Negyven év a magyar jogász társadalom szolgálatában

Interjú Dr. Benisné dr.Győrffy Ilonával, aki 1979-től volt a Magyar Jogász Szövetség munkatársa, majd 2020-ig a Magyar Jogász Egylet titkára

Mikor és hogyan kezdett el dolgozni a Magyar Jogász Szövetségnél?

1979. december 15.-én nyertem felvételt a Magyar Jogász Szövetségbe, majd jogutódjánál, a Jogász Egyletben összesen negyven évet töltöttem el. Ezt megelőzően az Aranypók vállalat jogtanácsosa voltam, majd született két gyermekem, egy lányom és egy fiam. Éppen GYES-en voltam otthon, amikor jött a lehetőség, hogy a Magyar Jogász Szövetségbe mehetek dolgozni, és őszintén szólva, kapva kaptam az alkalmon. Szívesen hagytam ott ugyanis az előző munkahelyemet, mert szemrehányást kaptam az akkori igazgatótól, hogy egy értelmiségi nő nem szülhet két gyereket, és micsoda dolog, hogy ismét kimaradok a munkából. Dr. Jókai Lóránt főtitkár felvett tehát engem akkor a Jogász Szövetségbe. Úgy gondolom, hogy – nagyon helyesen – nem egyből titkárként kezdtem dolgozni, de a korábbi titkár, egy hivatásos korcsolyázónő helyére kerültem a Szövetség egyik munkatársaként. Azt tudni kell, hogy ennek a szervezetnek a munkáját abban az időben egy tizennégy fős apparátus segítette, és a kezdeti időszakban a Vállalati Jogász Tagozat tartozott hozzám. Akkoriban két titkár társam volt, Miklós Lajos, aki sajnos már elhunyt, és Hársfalvi Rezső, aki a Jogi Továbbképző Intézet igazgató helyetteseként megbízással működött a Jogász Szövetségben.

Hogyan működött akkor a Jogász Szövetség és mennyiben változott meg a rendszerváltással?

Az 1949-ben alakult Magyar Jogász Szövetség volt az a szervezet, amely összefogta a jogtanácsosokat, az ügyvédeket, a bírókat, az ügyészeket és az államigazgatásban dolgozókat. A jogtanácsosok azonban igen nagy létszámban működtek, ezért úgy próbálták segíteni a munkájukat, hogy létrehozták a Vállalati Jogász Tagozatot, a Szövetkezeti Jogász Tagozatot, amelyek ugyanolyan felépítésben működtek, mint a „központ”, vezetőséggel, választmánnyal, bizottságokkal, szakosztályokkal, ugyanígy tömörültek a közigazgatási jogászok is. Majd elérkezett a rendszerváltás ideje, amikor az akkori főtitkár, Máthé Gábor jogtörténész vetette fel azt, hogy kanyarodjunk vissza a szép múlthoz, hiszen az elődünk a Magyar Jogász Egylet volt, amelyet Csemegi Károly elnökölt először, és 1879 októberében jegyezte be az akkori törvényszék. Javaslata az volt, hogy térjünk vissza a régi elnevezéshez. A jelentősége szintén az volt az akkori szervezetnek is, hogy összefogta a jogászságot, amely akkor még csekély létszámú volt. 1990-ben Király Tibor akadémikus volt az elnökünk, aki egyébként azóta is örökös elnökünk, és akkor nem csak a neve változott meg a Szövetségnek, immáron Magyar Jogász Egylet lett újra, hanem létrejött egy operatív bizottság, amelynek munkája eredményeképpen egy év alatt nagy szervezeti átalakuláson is átesett. Ez azt jelentette elsősorban, hogy megszűntek a tagozatok, megmaradt az elnökség, de már csak egy szűk körű vezetőséggel, létrejött a küldöttgyűlés, ami a mai napig is működik, továbbá bizottságok és szakosztályok alakultak. Ez az átalakítás, a tagozatokba való szerveződés megszűntetése létszámcsökkenéssel járt, és sajnos utóbb derült ki, hogy ez nagy vonzerő volt az akkori tagság számára. Ezzel párhuzamosan elfogadták az új egyesületi törvényt is, amelynek hatására egyre-másra alakultak a jogászokat tömörítő egyesületek, bírói egyesület, ügyészi egyesület, közlekedési bírák, cégbírák egyesülete, és még hosszan sorolhatnám. Egy pillanatra nem is kaptunk levegőt, attól tartottunk, hogy ez jelenti a Jogász Egylet végét, hiszen hirtelen annyifelé csatlakozhattak a jogászok, hogy azt hittük, talán erre az összetartó erőre már  nincs is szükség. Nem volt jogos a félelmünk.

