Lengyelországban több fogyasztó igényelt svájci frankban (CHF) nyilvántartott jelzáloghitelt ingatlanvásárlás céljából. A banki gyakorlatnak megfelelően ezeket a hiteleket lényegében svájci frankban tartották nyilván és lengyel złotyban (PLN) bocsátották a fogyasztók rendelkezésére, a CHF PLN-ben meghatározott vételi árfolyamának alkalmazásával. A gond abból származott, hogy a havi törlesztőrészletek visszafizetésekor az átváltási ár a CHF PLN-ben meghatározott eladási árfolyamának felelt meg.
Az ilyen típusú hitelt felvevők közül többen a varsó-śródmieściei kerületi bírósághoz fordultak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv alapján, annak megállapítása érdekében. Valamennyien az átváltási mechanizmusra vonatkozó, a hitelszerződésük szerves részét képező feltételeket tartották tisztességtelenek.
Ebben az ügyben a lengyel bíróság azért fordult az Európai Unió Bíróságához, mert választ várt arra a kérdésre, hogy az idevonatkozó irányelvvel ellentétes-e az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság a semmissé nyilvánított feltételt akár a felek szándéknyilatkozatainak értelmezésével, akár a semmissé nyilvánított tisztességtelen feltétel helyett a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezését alkalmazva helyettesíti. A lengyel bíróság azt is kérdezte a Bíróságtól, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyása keretében a nemzeti bíróság szorítkozhat-e csupán a feltétel ténylegesen tisztességtelen részének törlésére, vagy ellenkezőleg, a teljes feltételt törölnie kell.
Nemrégiben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti bíróságnak megvan az a kivételes lehetősége, hogy a semmissé nyilvánított feltételt valamely diszpozitív nemzeti rendelkezéssel helyettesítse. Ez a lehetőség azonban korlátozott, mert csak akkor alkalmazható, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződést egészében érvénytelenítse, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következményeknek tenné ki.
Ítéletében az Európai Unió Bírósága nyomatékosan megállapította, hogy az irányelv nem teszi lehetővé olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat alkalmazását, amely szerint a nemzeti bíróság, miután megállapította a fogyasztói szerződésben szereplő olyan tisztességtelen feltétel semmisségét, amely a szerződés egészének semmisségét eredményezi, a semmissé nyilvánított feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítheti, még abban az esetben is, ha a fogyasztó ezt a megoldást ellenzi.
A Bíróság ítéletében rámutatott arra is, hogy az irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, ami szerint a nemzeti bíróság kizárólag a feltétel ténylegesen tisztességtelen részét törölheti, aminek következtében e feltétel részben érvényes marad, már amennyiben az ilyen törlés a feltétel tartalmának lényegét érintő megváltoztatását eredményezi. Harmadsorban a Bíróság megállapította, hogy a fogyasztó jogaira vonatkozó elévülési idő csak akkor egyeztethető össze az uniós joggal, ha a fogyasztónak lehetősége volt jogai megismerésére azt megelőzően, hogy e határidő elkezdődött vagy lejárt volna.
A fentiekből következik, hogy az uniós joggal ellentétes az ilyen gyakorlatot lehetővé tevő nemzeti ítélkezési gyakorlat.
Forrás: A Bíróság ítélete a C-80/21–C-82/21. sz. egyesített ügyekben | D. B. P. és társai (Devizában nyilvántartott jelzáloghitel), ECLI:EU:C:2022:646
Írta: Szalai Anikó
ŐSZI ÖTÖS – kreditpontos munkajogi előadás-sorozat