Az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával pályázatot írt ki az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok értékesítésére. A pályázat nyertesének a szerződéskötéstől való elállását követően az I. rendű alperes mint eladó, valamint a második legmagasabb vételárat ajánlott II. rendű alperes mint vevő között 2019. május 20-án jött létre adásvételi szerződés a perbeli ingatlanokra.
A szerződő felek az adásvételi szerződésben megállapították, hogy az államot a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (Nvtv.) 14. § (2) bekezdése alapján az ingatlanokra elővásárlási jog illeti meg. Az adásvételi szerződés ettől függő hatállyal került megkötésre. Az eladó I. rendű alperes kötelezettséget vállalt, hogy az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg megkeresi a Magyar Állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t (a továbbiakban: MNV Zrt.) az elővásárlási jogra vonatkozó nyilatkozattétel érdekében.
A szerződéskötés napján (2019. május 20-án) a meghatalmazott ügyvéd postai úton megküldött levélben hívta fel a felperes nevében eljáró MNV Zrt.-t elővásárlási jogának törvényi határidőn belüli gyakorlására. A levélhez mellékelte az alperes között létrejött perbeli adásvételi szerződést.
Az MNV Zrt. 2019. június 24-én kelt, az I. rendű alperes jegyzőjének e-mail címére megküldött levélben úgy nyilatkozott, hogy az adásvételi szerződéssel átruházott ingatlanokra elővásárlási jogát gyakorolni kívánja. Egyidelűleg 5.000.000 Ft vételárrészletet és 15.000.000 Ft óvadékot átutalt az I. rendű alperesnek.
Az MNV Zrt. 2019. június 26-án személyesen kézbesítette ugyanezt a – már e-mailben megküldött, elővásárlási jog gyakorlására irányuló – jognyilatkozatát az I. rendű alperesnek. Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot az MNV Zrt. postai úton is megküldte az I. rendű alperesnek, aki azt 2019. június 28-án vette át.
Az I. rendű alperes a 2019. június 26-án kelt, az MNV Zrt.-nek e-mailben és postai úton is megküldött levélben közölte, hogy álláspontja szerint a felperes elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata elkésett, mivel elmulasztotta az Nvtv. 14. § (5) bekezdésében meghatározott 35 napos határidőt. A postai küldemény az MNV Zrt.-nek 2019. július 5-én érkezett meg. Az MNV Zrt. a 2019. június 27-én kelt levelében vitatta az I. rendű alperes elkésettségre vonatkozó álláspontját és az ingatlanok teljes vételárát átutalta az I. rendű alperesnek, majd 2019. július 12-én kezdeményezte a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
Az MNV Zrt. mint felperes 2019. augusztus 16-án előterjesztett keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között 2019. május 20-án megkötött perbeli szerződés a Ptk. 6:223. § (1) bekezdése szerint vele szemben hatálytalan, továbbá, hogy a perbeli szerződés azonos tartalommal közte és az I. rendű alperes között létrejött. Keresetében kifejtett álláspontja szerint elővásárlási jogát az Nvtv. 14. § (5) bekezdésében meghatározott 35 napos határidőn belül gyakorolta.
Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy a felperes a keresetindítással elmulasztotta a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napos anyagi jogi határidőt, amelyet a Ptk. 6:223. § (1) bekezdése ír elő.
A perfelvételi tárgyaláson az I. rendű alperes az ellenkérelmét megváltoztatta. Nem vitatta, hogy a felperes az elővásárlási jogát határidőben, jogszerűen gyakorolta. A megváltoztatott ellenkérelemben a kereset elutasítását amiatt kérte, mert álláspontja szerint az alperesek által megkötött adásvételi szerződés több okból kifolyólag is érvénytelen (jogszabályba ütközés, nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközés, tévedés, illetve feltűnő értékaránytalanság miatt).
Az elsőfokú bíróság a perfelvételi tárgyaláson meghozott végzésével a felperesnek az eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. Úgy ítélte meg, hogy az I. rendű alperes által a II. rendű alperessel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben hozandó döntés nem előzetes kérdése a jelen perben hozandó határozatnak. Amennyiben az alperesek elévülési kifogása alaptalan, ebben a perben is vizsgálható az adásvételi szerződés érvénytelensége.
