Az Európai Unió Bírósága a C‑664/23. sz. ügyben hozott ítéletében a harmadik országbeli állampolgárok egyenlő bánásmódhoz való jogát értelmezte a 2011/98/EU irányelv rendelkezései alapján. Az ügy központi kérdése az volt, hogy a tagállami szabályozás kizárhatja-e a harmadik országból származó munkavállalók külföldön született gyermekeinek figyelembevételét szociális biztonsági ellátások szempontjából, ha ezen gyermekek beutazásának jogszerűsége nem igazolt.
Az alapeljárásban egy örmény állampolgár, TX, aki Franciaországban tartózkodási engedéllyel és munkavállalási jogosultsággal rendelkezett, családi ellátásokat igényelt három gyermeke után. A gyermekek közül kettő Örményországban született és illegálisan lépett be Franciaországba. A családi ellátásokért felelős francia hatóság (CAF) elutasította TX kérelmét arra hivatkozva, hogy a külföldön született gyermekek beutazásának jogszerűségét nem igazolták. TX fellebbezést nyújtott be, amelyet először elutasítottak, majd később a francia semmítőszék hatályon kívül helyezett és visszautalta az ügyet a versailles-i fellebbviteli bíróság elé. A kérdés az Európai Unió Bírósága elé került előzetes döntéshozatal iránti kérelem formájában.
Az ügy kulcsfontosságú kérdése az volt, hogy a 2011/98/EU irányelv 12. cikke alapján biztosított egyenlő bánásmód elve ellentétes-e egy olyan tagállami szabályozással, amely kizárja a harmadik országból származó munkavállalók szociális biztonsági ellátásaira való jogosultságát azon gyermekeik után, akiknek jogszerű beutazását nem igazolták.
A kérdés tisztázásához a Bíróságnak az irányelv rendelkezéseit és a szociális biztonsági ellátások területén alkalmazandó uniós jogot kellett értelmeznie. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2011/98/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a harmadik országból származó munkavállalók jogosultak a fogadó tagállam állampolgáraival azonos bánásmódra a szociális biztonsági ellátások tekintetében. Az irányelv célja, hogy biztosítsa a jogszerűen tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárok számára az állampolgárokkal azonos szintű szociális védelemhez való hozzáférést. Az ítélet hangsúlyozta, hogy az irányelv értelmében a tagállamok csak szigorúan meghatározott feltételek mellett korlátozhatják az egyenlő bánásmódhoz való jogot. Ezek alapján a nemzeti szabályozás, amely a külföldön született gyermekek jogszerű beutazásához köti az ellátásokhoz való hozzáférést, sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha ilyen követelmény nem vonatkozik a fogadó tagállam állampolgáraira. Az egyenlő bánásmódhoz való jog csak akkor korlátozható, ha azt az irányelv kifejezetten lehetővé teszi, és a korlátozást az érintett tagállam világosan kimondja.
Az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, hogy a harmadik országbeli munkavállalók szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférésének korlátozása, amely a gyermekek beutazásának jogszerűségén alapul, sérti a 2011/98/EU irányelvben foglalt egyenlő bánásmód elvét. Az ítélet megerősítette, hogy az uniós jog elsőbbsége és a munkavállalók védelme érdekében a tagállami szabályozás nem támaszthat diszkriminatív feltételeket.
Szerző: Szalai Anikó
Hivatkozott döntés: C-664/23. sz., Caisse d’allocations familiales des Hauts-de-Seine – ügy, az Európai Unió Bíróságának ítélete