A felperes 2008. október 15-étől árukiadó munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. A munkáltató minden reggel szúrópróbaszerű alkoholszondás ellenőrzést végzett. 2019. május 7-én – további 21 munkavállaló mellett – a felperest is ellenőrzés alá vonta, a mérés eredménye azonban egyedül a felperes esetén lett pozitív. A mérést további három alkalommal megismételték, azonban valamennyi eltérő mértékű, de pozitív eredményt mutatott. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben 0,478% mértékű alkoholos befolyásoltságot rögzítettek.
A felperes az alkoholfogyasztás tényét nem ismerte el, ezért munkahelyi vezetője véralkohol-vizsgálatra a helyi kórházba küldte el. A kórház azonban az alperessel való megállapodás hiányára hivatkozva a vérvizsgálat elvégzését megtagadta. A felperes ezt követően a helyi rendőrkapitányságon kért véralkohol-vizsgálatot. Kérelmét azonban itt is elutasították azzal az indokkal, hogy az alkoholszint mérésre kizárólag helyszíni igazoltatás keretében van lehetőség. A rendőrkapitányságról történt távozást követően a felperest a rendőrség hatósági ellenőrzés keretében vizsgálat alá vonta, amely alkoholszonda eredménye negatív lett, ezért a véralkohol vizsgálatra ez esetben sem került sor.
Az alperes nem találta bizonyítottnak az alkoholfogyasztás tényét, ezért a felperes munkaviszonyát nem szüntette meg.
A felperes azonban amiatt, hogy az alkoholszint-ellenőrzés során méltatlan helyzetbe került, állítása bizonyítására nem kapott lehetőséget, úgy értékelte, hogy a munkáltató őt emberi méltóságában és személyiségi jogában megsértette, amely a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné tette, ezért azt azonnali hatállyal megszüntette. Az alperes válaszlevelében az azonnali hatályú munkavállalói felmondásban előadott indokokat visszautasította.
A felperes keresetében 786.000 Ft végkielégítés és 483.315 Ft felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondása indokolásában leírtak szerint a munkáltató olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszonya további fenntartását lehetetlenné tette.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásra nem adott okot, azok indokai nem voltak valósak. A felperes emberi méltóságát nem sértette meg, munkaviszonyát nem kívánta megszüntetni. A felperes beléptetőkártyáját sem vette el, azt csak a munkaviszony megszüntetését követően kellett leadnia.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Ítéletében az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alkoholos befolyásoltság megállapítása és tényként kezelése olyan érzékeny terület, amely alapján a munkavállalót későbbi munkavégzése során is egyfajta bélyeggel illethetik. Ezért a munkáltatót a jóhiszeműség és együttműködési kötelezettség általános munkajogi elve alapján az a kötelezettség terheli, hogy a szondával kimutatott alkoholos befolyásoltság vitatása esetén biztosítsa az ellenbizonyítás lehetőségét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes e kötelezettségét nem teljesítette, a felperest a bizonyítás lehetőségétől elzárta. A munkáltató ezzel az eljárásával a munkavállalót személyiségi jogot sértő helyzetnek tette ki. Ítéletében azt is kiemelte, hogy az alkoholos befolyásoltság tényének megállapítása egy munkahelyi közösségben abban az esetben is negatív megbélyegzést jelent a munkavállalóra nézve, ha a későbbiekben esetlegesen a munkaviszonyát nem szüntetik meg. Mindez negatívan hatott a felperes további munkavégzésére, munkahelyi kapcsolataira, ezért a bíróság megalapozottnak találta azt a felperesi álláspontot, hogy munkaviszonyának további fenntartása az alperes magatartásának következtében lehetetlenné vált.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor önmagában az alkoholszondás vizsgálat elvégzését nem tekintette az azonnali hatályú felmondást megalapozó körülménynek, hiszen a kötelező munkavédelmi előírások alapján a munkáltatónak jogosultsága és kötelezettsége is a munkavállaló munkára képes állapotának ellenőrzése.
Az együttműködési kötelezettségből fakadóan ugyan az alperestől elvárható lett volna, hogy biztosítsa a felperes részére az ellenbizonyítás feltételeit, ugyanakkor a felperes a nyilatkozatában nem ezt rótta az alperes terhére, hanem azt, hogy az ellenbizonyítást nem fogadta el és arra lehetőséget sem adott. A felperes ezen állítását azonban a tanúk vallomása cáfolta. Az alperes a felperest nem zárta el attól, hogy kórházban, illetve a rendőrségen vérvizsgálatot kérjen. Az, hogy ezek nem vezettek eredményre, nem volt az alperes terhére róható.
A munkáltató gondosabb eljárása valóban egyszerűbbé tehette volna a szonda által mutatott eredmény cáfolását a felperes számára, ugyanakkor ennek hiánya önmagában az emberi méltóság, a személyiségi jog sérelmét nem jelenti.
A felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta megalapozottnak.
A Kúria ítéletében elsődlegesen azt emelte ki, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdése két körülhatárolt esetben ad lehetőséget a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésére. A munkaviszony egyik alanya egyrészt akkor élhet e jogával, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Másrészt akkor van erre lehetőség, ha a másik fél olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A felperes az alpereshez címzett jognyilatkozatában az alkoholszondás ellenőrzés hibás eredményére és arra hivatkozott, hogy a munkáltató nem adott lehetőséget igaza bizonyítására és méltóságában, illetve személyiségi jogaiban megsértette. Az azonnali hatályú felmondás, mint a munkaviszonyt megszüntető nyilatkozat valóságát és okszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján a nyilatkozattevő felperesnek kellett bizonyítania.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy önmagában az alkoholos befolyásoltság vizsgálata, mint a munkavállaló munkaképes állapotának ellenőrzését szolgáló eljárás, a munkáltatónak nem csupán jogosultsága, hanem a munkavédelmi jogszabályok alapján kötelessége is.
Az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint a munkaszerződés teljesítése során úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárhatóság objektív kategória, ugyanakkor az „adott helyzetben” kitétel szűkítheti vagy bővítheti az eljáró személy mozgásterét. Az elvárhatóság elsősorban az együttműködési kötelezettség teljesítése vonatkozásában tekinthető zsinórmértéknek.
A perbeli esetben az eljáró bíróságoknak a munkáltató alkoholszondás ellenőrzést követően tanúsított magatartását kellett az elvárhatóság szempontjából értékelni és állást foglalni abban, hogy a vitatott eredmények ismeretében mi lett volna a követendő eljárás.
A Kúria ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az alperes nem sértette meg az Mt. 6. § (1) bekezdéséből fakadó kötelezettségeit. A valótlan felmondási indokra tekintettel pedig a felperes emberi méltóságának, személyiségi jogának megsértése sem volt megállapítható.
Minthogy a felmondásban szereplő indokok valóságát a felperes nem bizonyította, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Jogeset száma: BH 2021. 287.
Szerző: Bodzási Balázs
A 15 napos időköz törvényi előírása és a megfelelő tartalmi előkészítés az egyesület döntéshozó szerve szabályszerű összehívásának együttes garanciái