Hogyan tudott talpon maradni az új kihívások közepette a Jogász Egylet?

Azt azért tudni kell, hogy a Magyar Jogász Szövetség egészen a rendszerváltásig részesült állami támogatásban, ami biztosította a működését. A korábban működő munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselőit a Magyar Jogász Szövetség oktatta, amiből jelentős bevétel keletkezett, és az akkor nem is kicsi apparátust eltartotta, aztán a munkaügyi döntőbizottságok megszűnésével ez is elmaradt. Nehéz anyagi körülmények között kezdtük az új rendszert, és 1991-ben jött az ötlet, hogy rendezzünk nagy rendezvényeket, hátha ezzel talán a megcsappant taglétszámot is vissza tudjuk hódítani. Bándi Gyula, az akkori főtitkár ötlete volt, hogy nevezzük el a rendezvényeket Jogász Vándorgyűlésnek, hiszen minden alkalommal más-más helyen rendeztük meg, nem főváros-centrikus rendezvény volt. Az elsőt Siófokon tartottuk, a másodikat Debrecenben, és így tovább. Úgy döntött az akkori vezetés, hogy ezt egy évben kétszer, tavasszal és ősszel is megszervezzük. 1992-ben pedig az azóta ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkező újkori első Jogászgyűlést tartottuk meg. Ez már azért segítette a működési feltételeinket, de ezzel együtt is csökkentenünk kellett az apparátus létszámát. A történethez hozzátartozik az is, hogy 1900 óta a Magyar Jogász Egylet székhelye Budapesten a Szemere utca 10-ben volt, amiből – anyagi helyzetünket segítendő – 170 négyzetmétert eladtunk a Budapesti Ügyvédi Kamarának.  A későbbiekben a Szemere utca 8-ba került  át a működési helyünk, amit a Magyar Ügyvédi Kamarától kedvező áron bérel az Egylet. Azt gondolom, hogy nem az irodahelyiségek szépségén vagy eleganciáján múlik az Egylet működésének a megítélése, elmondhatom, hogy mi itt is jól éreztük magunkat. Lehet, hogy anyagilag mentünk össze, de az elv, a szakma szeretete, amit a tagjaink részéről tapasztalunk, az összefogása a különböző jogász rétegeknek változatlanul megmaradt, és ez a lényeg.

Milyen jelentősége volt és van ma a jogász társadalomban a Magyar Jogász Egylet rendezvényeinek? Miben különbözik egymástól a Jogász Vándorgyűlés és a Jogászgyűlés?

