Az Ákr. 123. § (1) bekezdésének g) pontja szerint semmisségi oknak minősül, és a hatóság döntését a közigazgatási perben is meg kell semmisíteni, ha az adott hatósági eljárásba további ügyfél bevonásának lett volna helye.
A Kfv.IV.37.982/2021/10. számú eseti döntés tényállása szerint az elsőfokú hatóság az alperesi érdekelt kérelmére építési engedélyt bocsátott ki egy társasház felépítésére, amelyet a másodfokú hatóságként eljáró alperes is helybenhagyott. A szóban forgó ingatlan szomszédságában élő személyek közül kilencen (a felperesek) az alperes döntését keresettel támadták.
Időközben az ingatlan szomszédságában lévő egyik ingatlan tulajdonjogát egy perben nem álló személy („az érintett”) szerezte meg, aki megküldte az építkezéssel kapcsolatos kifogásait az elsőfokú hatóságnak. Az ingatlan szomszédságában lévő másik ingatlan tulajdonosai („a tulajdonostársak”) ezalatt szintén ügyféli jogosultságuk megállapítását kérték az elsőfokú hatóságtól. Az első- és másodfokú hatóságok mindkét esetben olyan végzést hoztak, amelyben az eljárásba ügyfélként való belépésére irányuló kérelmet elutasították, azonban az eljáró közigazgatási bíróság mindkét végzést megsemmisítette. Ezt követően az alperes mindkét ügyféli kör vonatkozásában az ügyféli jogállást megállapító végzéseket hozott, és megküldte a bevont ügyfelek részére az időközben már megszületett első- és másodfokú határozatokat.
Mindezen történésekről a felperesek is tudomást szereztek, így a már folyamatban lévő perben előkészítő iratot terjesztettek elő, amelyben arra hivatkoztak, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti semmisségi ok áll fenn, mivel az eljárásba további ügyfelek bevonásának lett volna helye. Utaltak arra is, hogy az alperesi határozat semmisségét – a Kp. 85.§ (3) bekezdésének a) pontja értelmében – a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A semmisségi ok vonatkozásában kifejtette, hogy az a körülmény, hogy az ügyféli jogállás megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott döntést a bíróság megsemmisítette, helyt adva ezzel a kérelemnek, nem eredményezi annak megállapítását, hogy ezt az ügyfelet az eljárásba be is kellett volna a hatóságnak vonnia. Az ügyfél eljárásba való bevonása ugyanis nem egyenértékű a kérelem alapján az eljárásba kérelem alapján belépni kívánó ügyfél jogállásával.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes és az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság és az alperes határozata az Ákr. 123. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti okból semmisnek minősül. Az alperes ugyanis, bár az érintett és a tulajdonostársak részére ügyféli jogállást biztosított, erről csak az első- és másodfokú határozatok meghozatalát követően döntött. Ez pedig azt jelenti, hogy az érintett és a tulajdonostársak az ügyféli jogosultságaikat (így pl. nyilatkozattételi jogukat) az ügy érdemét eldöntő határozatok meghozatalára vezető eljárásban egyáltalán nem tudták gyakorolni. A Kúria álláspontja szerint mindez nem egyeztethető össze az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes hatósági ügyintézéshez való joggal sem.
Az alperes és alperesi érdekelt arra is hivatkozott a felülvizsgálati eljárásban, hogy a tulajdonostársak és az érintett már korábban is tudomással bírt az eljárásról, valamint hogy a felperesek az ügyfelek bevonásának hiányára csak a keresetindítási határidőn túl, a jóhiszemű pervitel követelményével ellentétes módon hivatkoztak.
A Kúria ennek kapcsán kifejtette, hogy a semmisségi okokat a Kp. 85. § (3) bekezdése alapján a bíróságnak – így a Kúriának is – hivatalból kell figyelembe vennie, így nincs relevanciája annak, hogy arra a felperes az eljárás mely szakaszában hivatkozik. A hivatalbóli észlelési kötelezettségből fakad az is, hogy a semmisségi okok kapcsán az arra hivatkozó fél kereshetőségi joga sem értelmezhető.
Jelen döntés rávilágít arra, hogy a hatóságoknak kiemelkedő körültekintéssel kell eljárniuk az ügyféli kör azonosításakor, így az ügy érdemében a hatóság csak akkor dönthet, amennyiben valamennyi ügyfelet bevont az eljárásba, illetve biztosította számukra az ügyféli jogaik gyakorlásának lehetőségét is. Amennyiben ugyanis a hatóság akár csak egyetlen ügyfél bevonását is elmulasztja, és így hoz határozatot, döntése semmisnek minősül. E semmisségi okot ráadásul a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie, azaz e körülményre bármely felperes felhívhatja a bíróság figyelmét, a kereshetőségi jog korlátjai nélkül. Sőt, az ügyfél bevonásának elmaradására mint semmiségi ok annyiban speciális, hogy arra értelemszerűen tipikusan nem is a „be nem vont” ügyfél, hanem valamely másik ügyfél hivatkozik. (Ezen semmisségi ok sajátosságai kapcsán ld. még Barabás Gergely: A közigazgatási cselekmény semmissége az új közigazgatási jogorvoslati rendszerben. In Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések 2022. Budapest, Magyar Jogász Egylet, 2022. 133-136.o.)
A döntés ugyanakkor felvet néhány megválaszolandó kérdést is. A semmiségi okok „bárki” általi hivatkozatósága ugyanis felveti a per – és ezzel együtt a hatósági eljárás – szándékos elhúzásának veszélyét is. Előfordulhat ugyanis, hogy bizonyos ügyfelek a jóhiszeműség és együttműködés elvével ellentétes módon szándékosan „elrejtőznek” a hatósági eljárás során, és – a hatóság minden, az ügyféli kör feltárása érdekében foganatosított intézkedése ellenére – csak a határozat meghozatalát követően, akár a peres eljárás során jelentkeznek, ezzel „semmissé téve” a határozatot. (Pontosabban ilyen esetben nem „semmissé tételről” van szó, hanem arról, hogy a már egyébként is meglévő semmisségi ok csak az ügyfél feltűnésével válik észlelhetővé a bíróság számára.) Bár az ügyféli kör teljes felderítése kétségtelenül a hatóság kötelezettsége, így annak elmulasztásának következményei is a hatóságot terhelik, e kötelezettségének a hatóság csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni, ha az ügyfelek is hajlandóak az együttműködésre.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.IV.37.982/2021/10.
Megjelent a „Jogászegyleti Értekezések 2022” tanulmánykötet