A Kúria Kfv.IV.37.254/2026/4. számú ítéletének tényállása szerint a jelen ügyben kérelmezőként részt vevő, törvényességi felügyeleti szervként eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala keresete alapján a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletében megállapította, hogy a jelen ügyben kérelmezettként részt vevő Budapest Főváros Önkormányzata elmulasztotta törvényen alapuló határozathozatali kötelezettségét azzal, hogy az önkormányzat Közgyűlése (a továbbiakban: Közgyűlés) nem választott meg legalább egy főpolgármester-helyettest a saját tagjai közül. A Fővárosi Törvényszék ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a kérelmezett köteles az elmulasztott cselekményt a jogerőre emelkedéstől számított 30 napon belül megvalósítani. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék mulasztási ítéletét helybehagyta, amely így jogerőssé vált.
A Közgyűlés 2025. november 26-i ülésére a főpolgármester javaslatot terjesztett elő a közgyűlés egyik tagjának főpolgármester-helyettesként történő megválasztása iránt, a javaslat azonban az elfogadásához szükséges minősített többséget nem kapta meg.
A kérelmező ezt követően kérelmet terjesztett elő a bírósághoz a jogerős mulasztási ítéletből származó kötelezettség kikényszerítése érdekében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 152. § alapján. A kérelmező ebben azt kérte, hogy a bíróság hatalmazza fel arra, hogy hozzon határozatot egy fővárosi közgyűlési tag főpolgármester-helyettessé való megválasztásáról.
Az elsőfokú bíróság a Kp. 152. § (2) bekezdése alapján hozott végzésével (a továbbiakban: felhívó végzés) felhívta a kérelmezettet arra, hogy teljesítse a jogerős mulasztási ítéletből származó kötelezettségét, vagy adjon magyarázatot a teljesítés elmaradására. A kérelmezett akként nyilatkozatott, hogy főpolgármester-helyettes megválasztására valóban nem került sor. Rámutatott azonban, hogy a főpolgármester javaslatot tett a főpolgármester-helyettes személyére, így a teljesítés kikényszerítésére irányuló eljárásban kizárólag a főpolgármester által tett előterjesztésben szereplő személy megválasztásáról szóló közgyűlési határozat pótlására kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság jogerős végzésével a kérelmezőt – mint a kérelmezett törvényességi felügyeleti szervét – felhatalmazta arra, hogy a jogerős mulasztási ítéletből fakadó kötelezettségnek tegyen eleget akként, hogy a főpolgármester által a Közgyűlés 2025. november 26. napi ülésére benyújtott előterjesztésében foglaltak szerint a főpolgármester-helyettesnek javasolt közgyűlési tagot megválasztó közgyűlési határozatot pótolja.
Végzésének indokolásában rámutatott, hogy az Alaptörvény 32. cikk (5) bekezdése, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 140. § (2) bekezdése és a Kp. 153. § (6) bekezdés b) pontja alapján a kérelmezőt kellett törvényességi felügyeleti szervként felhatalmaznia a mulasztás orvoslására szolgáló határozat meghozatalára. Kiemelte, hogy a főpolgármester-helyettes megválasztása kapcsán az Mötv. 74. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy erre vonatkozó javaslatot kizárólag a főpolgármester terjeszthet elő. A főpolgármester-helyettes személyének kiválasztása kapcsán a főpolgármester kiemelt szerepére utal az Mötv. 77. §-a is. Ha tehát főpolgármester javaslatot tett a főpolgármester-helyettes személyére, e személyi javaslat a törvényességi felügyeleti szervet is köti. Erre figyelemmel a kérelmezőt akként hatalmazta fel a közgyűlési határozat pótlására, hogy a főpolgármester által tett személyi javaslat alapján kell a határozatot megalkotnia, attól kizárólag abban az esetben térhet el, ha a javasolt közgyűlési taggal szemben törvényi kizáró ok áll fenn.
A jogerős végzéssel szemben a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Ebben előadta, hogy a felhívó végzésben foglaltak alapján a főpolgármesternek össze kellett volna hívnia a Közgyűlés rendkívüli ülését, és javaslatot kellett volna tennie valamely közgyűlési tag főpolgármester-helyettessé való megválasztására. A főpolgármester e mulasztásával megfosztotta a kérelmezett Közgyűlését attól a jogától, hogy a teljesítés kikényszerítése iránti eljárás tényének ismeretében döntsön a főpolgármester-helyettes megválasztásáról. Állította, hogy az elsőfokú bíróság csak akkor hatalmazhatta volna fel a főpolgármester-helyettes megválasztására – ekkor viszont személyi megkötés nélkül –, ha a Közgyűlés előbb döntési pozícióba kerül, és önszántából határoz úgy, hogy a bírói felhívásra sem választ főpolgármester-helyettest.
