A lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény (továbbiakban: Fegyvertv.) 2021. január 1-i hatállyal számos rendelkezésében módosult, aminek hátterében uniós jogharmonizációs kötelezettségek álltak. A módosítások nyomán tűzfegyvernek (Fegyvertv. 29. § 2. pont) és ezen keresztül lőfegyvernek (Fegyvertv. 2. § 16. pont) minősülnek olyan eszközök is, amelyek a „valódi lőfegyverekhez” hasonló hatással („működőképességgel”) eleve nem rendelkeznek (pl. színházi tűzfegyver vagy csak riasztótöltény működtetésére alkalmas, de riasztófegyvernek nem minősülő eszköz), ezért nagy részük hatósági engedély nélkül is jogszerűen megszerezhető és tartható. A lőfegyverfogalom ilyen irányú, nem engedélyköteles eszközökre való tágítására tekintettel a Fegyvertv. lőfegyverre vonatkozó, hagyományos értelmező rendelkezése mellé törvénybe iktatták az ún. működőképes lőfegyver meghatározását is (2. § 51. pont): ezek közé a lőfegyvernek minősülő légfegyverek, továbbá az ún. A és B kategóriába tartozó, tűzfegyvernek minősülő kézifegyverek tartoznak.
Az igazgatási háttérszabályozás változására tekintettel a jogalkotó szükségesnek tartotta a Büntető Törvénykönyv módosítását is, hogy a veszélyeztetési potenciállal nem rendelkező eszközök a lőfegyverrel visszaélés bűntettének elkövetési tárgyai közül kikerüljenek. Ezért egyes elkövetési magatartásokhoz a háttértörvény újonnan beiktatott „működőképes lőfegyver” kategóriáját kapcsolta elkövetési tárgyként, a korábbi lőfegyver megjelölés helyett. A Btk. 2021. január 1-től hatályos 325. § (1) bekezdése szerint:
Aki
a) működőképes lőfegyvert engedély nélkül megszerez vagy tart,
b) lőfegyvert engedély nélkül készít vagy forgalomba hoz,
c) működőképes lőfegyvert engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,
d) a lőfegyver készítésére, kereskedelmére, illetve a működőképes lőfegyver megszerzésére, tartására vonatkozó engedély kereteit túllépi,
e) engedéllyel tartott lőfegyverét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A módosítás indoka első látásra érthető, az alkalmazhatósága ugyanakkor komoly jogértelmezési kérdéseket vet fel. A Fegyvertv. módosításának előterjesztői indokolása kizárólag a lőfegyver per definitionem, azaz a törvényi besorolás szerintiműködőképtelenségre (a veszélyeztetési potenciál in abstracto hiányára) hivatkozik, és nincsen tekintettel arra, hogy az egyébként definíciószerű lőfegyver in concreto is lehet működésképtelen (pl. a hibás összeszerelés folytán, vagy az ütőszeg törése folytán működésképtelen, de javítható tűzfegyver). A bírói gyakorlat az in concreto működésképtelen lőfegyvereket – az absztrakt veszélyeztetési bűncselekmény – alkalmas elkövetési tárgyainak tekintette, így a lőfegyverrel visszaélés azokra is elkövethető volt (lásd BH 2011. 158.). Az előterjesztői indokolás tehát téved, amikor azt állítja, hogy „a lőfegyver fogalmát az implementált szabályozás hatálybalépését megelőzően hatályban volt igazgatási rendszabály kizárólag a rendeltetésszerű használatra alkalmas, vagyis a ténylegesen működőképes eszközök számára tartotta fenn.”
A bírói jogértelmezés szerint ez nem így volt, hiszen az elkövetési tárgy tényleges működőképessége nem volt tényállási elem. A módosítást követően az a technikai nyelvhasználati zavar áll elő, hogy az egyébként in concreto működésképtelen lőfegyverek egy részét a Fegyvertv. technikai normája szerint – immár nem pusztán lőfegyvernek, hanem – működőképes lőfegyvernek kell tekinteni, és az engedély nélkül ilyen eszközt tartó személy büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani.
A normavilágosság szempontjából kérdéses, hogy minősíthető a Btk.-ban működőképesnek az, ami egyébként működésképtelen. Az ítélkezés számára a nyelvi, történeti és teleologikus értelmezés ellentétes eredményeinek ütköztetésével és a keretdiszpozíció dogmatikai jellemzőinek elemzésével nem lesz könnyű feladat annak az eldöntése, hogy a módosítással a korábbi bírói gyakorlatot felülíró, valódi dekriminalizáció következett-e be, vagy a büntetendőség köre érdemben nem módosult. A kérdés alapos jogtudományi elemzés tárgya lehet. A módosítás értelme különösen megkérdőjelezhető arra figyelemmel, hogy a Fegyvertv. szerint a működőképes lőfegyver kategóriájába nem tartozó lőfegyverek nagy része nem is engedélyköteles. A bűncselekmény elkövetési módja, az engedélynélküliség, ezeknél fogalmilag fel sem merülhet, a tényállásból való kizárásuk tehát a Btk. módosítása, azaz az elkövetési tárgy újradefiniálása nélkül is megoldható lett volna.
A lőfegyverrel visszaélés tényállásán túl módosult a foglakozás körében elkövetett veszélyeztetéshez fűzött értelmező rendelkezés [Btk. 165. § (4) bek.]., valamint a fegyveres elkövetésre vonatkozó értelmező rendelkezés [Btk. 459. § (1) bek. 5. a) pont], mindkettőbe a működőképes lőfegyver került. A módosítás jelentősége ezeknél érthető, mert e büntetőnormák szempontjából az eszköz engedélyhez kötöttsége nem releváns kérdés, ellenben a szabályozás alapját az eszköz élet, testi épség veszélyeztetésére való alkalmassága adja. Ezért a Fegyvertv. lőfegyverfogalmának tágítása e Btk. rendelkezések szűkítését tette indokolttá.
Szerző: Szomora Zsolt
Véleménynyilvánítás szabadsága az alkotmánybírósági határozatok tükrében
