Az útlevél kötelező, de hiánya aránytalanul nem büntethető

A finn ügyészség eljárást indított egy állampolgára ellen, mert érvényes útlevél nélkül tette meg az utat kedvtelési célú vízi járművével Finnország és Észtország között, oda és vissza is, miközben áthaladt a két ország közötti nemzetközi vizeken is. Helsinkibe visszaérkezve a finn állampolgár nem tudta bemutatni a határellenőrzés során sem útlevelét, sem egyéb útiokmányát, amelyből személyazonossága megállapítható lett volna. Enyhébb súlyú határsértés miatt ezért a hatóságok eljárást indítottak ellene, arra hivatkozva, hogy személyigazolványt vagy útlevelet magánál kell tartania annak is, aki másik európai uniós tagállamba utazik, vagy másik tagállamból érkezve belép Finnország területére.

Az eljárásban első fokon megállapították a bűncselekmény elkövetését, de annak csekély súlya miatt nem szabtak ki vele szemben büntetést. A büntetés alól azért is mentesítették az elkövetőt, mert a kiszabható pénzbüntetés a havi jövedelme 20 százalékában lett volna megállapítható, ami ebben az esetben aránytalan büntetést eredményezett volna, mert az 95 250 euró lett volna (Ez nagyjából 34,5 millió forint.).

Az ügy folyománya, hogy az ügyész fellebbezését elutasították, aki ezt követően a finn legfelsőbb bírósághoz fordult, ez utóbbi pedig az Európai Unió Bíróságához. Az előzetes döntéshozatali eljárásban arra kérte az EUB-t, hogy vizsgálja ki az ügy tárgyát képező finn szabályozást, különös tekintettel a büntetőjogi szankciórendszerre.

A Bíróság megállapította, hogy az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogával nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amellyel a tagállam büntetőjogi szankciók terhe mellett arra kötelezi a saját állampolgárait, hogy érvényes személyazonosító igazolványt vagy útlevelet tartsanak maguknál, amikor – bármely közlekedési eszközzel vagy útvonalon – egy másik tagállamba utaznak. 

A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a szankciónak arányban kell állnia a jogsértés súlyával. Az olyan jellegű pénzügyi szankció, amilyenről a konkrét esetben szó van, és amely a nettó havi jövedelem 20 százalékát teszi ki, nem áll arányban a jogsértés súlyával.

Forrás: C-35/20 – A (Franchissement de frontières en navire de plaisance) 2021. október 6., ECLI:EU:C:2021:813

Szerző: Szalai Anikó