Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy ha egy tagállam a kibocsátó államban fennálló fogvatartási körülmények miatt megtagadja egy európai elfogatóparancs végrehajtását, köteles minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a szabadságvesztés-büntetést saját területén hajtsa végre, elkerülve ezzel a keresett személy büntetlenségét.
Két, Belgiumban lakóhellyel rendelkező személy esetében a román, illetve a görög igazságügyi hatóság európai elfogatóparancsot bocsátott ki szabadságvesztés-büntetések végrehajtása érdekében. A belga fellebbviteli bíróságok az EEP-k végrehajtását megtagadták arra hivatkozva, hogy a romániai és a görög fogvatartási körülmények miatt fennáll annak a kockázata, hogy a keresett személyek embertelen vagy megalázó bánásmódnak legyenek kitéve, ezért a belga semmítőszék azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, köteles‑e Belgium maga végrehajtani a büntetéseket, hogy elkerülje az elítéltek büntetlenségét.
A Bíróság kimondta, hogy ilyen helyzetben a végrehajtó tagállam igazságügyi hatósága, amely az EEP végrehajtását megtagadta, köteles az uniós jog által biztosított más büntetőjogi együttműködési eszközt – különösen a szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2008/909/IB kerethatározatot – igénybe venni annak érdekében, hogy a büntetést saját területén hajtsa végre. A Bíróság szerint a végrehajtó hatóságnak tevékenyen kell törekednie arra, hogy a keresett személy ne maradjon büntetlenül, miközben a végrehajtó és a kibocsátó hatóság közötti párbeszédet a lojális együttműködés, a kölcsönös bizalom és a kölcsönös elismerés elveinek kell vezérelniük, többek között úgy, hogy a végrehajtó állam saját kezdeményezésére kéri a kibocsátó államtól az ítélet megküldését.
A Bíróság hangsúlyozta, hogy közérdek fűződik ahhoz, hogy a büntetés a végrehajtó tagállamban végrehajtásra kerüljön, ha az EEP végrehajtását a kibocsátó állam fogvatartási körülményei miatt utasítják el. Arra is emlékeztetett, hogy ugyan egy szabadságvesztés-büntetésnek a büntetést kiszabó tagállamtól eltérő tagállamban történő végrehajtása főszabály szerint az érintett személy hozzájárulását igényli, ilyen hozzájárulásra nincs szükség, ha lényegében bebizonyosodik, hogy az elítélt azért hagyta el az ítéletet hozó tagállam területét, hogy megkísérelje kivonni magát a büntetés végrehajtása alól.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: A Bíróság C-722/23. és C-91/24. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete, Rugu és Aucroix, 2026. június 4. ECLI:EU:C:2026:441