Az elsőfokú bíróság ezt követően meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság az elévülési kifogás alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felperes a szerződés hatálytalanságán alapuló igényét a törvényi határidőn belül érvényesítette-e. Ezzel kapcsolatban a bíróság kiemelte: az el nem fogadott vételi ajánlatra vonatkozó ajánlati kötöttség ideje alatt az adásvételi szerződés harmadik személlyel való megkötése az elővásárlási jog megszegésének minősül. Az alperesek az Nvtv. 14. § (5) bekezdésében is nevesített módon az adásvételi szerződést megkötötték, de függő hatállyal, az a felperessel szemben még nem lépett hatályba. Így a megkötött adásvételi szerződés nem minősül az elővásárlási jog megsértésének. Ezért az elővásárlási jogosult a szerződés vele szembeni hatálytalanságából eredő igénye érvényesítésének határideje nem a szerződéskötésről, hanem az elővásárlási joga megsértéséről való tudomásszerzéssel kezdődik.
Jelen esetben a felperes elővásárlási jogát az alperesek azzal sértették meg, hogy a szerződés függő hatályát megszűntnek tekintették, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperes az elővásárlási jogát elkésetten gyakorolta. Erről a felperes az I. rendű alperes 2019. június 26-án kelt, a felpereshez postai úton 2019. július 5-én érkezett leveléből szerzett tudomást. A felperesi igényérvényesítés határideje ekkor megkezdődött és a felperes csak a 30. nap lejártát követően, 2019. augusztus 16-án nyújtotta be keresetlevelét.
Az elsőfokú bíróság elvetette a felperesnek azt az álláspontját, hogy az elővásárlási jogosultságból eredő kötelezettség megszegésének csak az eladó tulajdonjog bejegyzési engedélyének kiadása és a bejegyzési kérelem földhivatalhoz történő benyújtása minősül.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság kiemelte: a keresetindítási határidő elmulasztása a hatálytalanságból eredő igény elenyészésével jár. A határidő elmulasztása esetén a bíróság a keresetet elutasítja.
A keresetlevél benyújtására nyitva álló, a jogsérelemről való tudomásszerzéstől számított 30 napos elévülési határidő kezdetét illetően a másodfokú bíróság – egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával – kiemelte, hogy a Ptk. 6:222. § (1) bekezdésének szabálya nem jelent imperatív tilalmat a tulajdonos terhére az ajánlat elfogadására vonatkozóan. Ezért az elővásárlási joggal terhelt dolog tulajdonosa az elővásárlási jogot tiszteletben tartó függő hatályú adásvételi szerződést megkötheti a jogosult vételi ajánlatról történő értesítését megelőzően is.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése szerinti 30 napos igényérvényesítési határidő akkor nyílik meg, amikor az elővásárlásra jogosult igénye keletkezik, azaz akkor, amikor tudomást szerez arról, hogy az elfogadó nyilatkozatát figyelmen kívül hagyták. Az elővásárlási jogosult igénye tehát akkor keletkezik, amikor a tulajdonos az adásvételi szerződést nem a jogosult javára, hanem a szerződés szerinti vevő, vagy más elővásárlásra jogosult javára kívánja megkötni.
A Ptk. szabályai szerinti „tudomásszerzés” időpontja tehát akkor következik be, amikor a jogosult értesült arról, hogy az elővásárlási jogát megkerülve kívánnak szerződést kötni. Az elővásárlási jog megsértése a jogosult elfogadó nyilatkozatának figyelmen kívül hagyásával történik meg. A másodfokú bíróság szerint a perbeli esetben is a jogsérelemről való tudomásszerzés és nem a II. rendű alperes tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelem előterjesztésének, vagy a szerződés teljesítésének az időpontja az irányadó. A határidő megnyílik az elővásárlásra jogosultnak küldött azon tartalmú tájékoztatással is, miszerint az elővásárlási jogát gyakorló fél nem előzte meg a szerződés szerinti vevőt.
Az adott ügyben az I. rendű alperes 2019. június 26-án értesítette a felperest arról, hogy megítélése szerint elkésett elővásárlási jogának a gyakorlásával, ezért azt figyelmen kívül hagyta. Ezt az értesítést a felperes postai úton 2019. július 5-én kapta meg. A felperes azonban az ettől számított 30 napon belül a keresetlevelet nem terjesztette elő, hanem csak 2019. augusztus 16. napján. Így a felperes a hatálytalanságból eredő igényének érvényesítésével elkésett, ezért a keresetet az elsőfokú bíróság törvényesen utasította el.
A felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria álláspontja szerint is az adott ügy lényegi kérdése az elővásárlási jogosultnak az elővásárlási joga megsértéséből fakadó igénye bíróság előtti érvényesítésére irányadó, a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése szerinti 30 napos határidő kezdő időpontja volt. Ehhez képest kellett vizsgálni, hogy a felperes igényérvényesítése határidőben történt-e.
A fenti kérdésnek a megítélése független attól, hogy az elővásárlási joggal érintett esetleg szerződés érvénytelen-e.
