(Jurčić kontra Horvátország)
Kristina Jurčić, horvát állampolgár megszakítás nélkül dolgozott 1993 és 2009. november 1. között Rijekában. November hónapban egyrészt munkát keresett, és november 27-én el is helyezkedett egy Splitben lévő vállalkozásnál, másrészt november 17-én orvosi beavatkozáson esett át a mesterséges megtermékenyítés (IVF) érdekében. A munkavállalás kezdetétől a munkaadó bejelentette és Jurčić regisztrálta magát a horvát egészségbiztosításra. Decemberben szerzett tudomást arról, hogy sikeres volt a megtermékenyítés és tekintettel a terhességgel összefüggő komplikációkra, táppénzre ment.
A hatóságok megtagadták a táppénz fizetését arra hivatkozással, hogy fiktív a munkavállalása, amely kizárólag arra irányul, hogy a várandósság idejére egészségbiztosítást szerezzen. Ezt azzal indokolták, hogy a valóságban egy munkaadó nem adna munkát mesterséges megtermékenyítésen résztvevő vagy terhes nőnek. További érvként hozták fel, hogy egy terhes nő alkalmatlan arra, hogy a lakóhelyétől (Rijeka) távoli városban (Split) vállaljon munkát, mivel közel 260 km-re van a két város egymástól.
A döntést Jurčić megtámadta a horvát bíróságokon, azonban minden bíróság, legvégül a horvát alkotmánybíróság is a horvát hatóságokkal értett egyet.
A strasbourgi bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikke (hátrányos megkülönböztetés tilalma) és az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének (tulajdonhoz való jog) sérelmét állapította meg. A horvát hatóságok esetjogának vizsgálata során a bíróság feltárta, hogy a horvát hatóság eljárása rendszeresen a terhes nőket célozta és alapvető feltételezése volt, hogy egy mesterséges megtermékenyítésben résztvevő nő egészségileg nem alkalmas munkavégzésre. A bíróság álláspontja szerint önmagában ez már elegendő ahhoz, hogy a nemen alapuló diszkriminációt megállapítsa. Továbbá a horvát hatóságok nem vizsgálták meg, hogy a nő tényleg munkavégzésre alkalmatlan egészségügyi állapotban volt-e, hogy valójában munkába állt-e, vagy hogy a munkaadó tudomására hozta-e a lehetséges terhességét (amire egyébként nem volt semmilyen jogi kötelezettsége a munkakeresés során).
Forrás: App. No. 54711/15, 2021. febr. 4-i ítélet, https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-207633%22]}
Szerző: Szalai Anikó