A Kúria az új szakértő közigazgatási perben való kirendelésének kérdésével foglalkozott végzésében

A Kúria Kfv.V.37.325/2024/9. számú végzésének releváns tényállása szerint a II. rendű alperes ingatlanok kisajátítását kezdeményezte közlekedési infrastruktúra-fejlesztési közérdekű célból az I. rendű alperes kisajátítási hatóságnál két ütemben, köztük a felperes tulajdonában álló ingatlanokét is. Az első ütem keretében az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelmének helyt adott határozatával, és az érintett ingatlanok kisajátítási kártalanítás fejében történő kisajátításáról rendelkezett. Az ingatlanok tulajdonosa keresettel támadta az I. rendű alperes határozatát, amely keresetnek az elsőfokú bíróság helyt adott, azonban az elsőfokú bíróság ítéletet a Kúria a Kfv.IV.37.509/2021/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

A kisajátítás második ütemének keretén belül az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelmének helyt adott, és két külön határozatában rendelkezett a felperes ingatlanainak kártalanítás fejében történő kisajátításáról közlekedési infrastruktúra fejlesztés közérdekű célból. Az I. rendű alperes a hatósági eljárások során igazságügyi szakértőt rendelt ki (a továbbiakban: „A” szakértő) az ingatlanok forgalmi és kártalanítási értékének meghatározása céljából. Az eljárások során a felperes magánszakértői véleményt terjesztett elő, amelyek figyelembevételét az I. rendű alperes mellőzte, továbbá elutasította a felperes új szakértő kirendelésére irányuló indítványát is.

A felperes keresettel támadta az alperes mindkét határozatát, vitatva a javára megítélt kártalanítási összegeket. Keresetében állította, hogy az „A” szakértő szakvéleménye homályos és önellentmondó, ennélfogva aggályos, ezért elsődlegesen új szakértő kirendelését, másodlagosan a megelőző eljárásban kirendelt „A” szakértő meghallgatását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei nyomán indult peres eljárásokat egyesítette, majd ítéletével mindkét alperesi határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes részére megítélt kisajátítási kártalanítás összegét megemelte. Határozatának indokolásában utalt a Kúria Kfv.IV.37.509/2021/6. számú hatályon kívül helyező végzésére, amelyben a Kúria a kisajátítás első üteme kapcsán született kisajátítási határozatok kapcsán előírta, hogy a bíróságnak az új eljárásban tájékoztatnia kell a feleket és a szakértőket arról, hogy a perszakértők szakvéleményei nem felelnek meg a jogszabályoknak, és fel kell hívnia a szakértőket a szakvélemények átdolgozására. A bíróság utalt rá, hogy a Kúria végzésében azt is előírta, hogy ha a szakvélemény hiányosságai nem pótolhatóak, vagy azok helyességéhez az átdolgozást követően is nyomatékos kétség fér, akkor a felek indítványára másik szakértő kirendelésére kerülhet sor.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy ennek megfelelően helyt adott a felperes szakértői bizonyítási indítványának, és a megelőző eljárásban eljárt „A” szakértőt helyett „új” igazságügyi szakértőt (a továbbiakban: „B” szakértő) rendelt ki az ingatlanok értékének meghatározása céljából. A bíróság a kirendelt „B” szakértő szakvéleményét és annak kiegészítését megküldte a feleknek, viszont az azokra vonatkozó észrevételek benyújtására határidőt nem szabott, jogkövetkezményt nem határozott meg. A II. rendű alperes a szakvéleményre és annak kiegészítésére észrevételt tett, ezt azonban a bíróság nem vette figyelembe arra hivatkozással, hogy észrevétel a perbeli utolsó tárgyalást megelőző napon került előterjesztésre, ami sérti a jóhiszemű és tisztességes pervitelre vonatkozó előírásokat.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a „B” szakértő szakvéleménye nem volt hiányos vagy homályos, annak helyességéhez nyomatékos kétség nem fért, a peradatokkal nem volt ellentétes, ezért azt aggálytalannak tekintette és ítélkezése alapjául elfogadta. Rámutatott arra, hogy a szakvéleményben foglaltakat az I. rendű alperes nem vitatta, míg a II. rendű alperes észrevételeit olyan kései időpontban terjesztette elő, hogy azokat a bíróság – az előzőekben kifejtettek szerint – mellőzte.

