Kúria ezzel összefüggésben megerősítette a 6/2022. PJE határozatában az anyagi jogerőhatással kapcsolatban kifejtett álláspontját és megállapította, hogy ha a felperes eltérő időszakra érvényesít használati díjigényt az alperes rosszhiszemű jogalap nélküli birtoklása miatt, akkor tényazonosság hiányában az előzményi per jogerős ítéletének anyagi jogerőhatása nem zárja ki új kereset indítását.
A jogeset száma: BH 2023. 127. (Kúria Pfv.I.20.378/2022/6.)
Részletesebben lásd: https://szakcikkadatbazis.hu/Magyar_Jog/2023/9
Szerző: Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes,
magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