Most lett volna a 44. Jogász Vándorgyűlés és a 15. Magyar Jogászgyűlés, ami sajnos csúszik a koronavírus járvány miatt. A pandémia nagyon rossz hatással van az Egyletre is, mert ezek a rendezvények mindig húzóerőt jelentettek. A vándorgyűlések olyan témákkal foglalkoztak, amelyek a jogalkalmazók mindennapi szakmai életét segítették, olyan tudást szerezhettek meg a résztvevők ott, amit másnap, harmadnap már tudtak alkalmazni a munkájukban. Ezzel szemben a két évente megrendezésre kerülő Jogászgyűléseken az első számú igazságügyi vezetők a jövő elképzeléseiről tartottak mindig  referátumokat az első napon. A két éjszakás, három napos balatoni rendezvény további napjain pedig az élő jog minden területéről, az igazságszolgáltatás, a civilisztika, a büntetőjog jelentős témaköreiről szóltak a különböző referátumok. A rendezvény vonzereje abban is rejlik, hogy a résztvevők találkozhatnak például az Alkotmánybíróság elnökével, az igazságügyi miniszterrel, a legfőbb ügyésszel, nem is egyszer a köztársasági elnökkel, és még akár kezet is foghatnak velük. Göncz Árpádot, Sólyom Lászlót, Mádl Ferencet köztársasági elnökként is többször az előadóink között tudhattuk. Volt olyan Jogászgyűlésünk, ahol még az osztrák köztársasági elnök is előadást tartott. Az Egyletnek és ezeknek a rendezvényeknek is az a jelentősége, hogy valamennyi jogász réteget összefog, ahol egy asztalhoz ülhet a bíró, az ügyész, az ügyvéd, a jogtanácsos és ugyanarról a szakmai témáról szabadon beszélhetnek. Ez azért fontos, mert ha más helyzetben leül egymással az ügyvéd és a bíró, akkor rögtön kombináció veszi kezdetét, hogy egyik a másikat biztos befolyásolni akarja. A múltban is és most is ebben rejlik a Jogász Egylet ereje. Voltak szakmai viták, és igenis volt kritika, bizony nem egyszer felálltak a résztvevők szakmai ellenvéleménnyel is, és olyan állásfoglalások is születtek, amelyeket a Jogász Egylet vezetése továbbított a törvényalkotók felé.

Fel tud eleveníteni esetleg egy nagy szakmai vitát, ami  jelentőséggel bírt?

Az 1987. évi szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban voltak kemény viták, de végülis úgy zárultak, hogy részint elfogadásra került az, amit a többség, a szövetkezeti jogtanácsosok többsége javasolt, és tudott engedni az akkori igazságügyi vezetés is, mert az ő javaslataik egy része is megvalósult. Ezzel egy egyensúly jött létre, ami megnyugtatóan hatott akkor a jogtanácsosokra, de mindig voltak ellenvélemények, ugyanakkor nem voltak vitától hangosak a rendezvények. Örök bánatunk volt, hogy a sajtót nem tudtuk mozgósítani, bármilyen nagy létszámú volt a rendezvény, és akármilyen díszvendég is lehetett. Megállapítottuk, hogy valószínűleg akkor lenne sajtóérdeklődés, ha valami botrányszag lenne, de az szerencsére sosem volt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy szakmai szervezet és mindig szakmai alapon, soha nem politikai alapon zajlottak a viták. Negyven évet töltöttem itt, és nyugodtan mondhatom, hogy nem volt soha politizálás, talán ebben is rejlik a Jogász Egylet értéke, nemcsak az én szememben, hanem valamennyi jogász kolléga szemében.

Mit jelentett Önnek személy szerint a titkári pozíció? Ha jól tudom, mindig is szívügye volt a Magyar Jogász Egylet?

2020. január 1. óta nem vagyok hivatalosan az Egylet titkára, de annyira magaménak érzem még mindig, hogy csak többes szám első személyben tudok beszélni róla. A családom mellett az Egylet volt a mindenek feletti, amiért mindent megtettem. A nagy létszámú Jogász Szövetségben és a némileg kisebb létszámú  Jogász Egyletben is sok munkával, nagy lelkesedéssel dolgoztam, igaz itt már titkárként egyedül, hiszen minden rám szakadt, de boldog örömmel csináltam, mert az a szerencsés ember vagyok, aki megtalálta, és négy évtizeden át végezhette azt a munkát, amit szeretett. Hálás vagyok Trócsányi László elnök úrnak, hogy úgy érezte, egy picit még mindig szükség van rám.

