Az Ubeda és társai Olaszország elleni ügyben hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) első ízben mondta ki egyértelműen, hogy egy ügyész szexista, sztereotip indoklása önmagában másodlagos áldozattá teheti a családon belüli erőszak sértettjét, és tovább szigorította azt a mércét, amely szerint az államoknak folyamatosan felül kell vizsgálniuk a bántalmazottak védelmére hozott intézkedések – köztük a menedékházi elhelyezés – arányosságát.
2021 áprilisában A. Ubeda feljelentést tett gyermekei apja és korábbi élettársa, az olasz G.P. ellen: fizikai és lelki bántalmazással, ismételt megerőszakolással vádolta, és állította, hogy G.P. két tanú előtt kést szorított a nyakához és azzal fenyegette, hogy megöli. 2021 májusában – saját kérésére – Ubedát és gyermekeit menedékházba helyezték, ahol egy 15 négyzetméteres szobában, szigorú szabályok mellett több mint három évig, 2024 júliusáig éltek: nem ünnepelhettek születésnapokat, a nagyszülőkkel csak Airbnb-lakásban vagy az utcán találkozhattak.
Párhuzamosan Ubeda a kiskorúak bíróságához fordult kizárólagos szülői felügyeletért, G.P. szülői felelősségének megszüntetéséért, a Franciaországba távozás engedélyezéséért és gyermektartásért. 2021 novemberében a beneventói ügyész az eljárás megszüntetését kérte: a kés-incidenst „rossz ízű viccnek” minősítette, a megerőszakolási állítást pedig azzal intézte el, hogy „normális, hogy a férfiaknak le kell győzniük azt a minimális ellenállást, amelyet minden nő tanúsít, amikor a napi fáradtságtól elege van, és egy férfi közeledik hozzá”. Ubeda tiltakozására a kérelmet elutasították, de tárgyalásra a mai napig nem került sor. 2024 februárjában G.P.-t bíróság elé állították; a 2025 januárjára kitűzött első tárgyalás elmaradt. 2026. június 30-án négy és fél év börtönre ítélték, ő azonban a fellebbezési határidő miatt szabadlábon maradt.
A kiskorúak bírósága csak 2024 májusában – három évvel a kérelem benyújtása után – fosztotta meg G.P.-t szülői felelősségétől; a sablon alapján készült döntés mellőzte a bántalmazási állításokat és a gyermekek érdekének vizsgálatát, noha 2022–2024 között a szolgálatok több jelentésben jelezték a helyzet súlyos hatásait. Ubeda kérelmét a Franciaországba távozásra kifejezett döntés nem érintette; a család 2024 júliusában hagyhatta el a menedékházat.
Ubeda és gyermekei az Egyezmény 3. cikkére (embertelen, megalázó bánásmód tilalma) és 8. cikkére (magán- és családi élet tiszteletben tartása) hivatkozva állították, hogy az olasz hatóságok elmulasztották megfelelően kivizsgálni bejelentéseiket, nem hoztak arányos védelmi intézkedéseket, és a hároméves menedékházi tartózkodás aránytalanul korlátozta a gyermekek jólétét és szabadságjogait.
Az EJEB 2026. július 2-i, kamarai ítéletében egyhangúlag megállapította a 3. és 8. cikk megsértését a családon belüli erőszakra vonatkozó panaszok miatt, és külön is a 8. cikk megsértését a kiskorúak bíróságának tétlensége miatt. A büntetőeljárás nem felelt meg a gyors, alapos és hatékony vizsgálat követelményének; az ügyész szexista indoklása másodlagos áldozattá tette Ubedát, összhangban a GREVIO szakértői csoport jelentésében megfogalmazott aggályokkal a bírósági revictimizáció kockázatáról. A menedékházi elhelyezés megakadályozhatta az erőszak fokozódását, de aránytalanul nagyobb terhet rótt az anyára és gyermekeire, mint G.P.-re, akivel szemben semmilyen intézkedést nem hoztak; a hatóságok nem vizsgálták felül folyamatosan az arányosságot, és alternatívákat sem mérlegeltek.
A kiskorúak bírósága több mint három évig húzta az eljárást, sablonos, a bántalmazásra és a gyermekek érdekére utalást sem tartalmazó döntéseket hozott, elmélyítve az anya és a gyerekek szenvedését. A 15 négyzetméteres szobában eltöltött hosszú menedékházi tartózkodás tartósan hatott a gyermekek testi-lelki jólétére, és alapvető jogaik súlyos korlátozásának minősült. Az EJEB Olaszországot nem vagyoni kártérítés (összesen 45 000 euró) és 15 000 euró együttes költségtérítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet a kihirdetéstől számított három hónapon belül a felek kérelmére a Nagykamara elé utalható, addig nem jogerős.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: Case of Ubeda and Others v. Italy, App. No. 9993/24, 2026. július 2-i ítélet, https://hudoc.echr.coe.int/fre?i=001-251247
