A Kúria Kfv.VI.37.270/2026/6. számú ítéletének tényállása szerint a kerületi rendőrkapitányság mint elsőfokú hatóság közúti ellenőrzés alá vonta a felperes tulajdonában álló gépjárművet, amely során – a Budapest Közút Zrt. (a továbbiakban: BK Zrt.) ellenőrei által végzett összetömeg-mérés alapján – megállapította, hogy a jármű tömege meghaladta a megengedett maximális értéket. A kerületi rendőrkapitányság ezt követően határozatával a járművezetőre és a tulajdonos felperesre közigazgatási bírságot szabott ki e közlekedési szabályszegés miatt. Hatáskörét a rendőrség szerveiről és a rendőrség szerveinek feladat és hatásköréről szóló 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 12. §-ára és a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. §-ára alapította.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt rendőr-főkapitányság alperes a határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatóság határozatát.
A felperes keresettel támadta a rendőrfőkapitányság határozatát. Ebben azzal érvelt, hogy az elsőfokú hatóságnak és a BK Zrt. ellenőreinek sem volt hatásköre a közúti ellenőrzés lefolytatására. Utalt rá, hogy a rendőr-főkapitányság és a BK Zrt. közötti együttműködési megállapodás nem releváns, mert az ügyben egy rendőrkapitányság járt el, márpedig a megállapodás az ellenőrzésre jogosult szervek között a kerületi rendőrkapitányságot nem nevesíti.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a rendőr-főkapitányság határozatát megsemmisítette. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a Korm. r. 11. § (3) bekezdése külön szabályozza a rendőr-főkapitányságok és a rendőrkapitányságok feladat- és hatásköreit. A Korm. r. 12. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a rendőrkapitányság látja el a közúti közlekedési bírság kiszabásával kapcsolatos hatósági feladatokat. A Korm. r. 12. §-a és a Kkt. 20. §-a értelmében tehát rendőr-főkapitányságok hatásköre a közúti közlekedés rendjével kapcsolatos hatósági feladatok összességére kiterjed, ezzel szemben a rendőrkapitányságoké csak a közúti közlekedési bírság kiszabásával kapcsolatos hatósági feladatokra vonatkozik. Következésképp, a rendőrkapitányságnak mint elsőfokú hatóságnak csak a bírság kiszabására irányuló hatósági eljárás lefolytatására volt hatásköre, viszont az azt megelőző hatósági ellenőrzésre nem. Ezen ellenőrzés lefolytatásához külön jogszabályi felhatalmazás lett volna szükséges. A hatósági ellenőrzés hatáskör hiányában került lefolytatásra, így az első- és másodfokú határozatok az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmisek. Végül utalt rá, hogy ebből fakadóan az ellenőrzés során beszerzett bizonyítékok sem használhatóak fel az Ákr. 62. § (2) bekezdése alapján.
A jogerős ítélettel szemben a rendőr-főkapitányság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben előadta, hogy a Kkt. 20. § szerinti közlekedési szabályszegések esetén az eljárás lefolytatására és szankciókiszabásra az ellenőrzésre jogosult hivatalos személy észlelése ad alapot. A Kkt. 20. § (11) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint a megengedett legnagyobb össztömeg ellenőrzésére a rendőrség jogosult, azonban e hatásköri szabály nem differenciál a különböző rendőri szervek között. Erre utal a rendőrségről szóló 1994. XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 13. § (1) bekezdése szerinti általános intézkedési kötelezettség is. A Kkt. általános jelleggel a „rendőrség” kifejezést használja, ennélfogva az ellenőrzési hatáskör valamennyi rendőri szervre vonatkozik. Kiemelte, hogy az Rtv. szerinti intézkedési kötelezettség egyébként is kizárja az ellenőrzési hatáskört szűkítő értelmezést.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen azonosította az Ákr. alkalmazandó rendelkezéseit, de azokat tévesen értelmezte. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Ákr. 9. § nem határozza meg a hatóságokat, ugyanis e rendelkezésből csak az következik, hogy hatóság bármely olyan jogalany lehet, amely vagy aki hatósági hatáskört kapott. Az Ákr. indokolása is kiemeli, hogy a hatóságok kijelölését nem az Ákr., hanem az ágazati anyagi jogi szabályok tartalmazzák. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság az Ákr. helyes értelmezésével, a törvényi indokolással összhangban állapította meg azt is, hogy az Ákr. 7. § szerint a hatósági ellenőrzés nem minősül hatósági ügynek.
