A Kúria Kfv.I.37.131/2025/13. számú végzésének tényállása szerint az alperesi érdekelt katódanyaggyártó üzem létesítésére vonatkozó összevont környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az I. rendű alpereshez. Az eljárás során az I. rendű alperes elismerte a felperesi környezetvédelmi egyesület ügyféli jogállását. Az I. rendű alperes az eljárás eredményeként meghozott határozatával az alperesi érdekelt részére megadta az egységes környezethasználati engedélyt az üzem létesítésére vonatkozóan.
A felperes keresettel támadta az I. rendű alperes határozatát, amelyben anyagi és eljárásjogi jogsérelmekre egyaránt hivatkozott. Az alperesek védiratukban, az alperesi érdekelt pedig észrevételében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a megelőző eljárásban gyakorolhatta volna ügyféli jogait, ennek azonban nem tett eleget, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdése alapján a perben már nem érvényesítheti igényeit.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével alaptalanként elutasította. Indokolásában a felperes jogsérelmeit különválasztotta az engedélykérelemmel kapcsolatos hivatkozásokra, valamint a kifejezeten az I. rendű alperesi határozatból eredő jogsérelmekre. Rögzítette, hogy a határozatból eredő jogsérelmek kapcsán a felperesnek nem volt lehetősége a megelőző eljárásban tényállításokat tenni, e körben az I. rendű alperes álláspontját csak a határozatból ismerhette meg, így e kérdéseket vitathatta a perben. Ezzel szemben a további jogsérelmek az engedélykérelem és az ahhoz csatolt dokumentáció hiányosságaival függenek össze, a felperes azonban ezek tekintetében a megelőző eljárás során passzív volt, ügyféli jogait nem gyakorolta. A felperes tehát olyan kifogásokat kívánt a perben érvényesíteni, amelyek érvényesítésétől nem volt elzárva a megelőző eljárásban. A Kp. 78. § (4) bekezdése márpedig előírja, hogy a megelőző eljárásban az összes felmerülő tényt, körülményt elő kell adni, továbbá a hiányosságokat pótolni, a tényállást és a vitás kérdéseket tisztázni kell, az ellentmondásokat pedig fel kell oldani. A felperes engedélykérelem hiányosságaira vonatkozó hivatkozásai a kérelem hiányával kapcsolatos körülménynek minősülnek, így az erre vonatkozó kifogásokat a megelőző eljárásban kellett volna előadnia. Utalt arra, hogy a felperesi környezetvédelmi egyesület számára a jogszabály azért biztosít ügyféli jogállást, hogy a környezetvédelmi érdekek védelmét célzó kifogásait a megelőző eljárásban érvényesítse. A felperes a perben olyan kifogásokat hozott fel a levegő-, a víz-, a zaj- és a rezgésvédelem területén, amelyek nem jelentek meg a megelőző eljárásban, márpedig ez a vizsgálat a Kp. 78. § (4) bekezdése értelmében nem tehető át a közigazgatási perre. Az elsőfokú bíróság ennélfogva mellőzte a felperes által megjelölt jogsérelmek többségének vizsgálatát.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Kp. 78. § (4) bekezdését, az ugyanis nem a megelőző eljárásban elő nem adott jogszerűségi kifogásokra, hanem a megelőző eljárásban nem értékelt, új tényekre, körülményekre vonatkozik.
A Kúria végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a per központi kérdését a Kp. 78. § (4) bekezdésének értelmezése képezte, ugyanis az elsőfokú bíróság e jogszabályhely alapján jutott arra, hogy a keresetben foglalt jogsérelmek túlnyomó részét a megelőző eljárásban kellett volna előterjesztenie felperesnek, így azok a perben már nem érvényesíthetőek. További eldöntendő jogkérdésként jelölte meg, hogy hogyan biztosított az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egy olyan környezetvédelmi egyesület számára, amelynek kereshetőségi jogát a bíróság elismerte, azaz az egyesület megelőző eljárásban tanúsított „aktivitása” kihatással van-e keresetének tartalmára.
Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 17. § d) pontjában szabályozott, objektív jogvédelmi célú, privilegizált perindítási jog alapján, valamint a felperesnek a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1) bekezdésében szabályozott, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 10. § (2) bekezdése szerinti automatikus ügyféli jogállása folytán ismerte el a felperes kereshetőségi jogát a perben. A Kúria ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Kp. nem kapcsolja össze a Kp. 17. § d) pontja szerinti perindítási jogot az ügyféli jogállás megelőző eljárásban való elismerésével vagy az ügyféli jogok megelőző eljárásban való aktív gyakorlásával, így utóbbiak nem jelentik a kereseti igény érvényesíthetőségének feltételét.