Álláspontja szerint továbbá az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a hatáskörén azzal, hogy konkrétan meghatározta, hogy a kérelmező mely főpolgármesteri előterjesztésben foglaltak alapján válasszon főpolgármester-helyettest. A végzés rendelkező részében csak annyi szerepelhetett volna, hogy a bíróság felhatalmazza a törvényességi felügyeleti szervet, hogy hozzon a főpolgármester-helyettes megválasztása tárgyában határozatot. Utalt rá, hogy a bíróság a Kp. 153. § (6) bekezdés b) pontja alapján csak a mulasztási ítéletnek megfelelő teljesítésre hatalmazhatja fel a jogosult szervet, tehát azon nem terjeszkedhet túl, és nem adhat útmutatást annak érdemi tartalmára, a főpolgármester-helyettes személyére és státuszára nézve.
A Kúria a jogerős végzés rendelkező része első bekezdésének „akként, hogy a főpolgármester által a fővárosi közgyűlés 2025. november 26. napi ülésére benyújtott előterjesztésében foglaltak szerint a főpolgármester-helyettesnek javasolt fővárosi közgyűlési tagot megválasztó közgyűlési határozatot pótolja” szövegrészét hatályon kívül helyezte végzésével.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a Kp. 153. § (6) bekezdés b) pontjából az következik, hogy a bíróság kizárólag a mulasztási ítéletnek megfelelő teljesítésre hatalmazhatja fel a kérelmezett törvényességi felügyeleti szervét, azt azonban nem írhatja elő, hogy a törvényességi felügyeleti szerv milyen tartalmú döntést hozhat, azaz a közigazgatási cselekmény tartalmát nem határozhatja meg. A teljesítés kikényszerítése iránti eljárás ugyanis kizárólag arra irányul, hogy a bíróság a korábbi határozatában foglaltaknak érvényt szerezzen. E határozat jelen esetben a jogerős mulasztási ítélet, amely szerint a kérelmezett elmulasztotta törvényen alapuló határozathozatali kötelezettségét, mivel a Közgyűlés nem választott meg legalább egy főpolgármester-helyettest a saját tagjai közül. A jogerős ítéletben megállapított mulasztás tehát az volt, hogy a Közgyűlés nem választott legalább egy főpolgármester-helyettest a saját tagjai közül, így a mulasztási ítélet teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárásban a bíróság csak e közigazgatási cselekmény megvalósítása iránt tehetett volna intézkedést, de annak tartalmát nem határozhatta volna meg. Helytállóan hivatkozott tehát a kérelmező arra, hogy a bíróság nem adhatott volna útmutatást a főpolgármester-helyettes személyére és státuszára.
A Kúria szerint abból, hogy az Mötv. 74. § (1) bekezdése szerint a főpolgármester-helyettes választására vonatkozó javaslatot csak a főpolgármester terjesztheti elő, nem következik, hogy ha a főpolgármester korábban ilyen személyi javaslatot tett, akkor az a törvényességi felügyeleti szervet is kötni fogja a határozat kikényszerítésére irányuló eljárásban. A Kp. 153. § (6) bekezdés b) pontja nem teremt ilyen logikai kapcsolatot az Mötv. 74. § (1) bekezdésével. Amikor a mulasztás a teljesítés kikényszerítésének eljárási szakaszába jut, akkor az eljárás átkerül a törvényességi felügyeleti szervhez, az önkormányzat pedig elveszti kapcsolatát az ügy tárgyával. Kétségtelen, hogy az aktuspótlás nagyon erős beavatkozást jelen az önkormányzati autonómiába, de épp ezért előzi meg az aktuspótlást egy kétlépcsős bírósági eljárás, amelynek első lépcsőjében az önkormányzatnak még lehetősége van a jogsértő mulasztás orvoslására.
Végül utalt rá a Kúria, hogy alaptalanul hivatkozott a kérelmező arra, hogy a főpolgármesternek a felhívó végzés kibocsátása után össze kellett volna hívnia a Közgyűlést, és új javaslatot kellett volna tennie annak tagjai közül egy személy főpolgármester-helyettessé való választására. A jelen teljesítés kikényszerítésére irányuló eljárásban ugyanis csak azt lehetett vizsgálni, hogy a mulasztási ítélettel érintett határozat meghozatalra került-e; így annak vizsgálata, hogy a határozat meg nem hozatalához fűződő eljárásban milyen cselekmények történtek, vagy melyek kerültek elmulasztásra, illetve, hogy azok jogszerűek voltak-e, nem tartozik a határozat teljesítésének kikényszerítésére irányuló nemperes eljárásra.
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.254/2026/4.
Szerző: Kárász Marcell
