M.A. mint fogyasztó 2018-ban több szerződést is kötött D.V. litván ügyvéddel, hogy ő a házasság felbontására, a vagyonközösség felosztására, kiskorúak elhelyezésére, tartásdíj összegének megállapítására vonatkozó polgári peres és más eljárásokban képviselje. Az ügyvéd kötelezettséget vállalt arra, hogy szóbeli és/vagy írásban jogi tanácsot ad, előkészíti a jogi iratok tervezetét, jogi szempontból tanulmányozza a dokumentumokat és az ügyfelet különböző fórumokon képviseli és ezekkel kapcsolatos okiratokat készít. Az említett szerződések mindegyikében a munkadíjat az „ügyfél részére nyújtott jogi szolgáltatások minden órája után” 100 euróban határozták meg. Az ügyvéd rendszeres időközönként számlát állított ki az ügyfél részére, aki azonban nem fizette meg az összes követelt munkadíjat, így az ügyvéd bírósághoz fordult annak behajtása érdekében. A bíróság az ügyvéd kereseti kérelmének csak részben adott helyt, mivel mind az öt szerződés vonatkozásában tisztességtelennek ítélte meg az árral kapcsolatos kikötéseket és a követelt munkadíjat a felére csökkentette. Az ügyvéd fellebbezését elutasította a litván bíróság, ő azonban felülvizsgálati kérelemmel fordult a litván legfelsőbb bírósághoz.
Ez a bíróság terjesztette elő az Európai Unió Bíróságának azt a kérdést, hogy a jogi szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés árral kapcsolatos kikötése a 93/13. sz. EGK irányelv, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, hatálya alá tartozik-e. Ha igen, akkor további kérdés, hogy lehet-e tisztességtelen az a feltétel, amely nyelvtani szempontból egyértelműen van megfogalmazva, azonban kétséges, hogy az átlag fogyasztó számára átlátható-e annak a gazdasági következménye.
A 93/13 irányelv 3. cikke értelmében: „Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.” „A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”
A litván bíróság azt is kérdésként tette fel, hogy elvárható-e ésszerűen a szolgáltatótól, hogy a szolgáltatása tekintetében a szerződés megkötése előtt tájékoztató árat tüntessen fel, és ennek szerepelnie kell-e a szerződésben, tekintettel arra, hogy az ügyek sajátos jellege miatt nehézségekbe ütközik szükséges munkaórák előzetes megbecslése.
A litván polgári jog magasabb szintű védelmet állapít meg, mint az uniós irányelv, mivel az alapján a szerződési feltétel átláthatóságának hiánya elegendő ahhoz, hogy azt tisztességtelennek lehessen nyilvánítani, így a litván bíróság arra is keresi a választ, hogy az uniós jog milyen joghatásokat fűz valamely szerződéses kikötés tisztességtelen jellegének megállapításához. Ugyanis, ha az árra vonatkozó kikötés érvénytelensége a szerződés semmiségét eredményezi, akkor ez a fogyasztó indokolatlan gazdagodásához és a szolgáltató igazságtalan helyzetéhez vezetne.
Az EU Bíróság megállapította, hogy a jogi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés esetében is szolgáltatóról és fogyasztóról van szó, tehát azok a 93/13/EGK irányelv hatálya alá tartoznak, és maga a szerződés olyan kikötése is, amely a nyújtott szolgáltatások árát az óradíj elve alapján határozza meg. A Bíróság szerint nem minősül világosnak és érthetőnek az a szerződéses kikötés, amelyben a szolgáltatások árát anélkül határozzák meg az óradíj elve alapján, hogy a fogyasztónak a szerződés megkötése előtt tájékoztatást nyújtanának a pénzügyi következményekről. A Bíróság szerint a szolgáltatások árát meghatározó szerződéses kikötést nem kell tisztességtelennek tekinteni pusztán amiatt, hogy az nem felel meg az átláthatóság követelményének, kivéve, ha a tagállam nemzeti joga kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a tisztességtelen kikötés minősítése alapulhat kizárólag ezen.
A Bíróság azt is kifejtette, hogy ha a szerződés nem maradhat fenn a tisztességtelennek minősített kikötés törlését követően, akkor az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság azon helyzet visszaállítását rendelje el, amelyben a fogyasztó e kikötés hiányában lett volna. Ez még akkor is így van, ha ennek eredményeként a szolgáltató ügyvéd a már nyújtott szolgáltatásaiért semmilyen díjazást nem kap. Ha a szerződés érvénytelensége a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek teszi ki, akkor a nemzeti bíróság ezt a helyzetet orvosolhatja azzal, hogy vagy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti a semmis feltételt, vagy a szerződés olyan más rendelkezésével, amelybe a szerződéskötő felek beleegyeznek. Azt azonban nem teheti meg a nemzeti bíróság, hogy a megsemmisített tisztességtelen kikötést a saját, a szolgáltatásokért járó díjazás mértékének becslésével helyettesíti.
Forrás: C-395/21. sz. D.V. kontra M. A. ügy az ügyvédi munkadíjról, ECLI:EU:C:2023:14
Írta: Szalai Anikó
Dr. Kemenes István negyven éve az igazság szolgálatában