A jogerős ítélettel szemben a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság eltért a Kfv.IV.37.509/2021/6. számú kúriai végzésében foglaltaktól. Állította, hogy a bíróság nem rendelhetett volna ki új szakértőt, ehelyett arra kellett volna felhívnia a megelőző eljárásban eljárt „A” szakértőt, hogy dolgozza át szakvéleményét. Utalt arra, hogy a per során kifogásolta az új szakértő kirendelését, e kifogását azonban a bíróság nem bírálta el. Kifejtette, hogy a Kúria végzésében foglaltakra figyelemmel a bíróságnak új szakértő kirendelése helyett először a megelőző eljárásban eljárt szakértő kirendeléséről kellett volna rendelkeznie, és fel kellett volna hívnia őt szakvéleménye átdolgozására. Állította azt is, hogy a „B” szakértő szakvéleménye aggályos. Sérelmezte, hogy a szakvéleményre tett észrevételét a bíróság elkésettsége okán mellőzte, megítélése szerint ugyanis észrevételének megtétele során határidőt nem mulasztott.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) kiemelt szerepet biztosít a megelőző eljárásban kirendelt szakértőnek, a Kp. 80. § (1) bekezdése szerint ugyanis a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye egyúttal a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének minősül, továbbá a perben azonos szakkérdés tárgyában szakértőként elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazandó. Utalt az Alkotmánybíróság 5/2020. (I. 29.) AB határozatára, amely szerint a Kp. nem zárja ki azt, hogy a felek a közigazgatási perben a megelőző eljárásban kirendelt és a perben is szakértői státusszal rendelkező szakértő szakvéleményét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) általános szabályai szerint kifogásolják, ami a szakvélemény aggályossága esetén a Pp. szabályai szerint akár másik szakértő kirendeléséhez is vezethet. A Kp. és Pp. alapján tehát a szakértői vélemény a perben megkérdőjelezhető, az újabb szakértő kirendelése nem kizárt, ennek fényében a bíróság feladata az aggályosnak vélt szakvélemény perbeli alkalmazhatóságának megítélése.

A Kúria leszögezte, hogy a felperes a perben új szakértő kirendelésére irányuló indítványt terjesztett elő, amelynek teljesítését a II. rendű alperes ellenezte, és ehelyett a Kp. 80. §-a alapján indítványozta a megelőző eljárásban kirendelt „A” szakértő meghallgatását. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor az „A” szakértő szakvéleményének értékelése nélkül helyt adott a felperes új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának.

A Kúria kiemelte, hogy a bíróságnak a szakvéleményt a többi bizonyítékhoz hasonlóan értékelnie kell ítéletében. A bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kell, hogy a szakvélemény aggályos-e, amennyiben pedig igen, akkor a Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontja alapján erre fel kell hívnia a felek figyelmét. Ezt követően kerülhet sor a szakvélemény kiegészítésére a Pp. 313. § alapján, majd ennek esetleges eredménytelenségét követően a további bizonyítási indítványok megtételére. A Kúria Kfv.IV.37.509//2021/6. számú végzése is ezen eljárásrendet írta elő az elsőfokú bíróság előtti másik peres eljárásra. A Pp. 316. § (1) bekezdése meghatározza azt is, hogy a kirendelt szakértő véleménye mikor aggályos, ennek egyik esete, ha a szakvélemény „egyébként kétséges.” A Kúria kiemelte, hogy mindez azt jelenti, hogy a szakvélemény akkor is aggályos, ha a bíróságnak a per adatai, a szakvélemény sajátosságai, valamint az egyéb bizonyítékok alapján nyomatékos kétsége áll fenn annak helyességével kapcsolatban.

