Az Európai Unió Bírósága szerint megtévesztő lehet az a védjegy, amely egy szám, például egy régi évszám használatával valótlan történeti örökséget, hosszú ideje fennálló szakértelmet és ebből fakadó presztízst sugall. A döntés különösen a luxuscikkek piacán fontos, ahol a fogyasztói megítélésben a minőség nemcsak az anyagból vagy a kivitelezésből, hanem a márka tekintélyéből, hagyományából és imázsából is eredhet.
Az Európai Unió Bírósága a C-412/24. sz. Fauré Le Page ügyben arról döntött, hogy az uniós védjegyjog alapján megtévesztőnek minősülhet-e egy olyan védjegy, amely számot tartalmaz, és ez a szám a fogyasztók számára a vállalkozás sokkal korábbi alapítási évére, illetve hosszú történeti hagyományra utalhat. Az ügy a luxus bőráruk piacához kapcsolódott, ahol a márka múltja és a hozzá kapcsolt presztízs különösen fontos szerepet játszhat a fogyasztói döntésekben.
A tényállás szerint a 2009-ben alapított Fauré Le Page Paris francia társaság megszerezte a „Fauré Le Page” védjegyet, majd bőráruk vonatkozásában bejelentette a „Fauré Le Page Paris 1717” kifejezést tartalmazó védjegyeket. A versenytárs Goyard ST-Honoré a francia bíróságok előtt e védjegyek törlését kérte, arra hivatkozva, hogy az „1717” elem tévesen sugallja egy XVIII. században alapított vállalkozás fennállását és a nagy múltra visszatekintő know-how továbbadását.
A jogvita sajátossága az volt, hogy létezett ugyan egy történelmi Maison Fauré Le Page, amely fegyverek és kiegészítők értékesítésére szakosodott, de ez a vállalkozás 1992-ben megszüntette tevékenységét, míg a Fauré Le Page Paris társaságot csak 2009-ben alapították. A francia semmítőszék ezért azt kérdezte az EUB-tól, hogy megtévesztő lehet-e egy védjegy, ha olyan számot tartalmaz, amelyet a fogyasztók alapítási évként értelmezhetnek, és amely így hosszú időre visszanyúló szakértelmet sugall, holott ilyen folytonos know-how valójában nem áll fenn.
A Bíróság válasza szerint igen: egy védjegy az uniós jog értelmében megtévesztő lehet, ha olyan számot tartalmaz, amely régóta fennálló know-how-ra utal, és ez az érintett áruk tekintetében minőségi garanciát, illetve presztízst sugalló imázst biztosít, miközben a valóságban ilyen hosszú ideje fennálló know-how nem létezik. A Bíróság ezzel nem azt mondta ki, hogy minden történeti utalás vagy évszám használata tilos, hanem azt, hogy az ilyen elem akkor válhat jogilag problémássá, ha alkalmas a fogyasztók megtévesztésére az áruk lényeges jellemzői tekintetében. Az alkalmazandó uniós szabály a fogyasztók megtévesztésére alkalmas védjegyeket zárja ki, különösen akkor, ha a megtévesztés az áru vagy szolgáltatás fajtájára, minőségére vagy földrajzi származására vonatkozik.
Ezért egy régi évszámot idéző védjegyelem különösen akkor lehet megtévesztő, ha a fogyasztók azt úgy értelmezik, hogy a vállalkozás hosszú idő óta folyamatosan működik, és e történeti folytonosság révén különleges szakértelmet halmozott fel. A döntés jelentősége abban áll, hogy a Bíróság a „minőség” fogalmát a luxuspiaci fogyasztói észleléshez igazította: ha a presztízs és a hagyomány maga is értéknövelő tényező, akkor ezek valótlan sugallása is megtévesztő lehet.
A Bíróság ugyanakkor a végső értékelést a nemzeti bíróságra bízta. A francia bíróságnak az ügy összes körülménye és az érintett fogyasztói közönség észlelése alapján kell megvizsgálnia, hogy a „Fauré Le Page Paris 1717” megjelölés valóban azt az üzenetet közvetíti-e, hogy a márka 1717 óta fennálló know-how-val rendelkezik. Ennek során a védjegyeket nem elemeikre bontva, hanem összességükben kell értékelni, figyelembe véve az „1717” szám mellett a „Paris” szó jelenlétét és a megjelölés által kiváltott teljes piaci üzenetet.
A döntés gyakorlati üzenete egyértelmű: a márkatörténet és az örökség erős kereskedelmi eszköz lehet, különösen a luxuságazatban, de jogi kockázatot hordoz, ha a kommunikált múlt nem felel meg a valóságnak. A vállalkozásoknak ezért különösen óvatosan kell használniuk az alapítási évre, történeti folytonosságra vagy több évszázados szakértelemre utaló megjelöléseket, mert ezek nem csupán marketingelemek, hanem a fogyasztói döntést befolyásoló, védjegy-jogilag is releváns állítások lehetnek.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: C-412/24. sz. ügy, Fauré Le Page, 2026. március 16-i ítélet, ECLI:EU:C:2026:250