A Kúria a hatósági ellenőrzés és a hatósági ügy fogalmainak összefüggése kapcsán rámutatott, hogy az Ákr. rendszerében a hatósági ellenőrzés is hatósági eljárás, de nem hatósági ügy. A hatósági ellenőrzés mindazonáltal a hatósági feladatok ellátása szempontjából meghatározó jelentőségű, ugyanis az ellenőrzés során végzett tényfeltárás egyrészt csökkentheti a hatósági eljárások számát, másrészt az ellenőrzés során feltárhatóak a hivatalbóli hatósági eljárás lefolytatását szükségessé tevő tények. Ugyanakkor a hivatalbóli eljárás és az azt megelőző ellenőrzés eljárásjogi és anyagi jogi szempontból is elkülönül egymástól.
A Kúria kiemelte továbbá, hogy az Ákr. 99. §-ából az következik, hogy hatósági ellenőrzésre bármely hatóság csak saját hatáskörében jogosult. Ugyanakkor a hatóság a saját hatáskörébe tartozó ügyben külön felhatalmazó jogszabályi rendelkezés hiányában is lefolytathat hatósági ellenőrzést. A hatósági ügyre vonatkozó feladat- és hatáskör ugyanis a hatósági ellenőrzés tárgya folytán nem válik el a hatósági ellenőrzéstől. Tehát a konkrét jogszabályi rendelkezések megsértéséhez kapcsolódó jogkövetkezményekről való döntésre hatáskörrel rendelkező hatóságnak az adott jogszabályi követelmények ellenőrzésére is kiterjed a hatásköre. Mindez azonban fordítva nem igaz, tehát a hatósági ellenőrzésre vonatkozó hatáskör nem szükségképpen alapozza meg a hatósági eljárás lefolytatására vonatkozó hatáskört is.
A Kúria rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság azt egyértelműen megállapította, hogy az elsőfokú hatóságként eljárt rendőrkapitányság hatásköre a bírság kiszabására irányuló hatósági eljárás lefolytatására kiterjedt. Ebből azonban a jogerős ítélet megállapításával szemben az következik, hogy a rendőrkapitányság az azt megelőző hatósági ellenőrzés lefolytatására is hatáskörrel rendelkezett. Az ellentétes értelmezés kiüresítené az Ákr. 99. §-ából következő, a hatóság hatáskörébe tartozó jogszabályok betartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettséget, továbbá megnehezítené a közigazgatási szabályszegésekkel szembeni fellépést. A rendőrkapitányság hatósági ellenőrzés lefolytatására vonatkozó hatásköre tehát a bírság kiszabására irányuló hatósági eljárásra vonatkozó hatásköréből fakadóan fennállt. A Kúria megjegyezte ugyanakkor, hogy a hatósági ellenőrzésre vonatkozó hatáskör – a felülvizsgálati kérelemben az alperes által előadott érveléssel szemben – nem az Rtv. szerinti intézkedési kötelezettségből következik. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a rendőrkapitányságnak mint elsőfokú hatóságnak nem volt hatásköre a hatósági ellenőrzés lefolytatására, ekként pedig a bíróság jogsértő módon állapította meg a határozatok semmisségét is.
A BK Zrt. ellenőrzésben való közreműködése kapcsán a Kúria rámutatott, hogy hatósági hatáskört az Ákr. 9. § értelmében csak törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet telepíthet, tehát a rendőr-főkapitányság és a BK Zrt. közötti együttműködési megállapodás nem. Ekként az ilyen megállapodásnak semmilyen relevanciája nincs a hatáskör megítélése kapcsán. Kiemelte, hogy az Ákr. bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályait az Ákr. 98. § folytán a hatósági ellenőrzés során is alkalmazni kell, így a hatósági ellenőrzésre is vonatkozik az Ákr. 62. § (2) és (4) bekezdésében rögzített szabad bizonyítás elve. Következésképp, a hatósági ellenőrzés lefolytatására hatáskörrel rendelkező rendőrkapitányság maga választhatta meg, hogy hogyan győződik meg az ellenőrzés alá vont gépjármű tömegéről. Erre a saját mérőeszköz alkalmazása, szakértő közreműködése, valamint más szervek, például a BK Zrt. együttműködési megállapodás alapján való bevonása is alkalmas lehet. A Kúria kiemelte, hogy a BK Zrt. eljárásban való részvétele nem hatásköri kérdés, hanem a szabad bizonyítás elvének gyakorlati érvényesülése, hiszen a BK Zrt. nem hatóságként járt el az ügyben.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.270/2026/7.
Szerző: Kárász Marcell