Hány elnökkel dolgozott együtt és milyen elnöktípusokat tudna megkülönböztetni?

Nem volt sok elnökünk. Egészen a rendszerváltásig Antalffy György,  aki professzor volt a Szegedi Tudományegyetemen, több, mint egy évtizedig volt az elnökünk. Őt követte Király Tibor akadémikus, aki tavaly ünnepelte századik születésnapját. Az Egyletért mindent megtett a maga csendes stílusával, teljesen más habitusú volt, mint például Máthé Gábor jogtörténész, aki nemcsak elnökünk volt, hanem két ciklusban főtitkárunk is. Ahogy említettem, többek  között a Magyar Jogász Egyletté való átalakulást  köszönhetjük neki. Sárközy Tamás professzor több cikluson keresztül volt elnök, egészen 2020. február 4-én bekövetkezett haláláig. Az ő javaslatára már nem csak egyéni tagok vannak az Egyletben, hanem ügyvédi irodák, bankok, tehát jogi személy pártoló tagok is. A jelenlegi elnökünkben, Trócsányi László professzor úrban nagyfokú elhivatottságot látunk, a megválasztását követő Elnökségi ülésen  olyan őszintén mondta, hogy  szívügye lesz az Egylet vezetése, aminek már most látni az első megtett lépéseit. Őszintén remélem, hogy elnöksége alatt az Egylet ismét a régi szakmai elismertségben fog működni. Azt hiszem feltétlenül említést érdemel Erdei Árpád egyetemi tanár, Breznay Tibor közigazgatási és munkaügyi birósági elnök, Komáromi Gábor hirközlési és közlekedési ombudsman-helyettes, Nagy László egyetemi tanár, Miks Antal legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész és Mészár Róza kúriai tanácselnök főtitkári megbízatása is.

Melyek voltak azok a visszajelzések, amitől ennyire szerette, amiért úgy érezte, hogy érdemes csinálni a titkári hivatást? Sokat elárul munkájáról, hogy Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést is kapott elismeréséül.

Úgy éreztem, hogy szerettek a kollégák, a mai napig is szeretnek, nagyon lehet érezni az emberek szeretetét, mindegy, hogy a nagy rendezvények szervezéséről, egy előadói felkérésről, egy pályázati ügyintézésről vagy egy kávérendelésről legyen szó. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a Jogász Egyletben a Titkárság van a tagságért és nem fordítva, mi csak nagyon szépen kérhetünk a tisztségviselőktől, tagoktól, és ők ezt, minden ellenszolgáltatás nélkül, a saját főállásuk mellett csinálják, elismerésre méltóan. A leglátványosabb pillanat talán az volt számomra, hogy távozásom előtt az utolsó Elnökségi ülésen felszólalt Bánáti János, és azt mondta, hogy: „Ne felejtsük el, hogy  Ilona hány keserves éven át vitte a hátán a Jogász Egyletet. Ha ő ezt nem tette volna meg, akkor nem ülnénk itt ezen az Elnökségi ülésen, mert nem lenne Jogász Egylet.” Nagy elismerés volt ez nekem,  meg is hatódtam, nagyon jól esett. Kaptam valóban egy állami kitüntetést is 2018-ban, a Magyar Jogász Egylet eredményes működése érdekében több mint négy évtizeden át  végzett szakmai munkám elismeréseként. Meggyőződésem, hogy nem kellett volna ezért a munkáért állami kitüntetést kapni, de amikor átvettem, ott volt az ügyvéd lányom, a fiam, a két unokám, és hát meg kell, hogy mondjam, nagyon megható volt, méltó befejezése ennek a munkának, remélem, talán nem teljesen végérvényesen.

Budapest, 2021. január 11.

Az interjút készítette: dr. Dobrotka-Mayer Annamária