2018 tavaszától közel 6000 munkavállaló perelte be az Egyesült Királyságban, a watfordi munkaügyi bíróságon (Watford Employment Tribunal), a Tesco Stores-t, arra hivatkozva, hogy nem részesülnek az egyenlő munkáért egyenlő díjazásban, amelyet a nemzeti szabályozás és az EUMSZ 157. cikke is előír.
A Tesco Storesnak az Egyesült Királyság területén változó méretű üzletei vannak, amelyekben együttvéve körülbelül 250 000 munkavállaló dolgozik. A pert kezdeményező női munkavállalók szerint a munkájuk egyenértékű a Tesco Stores hálózata elosztóközpontjaiban alkalmazott férfi munkavállalók munkájával és az EUMSZ 157. cikke értelmében jogosultak a munkájukat e munkavállalók munkájához viszonyítani, még akkor is, ha a munkájukat különböző üzletekben végzik. A társaság viszont úgy érvelt, hogy az EUMSZ 157. cikkének nincs közvetlen hatálya az egyenlő munkán alapuló kérelmek esetében, így a felperesek nem hivatkozhatnak arra a munkaügyi bíróság előtt.
A watfordi munkaügyi bíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Unió Bíróságától, rámutatva arra, hogy az Egyesült Királyság bíróságai bizonytalanok e cikk közvetlen hatályában.
Az EUB az ügy vizsgálata során mindenekelőtt megállapította, hogy a Brexit ellenére hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatali kérelem megválaszolására. Ugyanis a kilépési megállapodás 86. cikke alapján az Egyesült Királyság bíróságai által 2020. december 31-ig előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmek elbírálhatóak.
Az EUMSZ 157. cikkét értelmezve az EUB kijelenti, hogy a nevezett cikk egyértelműen és pontosan eredménykötelezettséget ír elő és kötelező jelleggel bír mind az „egyenlő munka”, mind az „egyenlő értékű munka” tekintetében. A Bíróság az ítéletében emlékeztet arra, hogy korábban már számos ügyben kimondta az EUMSZ 157. cikkének közvetlen hatályát és a Tesco Stores érvelésével ellentétben az érintett cikk által kiváltott közvetlen hatály kiterjed az eltérő nemű munkavállalók által végzett „egyenlő munkára” és „egyenlő értékű munkára” is. Az EUMSZ 157. cikkének alapvető célja, hogy kizárja a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést, ami az ilyen irányú értelmezést támasztja alá. Annak az eldöntése, hogy az összehasonlított munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végeznek-e, az előterjesztő bíróság feladata a tényállás feltárása során.
Jelen ügyben a Bíróság ezt a megállapítást arra is alapozza, hogy az érintett munkavállalók díjazása egyetlen, azonos forrásból, ugyanattól a munkáltatótól származik. Ha a díjazásbeli különbségek nem egyetlen forrásból, azonos munkáltatótól erednek, akkor hiányzik az a jogalany, amely helyre tudná állítani az egyenlő bánásmódot, így az ilyen helyzet nem tartozik az EUMSZ 157. cikkének közvetlen hatálya alá.
Forrás: C-624/19. sz. ügy, Tesco Stores, ECLI:EU:C:2021:429
Szerző: Szalai Anikó
Kérhető-e tanácsadó vélemény az Emberi Jogok Európai Bíróságától?