A Kúria kiemelte, hogy a Ptk.-nak az 1959-es Ptk.-hoz képest lényeges újítása, hogy az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalanságából eredő igény érvényesítésére a jogosult számára egy szubjektív és egy objektív határidőt határoz meg.
A perbeli esetben az előbbi („a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belüli”) határidő jogi természetéből kell kiindulni. A Kúria már korábban rámutatott: ez a törvényi határidő jellegét tekintve nem keresetindítási, hanem anyagi jogi igényérvényesítési határidő. A Ptk. 6:223. § (2) bekezdése emellett nem minősíti jogvesztőnek ezt a 30 napos szubjektív határidőt, amely ennek következtében elévülési jellegű. Az e határidőhöz kötött követelés – az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés relatív hatálytalanságára alapított igény – az annak esedékessé válásától számított 30 napon belül érvényesíthető keresettel. Az „esedékessé válás” kifejezés ezen igény tekintetében a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében megfogalmazott „szerződéskötésről való tudomásszerzés” tényszerű bekövetkezését jelenti. Ha ettől számított 30 napon belül nem nyújtja be az elővásárlási jogosult a keresetlevelet, az elévülés általános joghatására tekintettel követelését bírósági eljárásban nem érvényesítheti. A határidő elmulasztása esetén a keresetet érdemben el kell utasítani.
A hatálytalanságból eredő igények érvényesítésére szabott 30 napos határidő akkor nyílik meg, amikor az elővásárlásra jogosult igénye keletkezik: azaz amikor az elővásárlásra jogosult felperes tudomást szerez elővásárlási joga megsértéséről, vagyis arról, hogy az elfogadó nyilatkozatát figyelmen kívül hagyva az alperesek az általuk kötött szerződést teljesítik. A jogosultnak ekkor keletkezik ugyanis az alperesek által kötött adásvételi szerződés relatív hatálytalanságából eredő, csak perben érvényesíthető igénye, bíróság által orvosolható jogsérelme.
A Kúria kiemelte, hogy a fenti igény keletkezése – azaz a jogában megsértett elővásárlási joggyakorló igényének érvényesítésére a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében engedett 30 napos határidő megnyílása – mindig az egyedi tényállás függvénye. Annak időpontja az adott ügy körülményeinek vizsgálatával állapítható meg.
Ezt a jogértelmezést erősítette meg a Kúria az elővásárlási jog megsértése tárgyában lefolytatott jogegységi eljárásban hozott 1/2020. PJE határozatában is.
Mindezek alapján a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése szerinti „tudomásszerzés” kifejezés tartalma nem szűkíthető le arra a mozzanatra, amely az alperesek által aláírt adásvételi szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtásával, és az I. rendű alperes által a II. rendű alperes részére a tulajdonjog-bejegyzési engedély kiadásával realizálódik. A „tudomásszerzés” ténye, bekövetkezése ügyenként eltérő lehet, bármely olyan tényen alapulhat, amelyből egyértelműen és okszerűen következik, hogy az eladó figyelmen kívül hagyja a jogosult elfogadó nyilatkozatát, és a szerződést kötő felek a szerződés teljesítése érdekében további, jogilag releváns lépéseket tesznek.
A felperes nevében eljáró MNV Zrt. az I. rendű alperes 2019. június 26-án kelt, részére 2019. július 5-én postai úton kézbesített leveléből értesült az I. rendű alperes azon jogi álláspontjáról, miszerint a felperes elővásárlási joggyakorlását elkésettnek tekintette. E jognyilatkozat tartalmából minden kétséget kizáróan nyilvánvaló kellett legyen a felperes előtt, hogy az alperesek nem vették figyelembe az elővásárlási jogának érvényesítését célzó bejelentést. A felperes perbeli szerződés hatálytalanságából eredő igényének anyagi jogalapja e levél kézbesítésének időpontjában bekövetkezett, az igényérvényesítési határidő e napon kezdődött. Ezen időponttól semmilyen objektív körülmény nem akadályozta a felperest igényének bírósági előtti érvényesítésében, azonban keresetlevelét csak a szubjektív határidő 2019. augusztus 5-ei leteltét követően, 2019. augusztus 16-án – azaz elkésetten – terjesztette elő.
A kifejtettekre tekintettel az eljárt bíróságok az anyagi jogi szabályok megsértése nélkül ítélték elkésettnek a felperes igényérvényesítését, és utasították el érdemben a kereset.
Észrevételek a jogesethez kapcsolódóan
Az 1959-es Ptk. külön nem nevesítette az elővásárlási jog megsértésével kötött adásvételi szerződés jogkövetkezményeként a relatív hatálytalanságot. A bírói gyakorlat azonban az elővásárlási jog megsértését mindig is relatív hatálytalansági tényállásnak tekintette. Ezt utóbb a Ptk. törvényi szintre is emelte.
