2026 augusztusától kell alkalmazni az Európai Parlament és Tanács 2023. július 12-i (EU) 2023/1543. rendeletét, amely a büntetőeljárás során az elektronikus bizonyítékokkal kapcsolatban, valamint a büntetőeljárást követően a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása céljából kibocsátott, közlésre kötelező európai határozatokról és megőrzésre kötelező európai határozatokról rendelkezik (továbbiakban: E-evidence rendelet). Az uniós tagállamok közötti, a korábbinál lényegesen szorosabb és egyszerűbb együttműködés fontos eszköze lehet például a számítógépes bűnözéssel (ideértve a számítástechnikai rendszerek ellen elkövetett támadásokat és az online csalások különböző formáit is), a gyermekek szexuális kizsákmányolásával, az emberkereskedelemmel vagy a terrorcselekményekkel szembeni büntetőjogi fellépésnek. Fontos azonban, hogy az E-evidence rendelet a bizonyítási eszközt képező elektronikus adatok tagállamok közötti közlését nem csak az online bűnözés, hanem bármilyen olyan bűncselekmény esetén biztosítja, amely büntetési tételének felső határa legalább három évig terjedő szabadságvesztés [5. cikk (4) bekezdés]. Ha nem adatkérés, hanem az adatok megőrzésére kötelezés történik, akkor a büntetési tétel felső határára vonatkozó korlátozás sem él [6. cikk (3) bekezdés].
A tagállami hatóságok és a szolgáltatók közötti adatszolgáltatás kiterjedhet az előfizetői és a felhasználó azonosítását lehetővé tevő adatokra, a forgalmi adatokra, sőt meghatározott feltételek mellett az elektronikus kommunikáció tartalmi adataira is.
Az E-evidence rendelet a korábbi jogsegélyrendszerhez képest azzal hoz alapvető előrelépést, hogy lehetővé teszi: egy uniós tagállam büntetőügyben eljáró hatósága arra kötelezhet egy, az Unióban szolgáltatásokat kínáló és egy másik tagállamban letelepedett (vagy – ha nem letelepedett – ott jogi képviselő által képviselt) szolgáltatót, hogy az adatok helyétől függetlenül
közöljön vagy őrizzen meg elektronikus bizonyítékokat. A rendelet tehát az Unióban szolgáltatást kínáló szolgáltatókra alkalmazandó, így a magyar hatóságok közvetlenül adatkéréssel fordulhatnak egy uniós tagállam területén működő hírközlési szolgáltatóhoz; és fordítva. Közlésre kötelező európai határozat és megőrzésre kötelező európai határozat kizárólag büntetőeljárás keretében és céljából bocsátható ki, valamint büntetőeljárást követően legalább négy hónapig terjedő szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából, amelyet nem a terhelt távollétében hozott határozattal szabtak ki, olyan esetekben, amikor az elítélt megszökött az igazságszolgáltatás elől.
Az uniós rendelet a magyar eljárásrend szerint alapvetően két eljárási cselekménynek feleltethető meg:
– az adatkérésnek (Be. 261. és köv. §§);
– valamint az elektronikus adatok megőrzésére kötelezésnek (ami legfoglalás keretében szabályozott kényszerintézkedés; Be. 315-317. §).
A rendelet előírásai a belső jogban közvetlenül alkalmazandók, de a végrehajtás pontos eljárási szabályainak megteremtése érdekében szükséges volt az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény (továbbiabkan: EUtv.) szabályainak kiegészítése (VI/A. Fejezet). A 2025. évi CXVIII. törvénnyel beiktatott módosításokat 2025. december 22-én hirdették ki. Ahogy említettük, az új eljárásrend lényege, hogy tagállamok igazságügyi hatóságai közvetlenül fordulhatnak a hírközlési szolgáltatókhoz, de ezzel együtt a határozatot kibocsátó hatóságnak értesítenie kell a másik tagállam végrehajtó hatóságát a határozat kibocsátásáról. Az EUtv. a közlésre kötelező határozatok (adatkérés) esetén az ügyészséget jelöli ki végrehajtó hatóságként. Ilyen módon biztosítható a közvetlen megkeresések belső törvényességi kontrollja, az esetleges megtagadási okok vizsgálata (pl. tanúzási akadályok vagy menetességet élvező személyek esetén), a közlésre kötelezett szolgáltató rendbírságolása nem teljesítés esetén, és a jogorvoslati eszköz (a nyomozási bíróhoz előterjeszthető felülbírálati indítvány) (103/B-F. §).
Az EUtv. rendezi a közlésre vagy a megőrzésre kötelező európai határozat kibocsátásának belő eljárásrendjét is. E tekintetben a szabályozás különbséget tesz aszerint, hogy előfizetői vagy a felhasználó azonosítását lehetővé adatok közlését kérik-e a magyar hatóságok, vagy tartalmi adatok beszerzésére irányul a határozat. Előbbi esetben a bíróság és az ügyészség, továbbá – ügyészségi jóváhagyás birtokában – a nyomozó hatóság is bocsáthat ki közlésre kötelező európai határozatot. Amennyiben azonban forgalmi vagy tartalmi adatokra irányul a határozat, azt közvetlenül csak a bíróság a bocsáthatja ki, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak pedig bírósági jóváhagyásra van szüksége. A megőrzésre kötelező határozat kibocsátásához viszont nem szükséges bírósági jóváhagyás (103/G. §).
Az E-evidence rendelet fontos garanciális rendelkezése, hogy bármely személy, akinek adatait közlésre kötelező európai határozat révén kérték, hatékony jogorvoslatra jogosult az adott határozattal szemben. Amennyiben ez a személy gyanúsított vagy vádlott, úgy ezt a jogorvoslatot a büntetőeljáráson belül kell biztosítani (18. cikk). Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a kibocsátó hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a közlésre kötelező európai határozat alapján történő adatközlésről azt a személyt, akinek az adatait kérik (13. cikk). Az EUtv. a felülbírálati indítvány előterjesztésének lehetőségét vezeti be az adatkéréssel érintett személy számára, amelyet az ügyészség útján lehet a nyomozási bíróhoz előterjeszteni. A törvény ezen kívül – az E-evidence rendelettel összhangban –szabályozza az eljárásrendet arra az esetre is, amikor az érintett tájékoztatása kivételesen mellőzhető (103/H. §).
Végezetül fontos megemlíteni, hogy az elektronikus adatokra vonatkozó jogsegélyi intézményrendszer nem csak az uniós tagállamok viszonyában bővült, hanem az Európa Tanács Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményéhez (az ún. Budapesti Egyezményhez) kapcsolódó második kiegészítő jegyzőkönyv alapján az Európa Tanács – egyébként nem uniós tag – tagállamainak viszonyrendszerében is. A jegyzőkönyv szabályozza többek között a domain név regisztrációs adatokra és előfizetői adatokra vonatkozó kérelmeket, a forgalmi és tárolt adatok gyorsított közlését, a vészhelyzeti együttműködést, valamint a közös nyomozati formákat, így a videokonferenciákat és közös nyomozócsoportokat. Ennek alkalmazása érdekében a jogalkotás a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvényt módosította.
A 2025. évi CXVIII. törvénnyel beiktatott módosítások 2026. július 1-jén lépnek hatályba.
Szerző: Szomora Zsolt