A Kúria rámutatott arra is, hogy ez az értelmezés van összhangban az Aarhusi Egyezmény 9. cikkében deklarált igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapelvével is. Az Aarhusi Egyezményből fakadó kötelezettségek teljesítése során az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés területén az Alapjogi Charta 47. cikke szerinti standardok és az uniós jog általános alapelvei irányadóak. A Kúria kifejtette, hogy az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) gyakorlata szerint az Egyezmény 9. cikk (3)-(4) bekezdéseinek alkalmazásában a nemzeti eljárásjogot úgy kell értelmezni, hogy az – amennyire csak lehetséges – megfeleljen a hatékony érvényesülés és az egyenértékűség alapelveinek. Az EUB azt is kimondta, hogy a jogorvoslathoz való jog területén a tagállamok számára biztosított mérlegelési jog nem eredményezheti a hatékony jogorvoslathoz való jog szükségtelen, illetve aránytalan korlátozását. Az Aarhusi Egyezmény és az Alapjogi Charta együttes értelmezéséből tehát a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesülésének követelménye következik. A Kúria ennek alátámasztására idézte az EUB C-664/15. számú ügyben hozott ítéletét, amely szerint az Aarhusi Egyezmény 9. cikk (3) és (4) bekezdését és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét együttesen úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan rendelkezés, amely olyan jogvesztő nemzeti eljárásjogi szabályt ír elő a környezetvédelmi szervezetekkel szemben, amely alapján azok elveszítik ügyféli jogállásukat és így nem tudnak keresetet indítani az eljárás eredményeként hozott határozattal szemben, ha nem terjesztenek elő kifogást kellő időben a közigazgatási eljárásban.
A Kúria rámutatott, hogy a hazai jogalkotó a Kp. 17. § d) pontjában foglalta össze azon követelményeket, amelyek a civil szervezetek perindítási jogának feltételeit képezik, ezek között pedig a megelőző eljárásban való részvétel és az észrevételezés kötelezettsége nem szerepel. A jogorvoslathoz való jog minél szélesebb biztosítása érdekében ilyen követelmény a Kp. 78. § (4) bekezdésének alkalmazásával sem írható el. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhely értelmezésekor nem volt figyelemmel arra, hogy a megelőző eljárásnak és a közigazgatási pernek nem azonos a tárgya, ugyanis a megelőző eljárás az alperesi érdekelt kérelmének elbírálására, a per viszont már az I. rendű alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata iránt zajlott. A felperes ekként az I. rendű alperes által vizsgált, értékelt összes kérdés tekintetében csak a hatósági határozatból szerzett tudomást arról, hogy azokban mi az I. rendű alperes álláspontja, illetve arról is, hogy a dokumentációt hiányosnak tartja-e.
A Kúria kiemelte, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdése a törvény bizonyítási szabályai között helyezkedik el, és azt határozza meg, hogy a megelőző eljárás idején fennálló, de abban nem értékelt tényre, körülményre a felperes milyen feltételekkel hivatkozhat a közigazgatási perben. E szabály tehát azt hivatott biztosítani, hogy a tényállás feltárásának színtere a megelőző eljárás maradjon. A Kp. 78. § (4) bekezdése ennélfogva az új tények, és nem pedig a keresetben megjelölt új, a megelőző eljárásban nem hivatkozott jogszabálysértések előadására vonatkozóan ír elő korlátozást. A megelőző eljárásban a környezetvédelmi egyesületnek nem feladata azon jogszabályi rendelkezések megjelölése, amelyek vizsgálatát a hatóságnak el kell végeznie. A Kp. e rendelkezése tehát nem azt a célt szolgálja, hogy elzárja a felperes a hatósági döntés jogszerűségének perben való vitatása, jogorvoslati jogának gyakorlása elől. A Kp. 78. § (4) bekezdésében foglalt „új tény” a határozat alapját képező tényálláshoz képest eredményezne változást, azonban a felperes keresetében az I. rendű alperes „értékelő tevékenységét” vitatta, annak hiányosságai és nem megfelelő következtetései okán hivatkozott jogsértésre. Az ilyen jogsértések vizsgálatát viszont a Kp. 78. § (4) bekezdése nem zárja ki, ennélfogva az elsőfokú bíróság nem mellőzhette volna a felperes kereseti érvei túlnyomó részének vizsgálatát.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.I.37.131/2025/13.
