Egy fordulatos hallgató-oktató közötti egyetemi vita volt az alapja annak a határozatnak, amelyet az Alkotmánybíróság Juhász Imre vezette ötös tanácsa 2022. június 13-án hozott meg, s amelyben az indítványozó hallgató jogi képviselőjén keresztül benyújtott indítványát utasította el, személyiségi jogok megsértése tárgyában.
Miután a hallgató (indítványozó) egy oktatója ellen bejelentést tett, lévén, nem felel meg az egyetemi oktatás előképzettségei feltételeinek, az oktató az indítványozót aljasnak nevezte testnevelés oktatás közben, amelyre az indítványozó egy panasz tételével válaszolt. Az indítványozó az egyenlő bánásmód megsértése miatt egy másik oktatóval szemben is panasszal élt. Az ügyben eljáró egyetemi etikai bizottság nem adott alapot az oktatói jogsértéseket valószínűsítő panaszoknak.
A hallgatói jogorvoslati fórumok és eljárások kimerítését követően az indítványozó keresetet indított a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt (2016) személyiségi jogainak megsértésére hivatkozással (véleménynyilvánítás miatti hátrányos megkülönböztetés, becsület és jóhírnév megsértése). Az eljáró bíróság a keresetet elutasította, majd annak ítéletét a másodfokú bíróságot követően a Kúria is fenntartotta hatályában.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz (AB) benyújtott panaszindítványában nem a véleménynyilvánítás vagy az egyenlő bánásmód körében élt alkotmányossági kifogásokkal, hanem tisztességes eljáráshoz való jogának – ezen belül a fegyverek egyenlőségének, a törvényes bíróhoz való jogának és a jogorvoslathoz való jogának – sérelmére hivatkozott.
A jelen írás címében – igaz, kissé hatásvadász módon – jelzett „jogi gimnasztika” az indítvány alábbiakhoz hasonló érveire utal, az AB döntése fényében, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme kapcsán:
„Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét részben a fegyverek egyenlőségének [Megjegyzés – az indítvány szerint: fegyveregyenlőségek] elvével összefüggésben állította. E körben előadta, hogy a Fővárosi Törvényszék 31.P tanácsa a 2018. február 28-án kelt végzésében megállapította illetékességének és hatáskörének a hiányát, és erre való tekintettel elrendelte a keresetlevél áttételét a Budai Központi Kerületi Bírósághoz, egyúttal mellékelten megküldeni rendelte a keresetlevelet az egyetem részére. Az indítványozó álláspontja szerint a kereset megküldése az egyetem részére olyan cselekedet volt, amely alkalmas volt arra, hogy az egyetemet előnyben részesítse a tekintetben, hogy időt adjon a peres eljárásra történő felkészülésére. Ezáltal a bíróság eljárása a fegyver egyenlőségek elvét megsértette.” (Ld. Indokolás, [16])
„Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú eljárás során azáltal sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó törvényes bíróhoz való joga, hogy a 2020. február 6-án tartott fellebbezési tárgyalást a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf. tanácsa az ügyelosztási rendtől eltérő összetételben tartotta, és ebben az összetételben hozta meg a másodfokú ítéletet is. Sérelmezte, hogy a 2020. január 1-jén nyilvánosan elérhető ügyelosztási rend szerint a tanács elnöke Véghné dr. Szabó Zsuzsanna bíró és dr. Ribai Csilla elnök, ehhez képest tanácselnökként dr. Hegedűs Mária bíró járt el.” (Ld. Indokolás [18])
A Kúria előtt lefolytatott felülvizsgálati eljárással kapcsolatosan az indítványozó az alábbiakat sérelmezte az alkotmánybírósági panaszában:
„Az indítványozó […] véleménye szerint a tanácsban nem járhatott volna el dr. Dzsula Marianna bírónő, mert korábban a Fővárosi Ítélőtábla polgári kollégiumvezetőjeként „az indítványozó ügyével találkozhatott”.” (Ld. Indokolás, [19]).
Az AB 1998 óta (ld. 6/1998. (III.11.) AB határozat) következetes – s azóta számos határozatban különböző vonatkozásokban is megerősített – gyakorlata szerint a tisztességesség eljárás egy abszolút és korlátozhatatlan minősége, de ez nem azt jelenti, hogy egyes részelemeinek megsértése esetén ne lehetne adott eljárást annak ellenére tisztességesnek tekinteni. Az AB ezzel kapcsolatos határozati megállapítása is rögzíti, hogy „miután nem törvényességi szempontú vizsgálatot végez, és nem egyszerű felülvizsgálati fórumként jár el, az esetleges eljárási hibák, jogértelmezési, ténymegállapítási kérdések nem vezetnek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének megállapítására. Az alkotmányossági vizsgálat fókuszában az a kérdés áll, hogy az eljárás egésze szempontjából történt-e olyan beavatkozás, amely az eljárás tisztességtelenségét eredményezi.” (ld. Indokolás, [61])
Az AB kifejtette továbbá, egy 2015-ös határozatára visszautalással, hogy csak alapos alkotmányjogi mérlegelést követően dönthető el, hogy az egyes eljárásban detektált (vélt) szabálysértések külön-külön vagy összességükben alaptörvény-ellenességhez vezettek-e. Értelemszerűen, csak ezután vizsgálható az is, hogy ezen alaptörvény-ellenesség a bírói döntést érdemben befolyásolta-e, amely a panaszindítvány befogadhatóságát alapozná meg. Ennek kapcsán az AB úgy találta, hogy az indítvány felveti az ügy érdemére kiható és a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, s erre tekintettel a panaszindítványt befogadást követően megvizsgálta.
Az Alkotmánybíróság végső következtetése szerint azonban a Kúria és az eljáró bíróságok minden tényt és körülményt helyesen mérlegeltek, mutattak rá az indítványozó által kezdeményezett eljárások során azon jogi hibákra, amelyek miatt – többek között – pl. felülvizsgálati kérelme az indítványozónak az érdemi elbírálásra alkalmatlan volt, és így az Alaptörvényben biztosított és az indítványban megjelölt jogainak sérelme sem volt megállapítható.
Szerző: Sulyok Márton