Jelen esetben az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az „A” szakértő mint megelőző eljárásban kirendelt szakértő véleménye a Kp. 80. § (1) bekezdése alapján a bíróság által elsődlegesen kirendelendő szakértő szakvéleményének minősül. A bíróság nem indokolta meg, hogy ehhez képest milyen okfejtés alapján döntött új szakértő kirendeléséről, továbbá nem bírálta el a II. rendű alperes kapcsolódó eljárási kifogását sem.

A Kúria a 3/2020. (XI. 9.) KK véleményre utalással kifejtette, hogy a bizonyító fél a Kp. 80. § (1) bekezdése alapján nincs elzárva attól, hogy vitassa a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének tartalmát, továbbá a bíróságnak is fel kell hívnia a fél figyelmét, ha a kirendelt szakvélemény aggályosságát észleli. Ha az aggályossági okot nem sikerül kiküszöbölni, a Pp. alapján a bíróságnak eleget kell tennie a bizonyító fél új szakértő kirendelésére irányuló indítványának.

Következésképp az elsőfokú bíróságnak értékelnie kellett volna az „A” szakértő szakvéleményét, fel kellett volna hívnia a felek figyelmét arra, hogy azt aggályosnak találja, és – erre irányuló indítvány esetén – csak ezt követően kerülhetett volna sor a szakvélemény kiegészítésére, az „A” szakértő meghallgatására. A további esetleges bizonyítási indítványok megtételére és teljesítésére csak ennek eredménytelenségét követően kerülhetett volna sor. Az elsőfokú bíróság nem tartotta be ezen eljárásrendet, és a II. rendű alperes „A” szakértő meghallgatására irányuló indítványa ellenére rendelkezett a felperes indítványa alapján „B” szakértő kirendeléséről, továbbá nem tájékoztatta a feleket az „A” szakértő szakvéleményének aggályosságáról sem. A bíróság ítéletének indokolásában sem adott számot arról, hogy miért tartotta az „A” szakértő szakvéleményét aggályosnak és milyen okból látta szükségesnek a „B” szakértő kirendelését. Mindez a Kúria megítélése szerint az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási szabálysértésnek minősül.

A Kúria megállapította azt is, hogy a bíróság jogszabálysértő módon mellőzte a II. rendű alperes „B” szakértő szakvéleményére tett észrevételeit is. A feleket a Pp. 313. § (2) bekezdése alapján megilleti a szakvéleményre vonatkozó észrevételezési jog, így a bíróság a felek e körbe tartozó észrevételeit csak akkor mellőzheti, ha azok megtételére határidőt szab, és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményére a feleket figyelmezteti. Az elsőfokú bíróság azonban a felek számára a szakvéleményre irányuló észrevételek megtételére határidőt nem szabott, a jogkövetkezményekre nem figyelmeztette őket. Ennek hiányában a felek a tárgyalás berekesztéséig előterjeszthették nyilatkozataikat, észrevételeiket. A Kúria hangsúlyozta, hogy a bíróság a Kp. 2. § (3) és (6) bekezdései alapján – az eljárás koncentrált befejezése és a perbeli jogok gyakorlásának elősegítése érdekében – határidőket szabva, megfelelő felhívásokat kibocsátva határozza meg azokat a kereteket, amelyek között a felek például a szakértői véleménnyel kapcsolatos nyilatkozataikat előterjeszthetik, és ezáltal azok a többi fél és a szakértő számára megismerhetővé válnak. Ilyen felhívás kibocsátásnak hiányában azonban a II. rendű alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a „B” szakértő szakvéleményére vonatkozó észrevételeit a tárgyalás berekesztését megelőzően, a tárgyalási napot megelőző napon terjesztette elő.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.V.37.325/2024/9.