A Ptk. 6:223. § (2) bekezdése azonban ezzel kapcsolatban kimondja: „A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől számított három év elteltével nem érvényesítheti.”
A Ptk.-t érintően az elővásárlási joggal a Kúria már a fenti jogesetben is hivatkozott 1/2020. Polgári jogegységi határozatában is foglalkozott. A Kúria ebben úgy foglalt állást: „Az elővásárlásra jogosultnak az elfogadó nyilatkozata megtételekor az elővásárlási joga megsértéséből fakadó igénye még nincs. Ilyen igénye nem a szerződéskötésről való tudomásszerzéssel keletkezik, hanem akkor, amikor valamilyen – tényállástól függően eltérő – módon tudomást szerez az elővásárlási joga megsértéséről, vagyis arról, hogy az eladó nem fogadja el, figyelmen kívül hagyja az elfogadó nyilatkozatát és a felek az általuk kötött szerződést teljesítik.” Ezzel a Kúria tulajdonképpen felülírta, korrigálta a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében írt azon fordulatot, amely szerint az elővásárlásra jogosult a hatálytalanságból eredő igényeit a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül érvényesítheti.
A jelen eseti döntésében azonban a Kúria a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében írt határidők jogi jellegét is értelmezte és emellett részletesen is kifejtette, hogy a 30 napos igényérvényesítési határidő mikor veszi kezdetét.
A Ptk. 6:223. § (2) bekezdéséhez fűzött magyarázat a 3 éves jogvesztő határidővel kapcsolatban így fogalmaz: „Mivel az elővásárlási jog megsértésére való hivatkozás a kialakult és teljesedésbe is ment szerződéses, illetve tulajdonjogi viszonyokat teszi kétségessé visszamenőleg, a Ptk. nem kívánja ezt a lehetőséget túlságosan hosszú ideig fenntartani. Bár kötelmi igényként ezek az igények elévülnének, az általános elévülési idő is túlságosan hosszú lenne, illetve az elévülés nyugvása vagy félbeszakadása miatt az igényérvényesítés a beláthatatlan jövőbe tolódhatna, ezért a Ptk. bevezet egy speciális, hároméves igényérvényesítési határidőt. Ez a hároméves határidő az általános elévülési időnél rövidebb, és ezért szolgálhatja a bizonytalan jogi helyzet minél gyorsabb lezárásának igényét” [Ld. Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1714.]. Arra azonban sem az idézett kommentár újabb kiadása, sem a Ptk. miniszteri indokolása nem tér ki, hogy az idézett 3 éves jogvesztő határidő mellett a jogalkotó milyen indokok alapján döntött a 30 napos szubjektív, elévülési jellegű határidő normaszövegbe történő beiktatásáról.
A fenti jogeset jól rámutat arra, hogy a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében írt 30 napos határidő adott esetben túlságosan rövid. Az adott ügyben a Magyar Állam képviseletében az MNV Zrt. határidőn belül (számára az Nvtv. 14. § (5) bekezdése által meghatározott határidőn belül) jelezte az ingatlanok tulajdonosa (I. rendű alperes) felé, hogy elővásárlási jogát gyakorolni kívánja. A tulajdonos kezdetben az elővásárlási jogosult elfogadó nyilatkozatát elkésettnek tekintette, így azt figyelmen kívül hagyta.
Az adott esetben tehát az elővásárlásra jogosult határidőn belül megtett elfogadó nyilatkozatát követően a tulajdonos – az utóbb saját maga által is alaptalannak tekintett elkésettségi kifogásra hivatkozással – az adásvételi szerződést mégsem az elővásárlásra jogosulttal, hanem egy harmadik személy vevővel kötötte meg. Az elővásárlásra jogosult pedig, mivel keresetét néhány nappal a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében írt 30 napos határidőn túl terjesztette elő, utóbb sem tudta elővásárlási jogát gyakorolni, amely egy meglehetősen méltánytalan helyzetet (a kereset elutasítását) eredményezett az elővásárlási jogosult számára.
Mindez felveti azt a kérdést, hogy a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében írt 30 napos szubjektív határidőt nem lenne-e indokolt meghosszabbítani. A normaszöveg emellett egy másik kérdést is felvet: a Kúria már a 1/2020. polgári jogegységi határozatában kiemelte, hogy a jogosult elővásárlási joga megsértéséből fakadó igénye nem a normaszövegben írt szerződéskötésről való tudomásszerzéssel, hanem a tényleges jogsérelemről való tudomásszerzéssel keletkezik.
Jogeset száma: BH 2021. 199.
Szerző: Bodzási Balázs
A Ptk. szerződésátruházási szabályainak érvényesüléséről